Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

194 Az országgyűlés képviselőházának ter úrnak a szociáldemoknatapárt megalakítása kérdésében hozott véghatározatára. Ebben a véghatározatban, de azonkívül itt a Képviselőházban is kijelentette a belügyminiszter úr, minthogy nem is tehetett mást és ezután sem tehet mást, hogy a szociáldemokratapártot kénytelen elismerni törvényes nártnak. Ennek természetes konzekvenciájaként tehát nem tud mást f mondani a jövőben sem, mint azt, hogy törvényes szociáldemokratapárt működhetik. Most azután kíváncsi volnék arra, hogy a gyakorlatban ez a működés hogyan lehetséges, mert eddigelé a működés elébe emberi aggyal elképzelhető minden akadályt gördítettek a közigazgatási (hatóságok. (Patay Gyula: Holl) Majd megmondom, t. képviselő úr, Mezőkövesden, a képviselő úr kerületében igen sokszor elég kellemetlenül és otrombán gördítettek akadályt. Majd leszek bátor rámutatni erre. Hisz a mezőkövesdi helyhatóságnak, a főszolgabírói hivatalnak a rendőrbírói tárgyalásán hangzott el az az európai ízű kijelentés, amelyet itt megismételtem s akkor az elnöklő elnök úr töröltette ezt a kifejezést a gyorsírói jegyzetekből a Ház határozatával. De hogy a képviselő úrnak válaszoljak, igen furcsának és különösnek tartom, hogy az a kijelentés, amely egy büntetőbíró szobájában elhangozhatik, a Képviselőházban ne hangozhassák el, mert ha ezt visszafordítom, ez annyit jelent, hogy a főszolgabírói teremben tárgyalás közben olyan balkáni ízű kijelentések hangzanak el, amelyek viszont a Képviselőház naplójában nem foglalhatnak helyet. Mondom, nincs módomban most ezt megismételni, mert nem akarom, hogy ezt a kijelentést, ha megismételném, házhatározattal töröljék a naplóból, de azt gondolom, eléggé megmagyaráztam, hogy milyen mentalitás, milyen törvénytisztelet uralkodik és milyen udvarias hangon tárgyalnak a főszolgabírói hivatalokban. Ezzel szemben tapasztaltam mást is s ezt is meg kell mondanom az igazság kedvéért. Imitt-amott, bár indokolatlanul és törvényes ok nélkül, a bíróság elé rángatják a szervezkedni akaró embereket, de viszont a tárgyalás ;

