Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 5 doltam, hogy ezt a kérdést meg fogom oldhatni. Ha tényleges,' rendelkezés nincs is felvéve a benyújtandó javaslatban, de az autonóm költségvetés terén ia vagyonosabb és megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező községek ezt a célt szolgálni kívánják a maguk adományaival, az elől egyáltalában nem fogok elzárkózni, sőt a.magam részéről a legmelegebb figyelmükbe fogom ajánlani. Mert méltányosnak találom, hogy legelsősorban a községek jöjjenek és legyenek segítségre, amelyek az egész jegyzői kar munkáját igénybe veszik. Azok ia jegyzők, akik vidéken töltik el a maguk egész életét és akiknek gyermekeik neveltetése sok gondot okoz, mert a városba kell küldeniök gyermekeiket, ami maguknak is nagy megterheltetést jelent, maguk is felfogták nemesen érző szívükkel, hogy kötelességeik vannak a jegyzői árvákkal szemben és itt tényleg megfelelő munkát végeznek és megfelelő anyagi erejüket felül haladó áldozatokat hoznak. Adózzanak ennek a szép célnak azok is, akik a jegyzők munkaerejét teljes, mértékben igénybe veszik. Felvetődött itt még az iskolai terhek kérdése is, amely a háztartási kérdéssel kapcsolatos. Természetesen a fennforgó törvényes rendelkezések korlátai között kellett a magam törvényjavaslatát elkészítenem és én a kérdést máskép megoldani nem tudtam, minthogy az önkormányzati költségvetésbe állíttattak be ia községeket terhelő óvodai és iskolai szükségletek. Megengedem és magam sem tartóim igazságosnak, hogy ezek a nagy terhek a községi háztartásokat terhelik. Éppen ebből a szempontból volt a tervezetben egy szakasz, amely inkább a figyelmet akarta felhívni ennek a kérdésnek fontosságára és súlyosságára. Ezt a kérdést valami úton-módon meg kell^ majd oldani. A ^kultuszminiszter úr volt szíves ebben a kérdésben az illetékes faktorokkal, az egyház vezető férfiéival ankétet tartani, ahol ez a kérdés már megvitattatott és arra ia meggyőződésre jött az ankét, hogy ez tényleg olyan r súlyos probléma, amelyet éppen súlyosságánál fogva nem lehet elodázni. Azt hiszem, ha az összes érdekelt tényezők összefognak ebben a kérdésben, ha nem is könnyen, de minden esetre általános elvi álláspont elfoglalása mellett megoldható lesz és ezzel nemcsak a községek és városok háztartása kerül könnyebb helyzetbe, hanem a kérdés leegyszerűsítésével és tisztább áttekinthetőségével maga az államháztartás is olyan helyzetbe jut, hogy az összes anyagi erők öszszefogásával, újabb anyagi áldozat nélkül a kérdés megelégedésre megoldhatónak látszik. Görgey László igen t. képviselőtársam említette a közigazgatási gyakorlati vizsga kérdését és helytelenítette a törvényeknek azt a rendelkezését, hogy csak a közigazgatási pályára újonnan menők, vagy akiket a törvény a legalsó grádusban ér, tartoznak ezt a vizsgát letenni, amelyet remélem, még ebben a hónapban vagy a legkésőbb a jövő hónapban életre tudok hívni, mert nem akarok magam is úgy járni, mint az első alkalommal járt az illető belügyminiszter, akinek rendelkezése a mai napig sem lépett életbe. Azért is sürgetem ezt a kérdést, mert ha nem hozzak tető alá és nem hajtjuk végre az 1929 : XXX. te. vonatkozó rendelkezéseit, akkor evvel az elodázással igen nagy késedelem áll elő és a közigazgatási tisztviselők nívóemelése és szakképzettsége is megint eltolódást szenved, ami mindenesetre az egész adminisztrációnak válik hátrányára. Azt a gondolatot, amelyet Görgey képviselőtársam felvetett, hogy tudniillik a régebben szolgáló . ülése 1931 május 12-én, kedden. 