Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
Az országgyűlés képviselőházának 5 nyitni; engedelmet kérek, én ezt teljesen elhibázott felfogásnak tartom. Ez olyan felfogás, amely tudatosan vagy öntudatlanul a jelen óra kényelmét fölébe helyezi a jövő biztonságának. Hiszen Spanyolországban láttuk, hova vezet bizonyos áramlatoknak, amelyek léteznek, elsimítása, elnémítása és elhomályosítása. (Bródy Ernő: Élkenése!) En azt mondom, hogy ami létezik a nemzet lelkében, az jöjjön a felszínre. Ha a felszínen van, akkor meg tudok vele birkózni, akkor tudom sorompóba hívni, hogy küzdjön velem szellemi fegyverekkel, akkor — ha ímeg vagyok győződve az én álláspontom erkölcsi és szellemi fölényéről — megtalálom a «csatateret. Ha" ellenben titokban marad, elterjedve, mint a rossz nedvek, amelyeket egy kuruzsló valami hártyával akar betakarni, akkor bennmarad a testben, meg nem fogható sehol, ímeg nem fogható abban a tusában, amelyben eldől a vilás: sorsa, a szellemi, tusában. Mert nem a rendőri hatalom ilyen vagy olyan alkalmazása dönti el véglegesen a tusát azok között az erők között; arra is szükség van minden törvénytelen kihágással szemben, de az önmagában a szellemi áramlatok harcát nem dönti el: annak el kell dőlnie a szellemek csatájában, és bennem van elég bizalom az iránt a világnézet iránt, az iránt a társadalmi hitvallás iránt, amely az enyém, s amely nem akarja a mai társadalmi rend alapjait felforgatni, hanem olyan evolúciót akar azokba belevinni, amely fokozatosan enyhíti az ember és ember közti ellentéteket s meggyőz mindenkit arról, hogy a társadalom és az állam; működése mindenkire nézve egyformán jóindulatú, nem is szólva arról, hogy egyformán igazságos és ha van részrehajlás, az a részrehajlás nem a hatalmasabbak, hanem a gyengébbek javára mutatkozik. (Ügy van! a baloldalon.) Ezt azonban, mélyen t. Képviselőház — ne legyen illúziónk az emberi természet iránt — tisztán a hatalmasabbak és tehetősebbek jóindulatából nem fogjuk elérni. A politikában érvényesül az, ami hatalmi tényező, s tisztán a hatalmasoknak, tisztán a tehetősebb és befolyásosabb osztályok.näik kétségbe nem vont jóindulatából, — hiszen a mi szociális törvényhozásunk ennek számos jelét mutatja — ebből a forrásból nem érik el a kevésbbé tehetős és függőbb állapotban levő társadalmi osztályok azt, amit elérniök kell, ha a jövő nyugalmát biztosítani akarjuk. Egy kis példát hozok fel, régi dolog. Vaía mikor a választások előtt merült fel egy kérdés, mégpedig a háború előtti időkben, ahol a munkaadók és munkások érdekei összekoccantak és én és akkori pártom a mi megyőződésünk szerint a munkások követelményei mellett foglaltunk állást. Azt mondja nekem egy barátom, hogyan lehetett ilyen szarvas hibát elkövetni? Azt mondtam: miért hiba? Mi azt hisszük, hogy ez igazságos. Lehet, — mondta — de azok, akik ellen ti állást foglaltok, választók, s azok, akik mellett állást foglaltok, nem választók; meg fogjátok adni az árát a választásoknál. Uraim, a mi szociális életünknek még számos olyan gyógyítatlan sebe és követelménye van, amelynek nem teljesítése választójogunk antidemokrata kus jellegével függ össze. Részletezésekbe nem akarok menni, mert kerülni akarok mindent, ami izgatáshoz hasonlít. Gondolkozzanak az urak minden jelenségen, olyanokon, melyeket a Képviselőházban felhoztak, példának okáért amit Nagy Emil a minap felhozott, a rokkantak megsegítésének állapotáról, összehasonlítva más országokkal, például Ausztriával. Gondolkozzanak ilyen jelenségeken és azután vonják 3. ülése 1931 május 12-én, kedden. 