Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

202 Az országgyűlés képviselőházának felől.) En legnehezebben azt a 200.000 pengőt adtam le. (Zaj.) Téved Szilágyig t. képviselőtársam, amikor ő ezt a kérdést úgy állítja be, hogy ez a 200.000 pengő felesleges volt és akkor — azt mondja — a múlt évekre vonatkozólag is mint feleslegesnek kellett volna jelentkeznie ennek a 200.000 pengőnek, kérdi tehát, hogy azt én miért nem szolgáltattam vissza a népjóléti tárcának. Mi nem jártunk el ilyen könnyelműen, mert mi 10 évre egy kalkulációt állítottunk fel, egyénenkénti kiszámítással, a kamatterhek számításbavételével. Azoknak ugyanis, akik az összegeket nem kapják meg, ez után a tőkéjük után 5%-os kamatot térítünk. Ez tehát 10 évre volt felállítva. Azzal, hogy most az állam pénzügyi helyzete megkívánta tőlem ezt az áldozatot, nem saját szívem szerint jártam el, a pénzügyminiszter úr sem aszerint cselekedett, hanem egy felső parancsnak, a kényszerhelyzetnek engedtünk, amikor ezekből a hozzánk legközelebb álló összegekből is ilyen nagy összegeket kellett leadnunk. Az én tárcám személyi tárca lévén, én nem tudok a személyi terhekből leadni, bár eleget tettem a létszámcsökkentés kötelezettségének is abban a mértékben, amilyen mértékben azt a közbiztonság és az ország közrendje megengedte. Belső státusomat, valamint csendőrségi és rendőrségi státusomat illetőleg is elmentem addig a határig, ameddig felelősségem tudatában ebben a kérdésben el lehetett mennem. Sajnos, azokból az összegekből, amelyeket magam állítottam be most már ötödik esztendő folyamán ilyen humanitárius célokra, kellett túlnyomórészt leadnom ezeket az csökkentési összegeket. (Esztergályos János: Ezt érzik az árvák!) Ebből a szempontból sem éri veszteség az illetőket, mert nem 10 év alatt fogjuk ezeket az összegeket kifizetni, hanem 12 év alatt, szóval egész kalkulációnk két évvel eltolódik és ez alatt az idő alatt úgy, mint kontemplálva volt is, az elmaradt tőkék után 5%-os kamatot fogunk téríteni. Erre a kalkulációk már rendelkezésre is állnak. (Patacsi Dénes (Esztergályos János" felé): Ezért ön is elismeréssel adózhatik a kormánynak! — Esztergályos János: Ön ezt várja?) Ezek voltak azok a kérdések, amelyek általánosabb természetűek voltak és ezekben voltam bátor ezekre a kérdésekre a felvilágosításokat megadni. Kisebb részletkérdések is szóvá tétettek. Ne méltóztassanak rossznéven venni, hogy e kérdések mindegyikére nem tudok kiterjeszkedni. Ezekből is csak egy párat, a fontosabbakat kívánom kiragadni. így a háztartási kérdéssel kapcsolatban a községi szervezési törvény során kívánom a községek típusait eggyel gazdagítani, amennyiben^ nem tartanám^ helyesnek, hogy a városi életre és kultúrára még nem egészen "kifejlődött és nem egészen r érett nagyközségeinket olyan nagy teher vállalására, amelyet a megyei városra való áttérés^ rájuk nézve jelentene, rákényszerítsük és rászorítsuk, avagy a maguk embícióját ezzel ki tudják elégíteni? Itt az érettebb nagyközségek részére, amelyek még a városi típusra nem érettek, egy típust kívánnék beiktatni, talán mezőváros elnevezéssel, amely régebben is ismert volt községeink nomenclatúrájában. Egy ilyen városnak természetesen a maga vagyonkezelésében is és egyébként is nagyobb szabadságot és több jogot kívánnék biztosítani, mint ma a kis- és nagyközségeknek van, talán a járási hatósági hatáskörből egy bizonyos részt át tudnánk ide utalni úgy, hogy ennek a 