203 tisztviselők részére ilyen közigazgatási tanfolyamokat kell rendezni, (Esztergályos János: Az nagyon hasznos a szolgabírák részére! A polgári jogok tiszteletbentartásáról szóló tanfolyamot!) nem ejtettük el; mihelyt anyagi helyzetünk meg fogja engedni, szándékunk is évenként minden alkalommal bizonyos kérdések megvitatására tanfolyamok rendezése, — és itt szociális és gazdasági kérdésekre gondolunk — hogy ezekben megfelelő tájékoztatást, és a korral haladó tudomány megismertetését kapják, hogy ők se maradjanak el azoknak a dolgoknak ismeretétől, amelyeknek ismejethiánya esetleg nehézségeket okozna nekik is az adminisztráció vitelében. (Esztergályos János: Meglátszik a szolgabírák intézkedéseiből, hogy hiányosak az ismereteik!) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor az általános vita során elhangzott észrevételekre a magam reflexióit megtenni. Köszönöm az igen ' t. Háznak és a képviselő uraknak, hogy kritikát, habár éles kritikát is, gyakoroltak költségvetésemmel szemben. Ezt is köszönettel veszem, mert a magam részéről minden kritikából igyekszem a tanulságot levonni. Lehet ez pozitívum is, de^lehet a tanulság negatív formában is. Rám nézve természetesen megállást jelent ez a költségvetés, mert abban a fejlődésben, amely négy évvel ezelőtt megindult, az államháztatrás helyzete álljt parancsolt, s ennek a parancsszónak magam is kénytelen voltam engedelmeskedni, de remélem', hogy mihelyt az államháztartás helyzete meg fogja engedni, teljes mértékben ki lesznek elégíthetők a belügyi tárcának is azok a jogos igényei, amelyek már részben elismertettek, és maga a tárca is minden tekintetben megkapja azoknak az igényeknek honorálását, amelyeknek honorálására feltétlenül szükség van, hogy a tárca gondozására bízott intézmények és.intézetek ne stagnálásra jussanak, hanem a további fejlődés lehetősége is biztosíttassék részükre. Végül még egy támadással szemben kell felvennem a harcot, mégpedig azzal a támadással szemben, amelyet, ha jól emlékszem, Peyer Károly képviselőtársam intézett a munkavédelemmel szemben, aki egyenesen azt a tisztikart támadta meg, amely teljes odaadással, ügy buzgalommal, teljes ügyszeretettel és a végzett munka fontosságának tudatában hivatásszerűleg példásan teljesíti a maga kötelességét. Azokat a gúnyos és ironikus szavakat, amelyeket Peyer Károly képviselőtársam velük szemben használt, én a magam részéről a dicséret szavaira kell, ihogy átváltoztassam, mert ha Peyer Károly képviselőtársam nem is tudja, miért van a munkavédelem, mi annál jobban tudjuk (Ügy van! jobb felől.) és annál fokozottabb mértékben súlyt helyezünk ennek fenntartására. (Esztergályos János: Sztrájktörők tenyésztése!) Igyekszem azonban itt is az államháztartás szempontjából redukálni úgy a dologi, mint a személyi kiadásait ennek az intézménynek; ez már ia múlt évben majdnem 50%-kai meg is történt. Itt csak a kereteket tartottuk fenn, mert hiszen ezek szervezési munkára vannak, nem kell maguknak a szervezőknek érteniök iazokhoz a technikai kérdésekhez és felkészültségekhez, hanem ehhez megfelelő szakértők vannak, akik az illető csoportokat az egyes szakmákban^ kioktatják. Rájuk csak a szervezés, az ellenőrzés és a nyilvántartás feladata vár. Ezt a kötelezettséget minden vonatkozásban teljes mértékben telje-