Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. 201 Méltóztassék a pénzügyi piac helyzetét is figyelembe venni, s akkor méltóztassanak egy nagy koncepcióval idejönni. Ha ezek között a keretek között méltóztatnak egy olyan koncepcióval jönni, amely lehetségessé teszi mindazoknak az álmoknak megvalósítását, amely álmokban mä ringatják magukat, akkor leemelem a kalapomat. Majd meg fogják látni az urak, hogy a törvénytervezés az adott viszonyok között igen nagy körültekintést, hozzáértést és szaktudást igényel. (Jánossy Gábor: Felelősséget!) Kértem őket, hogy engem hívjanak meg majd az ankétre és majd én fogom a magam kritikáját ezzel a tervezettel szemben elmondani s azokat a feltételeket ismertetni, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a városi háztartás megfelelő mederbe terelve, a rendezés stádiumába jusson. Itt is, a községi háztartás kérdésénél, azt mondhatnám, hogy új anyagi erőforrások nélkül kellett ezt megoldani, tehát nem volt más út, mint az igazságosságot keresni és az arányosságot megtalálni. Ezt igyekeztem a törvényjavaslatban lefektetni. A községek 80%-a kedvezőbb helyzetbe kerül, '(Jánossy Gábor: A kis- és nagyközségek!) mint amilyen helyzetben ma ivan. Sikerült ezeket a községi terheket olyan skálába szorítani, a szélsőségek leépítésével, hogy ne legyen olyan község, amely semmi adót nem fizet, de olyan! község se, amely az eddig már majdnem (megszokott óriási pótadózás mellett volt kénytelen az életét tengetni. Tehát a közép felé tömörítettük ezeket a számokat, amelyek bizonyos aránylagos teherviselést tesznek lehetségessé az egyes községekre nézve, a nélkül azonban, hogy maguk a községek ott, ahol vannak ilyen anyagi erőik, ezeket az anyagi erőket a'maguk autonóm költségvetésélben fel ne tudnák használni. A fejlődés lehetősége tehát biztosítva van és ha maga az államháztartás megerősödik s még^ újabb erőforrásokat tud ennek az alapnak nyújtani, akkor minden változtatás nélkül elérhetjük az idők folyamán azt, hogy igenis, olyan helyzetbe kerülünk, hogy a közigazgatási pótadónak eleinte lecsökkentésével, idővel r talán egész elengedésével a normál költségvetés terheit maga az állam fogja átvenni. Ez természetesen a jövő perspektívája, amihez sok idő kell, de mindenesetre gazdasági helyzetünknek olyan rendezése és a rendezésnek olyan lehetősége, olyan bázisa, amely nemcsak ennek a kérdésnek, de az összes gazdasági kérdéseinknek is a megoldásához vezethet. Ennyit kívántam a háztartás kérdéséről megjegyezni. T. Ház! Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezzel az egy-két törvényjavaslattal — ma már törvénnyel, melyeket a Ház szíves volt már törvényerőre emelni — a közigazgatási reform tető alá került. Még igen sok ezzel kapcsolatos kérdés kell, hogy a törvényhozás elé kerüljön. így elsősorban szükséges magának a közigazgatási eljárásnak törvénybe iktatása, mert ma a közigazgatási eljárás egyáltalán nincs rendezve s 'erről ez a törvény egyáltalán nem intézkedik. Azután szükséges volna úgy a községek, mint a városok szervezési törvén yenek megalkotása, szükséges továbbá — ami igen fontos és lényeges kérdés — az alsófokú közigazgatási bíróság felállítása. Mindezek természetesen nem mondom, hogy sok, de talán valami anyagi áldozatot fognak igényelni az államháztartás részéről, de természetesen törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy ezek a kérdések is az államháztartás lehető kímélésével nyerjenek megfelelő ^megoldást. ^