193 le a következtetést, hogy nincs-© abban, amit én mondok, valami igazság. T. Képviselőház! Kötelességet véltem teljesíteni, midőn olyan szempontok helyébe, amelyekben tudatosam vagy öntudatlanul a jelen pillanat kényelmének gondolata dominál a jövő biztonsága alapjainak lerakásával szemben, íkérem, hogy az utóbbira fektessék a súlyt. Kérem, nézzék azt, hogy Magyarország társadalmi szilárdsága, annak lehetősége, annak biztosítéka, hogy minden felforgató kísérlettel szemben megálljuk helyünket, először a törvénytisztelet következetességében áll, amint azt Gaal Gaston t. képviselőtársam kiemelte, de másodszor abban is, hogy az országnak minden polgára azt érezze, hogy jogait őszintén gyakorolhatja, úgy, amint ő akarja és nem tígy, amánt más akarja. Az ilyen eljárás előidézheti azt a következményt, hogy kevésbbé kényelmes parlameinlt lesz ennek kifolyása. Előidézthieti, sőt okvetlenül elő fogja idézni, hogy ebbe a parlamentbe úgynevezett nem kívánatos elemek bejutnak, olyanok is, akiket én éppen olyan kevéssé tartok kívánatosaknak, mint önök. De azzal, iha azoknak ebbe a Házba jövetelét nehézzé teszr szüík, egy lépéssel sem hoztuk közelebb a nemzetet a biztonság élvezetéhez, sőt ellenkezőleg, megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy szembeszállhassunk nemcsak monológokban, hanem vitatkozva, az ellenféllel, a mi álláspontunk, viliágnézetülnik, felfogásaik mellett és ezzel elmulasztjuk a jelen pillanat kedvéért a jövő iránti kötelességünket. Ezeket elmonöVán, teljesítettem kötelességemet és mivel én az utolsó pillanatig nem hiszem, hogy a kormány ebben a tekintetben kapacitálható volna, ebbeim a feltevésben íjem szavazok a költségvetés elten, hanem azt elfogadom. (Éljenzés és taps. a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Reisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Az idők szomorú jelét látom abban, hogy a magyar országgyűlésben most már nem vagyunk egyedül. Nemcsak a szociáldemokratapárt képviselői kénytelenek időről-időre gyűlésbetiltó végzések tömegével ideállva panasz tárgyává tenni álmagyar nép rabszolgaságbantartását. Most már a reakciós kormányzati rendszer anynyira elvakulta vált, hogy már a neki nem tetsző polgári ellenzéket is ugyanabba a szomorú sorsba taszító a, amelyben eddig a szociáldemokratapárt volt. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Gaal Gaston t. képviselőtársam által felsorakoztatott gyűlésbetiltások szolgabírói kezelési módszere szomorúan egészíti ki azt a csokrot, amelyet eddigelé a szociáldemokratapárt volt kénytelen időről-időre a magyar parlamentbe hozni. T. Képviselőház! A múlt hét folyamán a belügyminiszter úr egy erről a helyről elhangzott interpellációra adott válaszában azt a kifejezést használta, hogy «amennyiben a pártalakítás megfelel az előírt módszernek, ebben az esetben nincs akadálya pártjuk megalakításának.» Tisztelettel kérdezem a belügyminiszter urat, szíveskedjék majd a vita végén adandó válaszában rámutatni arra, hogy mi ez az előírt .módszer. Ez az, ami ma minket a munkástömegeket és a szociáldemokratapártot első helyen érdekli, mert eddigelé minden formáját meg akartuk kísérelni annak a bizonyos módszernek és annak egyetlenegy formája sem vezetett sikerre. Propper Sándor t. képviselőtársam volt szíves, itt hivatkozni a belügyminisz-