ideje alatt teljesen kifogástalanul viselkedő tárgyalást vezető rendőrbíró is van s ezt is szívesen szögezem le az igazság kedvéért. T. Ház! Nagyon érdekelne, hogyan történjék a gyakorlatban annak a bizonyos pártalakításnak a lehetősége. Erre tudniillik semmiféle kijelentés nem hangzott el a belügyminisz'ter úr részéről és semmiféle utasítást nem kaptak a /közigazgatási hatóságok. A valóságban így van a dolog: a miniszter úr azt mondja, hogy a szociáldemokratapárt törvényes párt, annak tehát működnie szabad, ha azonban gyűlésen akarunk megalakulni, akkor nem kapunk engedélyt a gyűlésre, amita gyűlésbetiltó végzések százai igazolnak. Félkilószámra vannak ilyen gyűlésbetiltó határozatok. Mondom, engedélyt nem kapok a gyűlésre, ha pedig összejövök 3—4 hívemmel valahol egy községben és azt mondom, hogy engedélyt ugyan nem kaptunk a gyűlésre, illetőleg a megalakulásra, de hárman hozzáfogunk és szervezzük a szociáldemokratapártot, vagy kérünk a szociáldemokratapárttól országos megbízást a működésre, akkor ezt a tényt a helyi hatóság tiltott gyűlésnek minősíti és megindul az eljárás és pedig egy főszolgabírói végzéssel tudom igazolni, hogy nem is olyan enyhe ítélettel fejeződik be. Hejőpapiban, Borsodmegyében, összejöttek Veres Sándor kisgazda lakásán Kiss Sándor, Holzreiter Antal és Kis Gerzson, összesen négyen és ott a már megalakult és a hatóságnál bejelen503. ülése 1931 május 12-én, kedden. tett s zoci áldemokratapárt vezetői tevékenységéről tárgyaltak. Ez valahogyan tudomására jutott a főszolgabírói hivatalnak, megindult ellenük az eljárás, elítélték őket tiltott gyűlés tartása címén. Hármat közülök 20—20 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbírságra. Nagyon szeretném, ha az előadó úr megfigyelné az esetet, hogy az előadó úr volna szíves rá válaszolni. (Jánossy Gábor: Hol volt? Melyik vármegyében?) Borsod megyében, Hejőpapi községben történt, a mezőcsáti főszolgabíróság ítélte el őket koponyánként 20—20 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbírságra, egyet, Veres Sándort pedig 30 napi^ elzárásra átváltoztatható 150 pengő pénzbírságra. Most, amint látjuk, az ember nem tudja, miként cselekedjék, ihol kezdődik a határ. Tárgyaltam ebben a kérdésben Borsod megye alispánjával, felajánlottam neki azt, hogyha kimegy közülünk valaki valahová, egy községbe, ahová hívnak bennünket, hogy öaaeg akarják alakítani a szociáldemokratapártot, akkor lejelentkezünk a helyi hatóságnál, ha nincsen más, a községi jegyzőnél, hogy tudja a községi jegyző, hogy ott vagyunk, hogy ellenőriztethesse, hogy semmiféle törvénytelenséget nem cselekszünk, tehát ilyen értelemben nyugodjanak bele egy egészen törvényes formába, ami nagyon lojális formája a szervezkedésnek. Ennek dacára az történt, hogy mindenütt, ahol e szerint a forma szerint

/ jártunk el és eljöttek például a pártalakítás céljára öten-hatan, tizentizenketten, és ha a bejelentés megtörtént, akkor is megindult ellenük az eljárás és sorban mindenütt súlyos bírsággal sújtják a szervezkedni akarókat. Tisztázni akarom tehát tulajdonképpen, mi az az előírt forma, amelyre a belügyminiszter úr volt szíves hivatkozni, mert eddig még az alispánnál, a 'főispánnál folytatott tárgyalások során erre nem tudtunk rájönni. Hiszen ha bejelentik a gyűlést, nem veszik tudomásul. Itt van, fel tudom mutatni, Borsod vármegye Szent István községében 9 gyűlést jelentettek be ez év folyamán és ebből t egyetlenegyet sem hagyott jóvá a főszolgabíró; egy faluban, ahol csak az van, ami az ország más ezer falujában, a főszolgabíró mindig talál valami indokot, vagy azt, hogy hideg van, vagy hogy meleg van, vagy hogy spanyolnáthajárvány van, vagy nincs és így vigyázni kell, hogy ne legyen, tehát mindig tud valamit kisütni, hogy a gyűlést betilthassa. Most méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak egy-két esetre,^ mi történik a közszabadságok kezelése terén. Kénytelen vagyok elsősorban foglalkozni azzal, amit a «Népszava» napilapban szóvátettünk, hogy Bihar megye Okány községében miként járt el a csendőrség. A «Népszava» közleményére a csendőrség felügyelője válaszolt, és többek között valótlannak minősíti azt, hogy a csendőr nieg akart engem vasaltatni, mert cigarettára gyújtottam előtte. En a magam részéről átforgattam

1 a büntetőtörvénykönyvet, de sehol arra a paragrafusra nem akadtam rá, hogy nekem mint országgyűlési képviselőnek, vagy Szabó János földmunkásnak, ne volna szabad rágyújtani, például a községháza folyosóján, ahol mindenki dohányzik, ha a csendőrőrmester úr, vagy a főtörzsőrmester úr megjelenik. A csendőrfelügyelőnek az a kijelentése, t. belügyminiszter úr, hogy nem tudta, hogy képviselővel áll szemben, valótlan, mert Szeder Ferenc volt nemzetgyűlési képviselő, aki velem volt, igenis hangosan, félre nem érthető módon