z talán nem egy ember programmja, mert hiszen az ember ereje és fáradozási képessége is határolt és korlátolt ; ezek beígérését én nem is tudnám a magam személyére vonatkozólag megtenni, de addig, amíg itt vagyok, igyekszem ezekből megvalósítani mindazt, aminek megvalósítását az időm engedi. Sürgősnek tartanám a közigazgatási eljárás törvénybeiktatását s azután talán a községi törvény szervezetének mielőbbi törvénybeiktatását, mert ezzel kapcsolatos a jegyzők közjogi helyzete is, szintén feltétlenül megoldásra kell, hogy kerüljön. (Ügy van! a jobboldalon.) Ma, amikor általában a racionalizálás gondolata lebeg mindnyájunk előtt, a kormánynak igen helyes intézkedése volt az, hogy a racionalizálás élére kormánybiztost állított, mert csak egy összefogó, átfogó kézzel lehet ezeket a kérdéseket megoldani. Az ilyen kérdések ugyanis a legtöbb nesszortot érintik és mi, miniszterek, nem igen érünk rá ezekkel a detail kérdésekkel behatóan foglalkozni és nem lehet minden minisztériumban ezekkel a kérdésekkel külön osztályokat foglalkoztatni. Ez nagyon hosszúra nyújtaná a kérdések megoldását, de egy kézbe téve le ezek intézését és sürgetését, remélem, hogy mindazok a kérdések, amelyek a racionalizálás fogalma alá tartoznak, ha nem is abban a gyors tempóban, mint ahogy szeretnők, de megoldásra kerülnek. Mindenesetre gyorsabban fognak megoldásra kerülni és ami a fő, megoldásra fognak kerülni jobban, mintha a kormánybiztosságot nem állítottuk volna fel À másik kérdés, amely az én szívemhez is nagyon közel áll, — és itt nagyon jól esett Szilágyi Lajos t. képviselőtársam elismerő szava is — vonatkozik az árvák és gondnokoltak hadikölcsön segélyezésére. Ne méltóztassanak tőlünk zokon venni, ha hébe-hóba nagyon ritkán elismerést is kapunk, ez az elismerés jólesik a mi mindennapi szorgos munkánkban. (Esztergályos János: Nem tudom, mi szolgáltatott Szilágyinál erre okot) Ha nem is érünk rá ezeket mindig számontartani, mégis hivatalos kötelességünk, (Esztergályos János: Nem tudom, mi adott Szilágyinak erre okot!) hogy érdeklődjünk az iránt, hogy rendeleteink azokb cin fiz intenciókban hajtatnak-e végre, amelyekben azokat végrehajtani akarjuk és elértük-e azt a célt, amelyet egyes intézkedéseink nyomán várunk. (Esztergályos János: Az árvák más véleményen vannak! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselőtársam, az árvák igen megelégedett véleményen vannak. (Esztergályos János: En az ellenkezőt tudom bizonyítani!) Képviselőtársam nehezen fogja az ellenkezőt bizonyítani, mert akiben méltányosság és igazságos érzék van, az mindenesetre csak elismeréssel fogja tudni honorálni a kormányzatnak ezt a ténykedését, hogy voltak hadikölesönök, amelyek majdnem 20%-ig segélyeztettek, ami majdnem 20%-os valorizációnak felel meg, bár nem valorizáció, hanem segélyezés akart lenni. Ez egy hadikölcsöntípusnál, annak egyik formájában sem történt meg. Talán a legminimálisabb összeg, ami itt mint segély adatott, 16%-ot tett ki. Azoknál is ígv volt ez, akiknek egész vagyonuk hadikölcsönbe volt fektetve. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Esztergályos János: Nem a milliomosokról van szó, hanem az apró kisemberekről! — Zaj.) Ugyanez az arány van a kicsinyeknél is, ahol figyelembevettük, hogy hol van több árva, hol hadiözvegy a gyám, (Jánossy Gábor: Szegénység!) vagy pedig hol nagy a szegénység és hol halt hősi halált az apa, amely esetekben egészen 20%-ig mentünk el evvel a segítséggel. (Igaz! — Ügy van! jobb27*