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. típusnak szabadabb mozgást és szabadabb fejlődési lehetőséget biztosítsunk, úgyhogy ezt a típust talán el fogják fogadni azok a városok, amelyek mégsem akarnának talán visszafejlődni községgé, ami talán nagyobb ugrás volna, nagyobb dekultúrálást jelentene, míg ha a megyei város mezővárossá alakulna át, akkor a városelnevezés megmaradhatna é& így is bizonyos fejlődési lehetőségük és nagyobb szabadságuk volna a maguk autonómiájában és adminisztrációjában. Frey t. képviselőtársam kifogásolta, hogy költségvetésemben a nyugdíjasok között még mindig különbség van téve. Vannak, akik kevesebb és vannak, akik több nyugdíjat kapnak. Ez nemcsak nálam van így, ez általános törvényen alapuló intézkedés. A kormányzat teljes mértékben érzi ennek a fonákságát és ki is jelentette már többször is, hogy mihelyt az államháztartás abba a helyzetbe kerül, hogy ezt a kérdést rendezni tudja, úgy elsősorban azt fogja kötelességének tartani, hogy itt ezt az egyenetlenséget és egyenlőtlenséget igyekezzék kiküszöbölni. Felemlítette t. képviselőtársam, hogy én igen mereven elzárkózom a vármegyei tisztviselőknél bizonyos segélyezés engedélyezése elől. Nem tagadom, teljesen igaza van képviselőtársamnak. Teszem ezt pedig azért, mert nem tartottam helyesnek, mint ahogy az államnál sem tartom helyesnek azt a rendszeres segélyezést, amely már majdnem rendszeres illetménnyé vált és azt a sok mindenféle pótlékolást és mindent, amit a vármegyék gyakoroltak. Éppen azért hoztuk a törvényt, hogy ezeket sikerüljön kiküszöbölni és azért hoztuk be a személyi pótlék szisztémáját, ahol mindenkinek automatikusan megvan az előmeneteli lehetősége, kiváló tisztviselők, akik ellen kifogás nem emelhető, automatikusan mehetnek elő s bizonyos tekintetben automatikusan, de viszont a törvényhatóság hozzájárulásával, még magasabb fizetési osztályba is léphetnek elő. Evvel akartuk kiküszöbölni azt az egészségtelen állapotot^ hogy versenyre keltek egymással a vármegyék, különösen úgy a karácsonyi, valamint a húsvéti jutalmazásokat illetőleg, amelyek azonban a közvéleményben igen rossz vért szültek és ellenérzést támasztottak. (Eszíergályos János: Joggal!) Ezt akartam kiküszöbölni és azért maradok a magam elvi álláspontja mellett, hogy igenis, semmiféle ilyen pótlékokat a jövőben sem fogok engedélyezni és semmiféle általános segélyeket nem fogok megengedni, de ami a tisztviselők anyagi helyzetének segítségét lehetővé teszi és nem bír ezzel a jelleggel, ilyen rendelkezések jóváhagyásától, amennyire a financiális lehetőség arra megvan, a magam részéről eddig sem zárkóztam el. Ahol például a vármegyék olcsó kölcsönöket, vagy kamatnélküli kölcsönöket havi viszszatérítések mellett, de kötelező térítés mellett és elengedési lehetőség nélkül nyújtanak, ezekhez természetszerűleg készséggel hozzájárultam, mert magam is méltányolom a nehéz időket, és némely adott helyzetben magának a tisztviselőnek megszorult és súlyos helyzetéit, amelybe önhibáján kívül került. A lehetőségek elől, hogy ilyen segítések nyújtassanak, a jövőben sem zárkózom el. Több képviselőtársam előhozta a jegyzői árvaház kérdését. Összes képviselőtársaimhoz egy memorandumban kérvényt nyújtottak be. Ezzel a kérdéssel magam is foglalkoztam és< ami tárcám f keretén belül a segélyezést illeti, sohasem zárkóztam el, hogy őket a maguk nehéz anyagi helyzelében nemes céljaik elérésében ne támogassam. A háztartási törvény keretén belül gon-