Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
192 Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én } kedden. lességünk. (Ügy van! Ügy van! a közérten és a baloldalon.) De ha az objektív mozzanatokat nézem, úgy találom, — hogy egyéb szempontokra ne utaljak — hogy a mi mostani választási eljárásunk önmagában véve teljesen alkalmas arra, hogy a népben aláássa a törvények őszintesége, a törvényben, a törvénv által és a törvénytől nyert jogok szentsége iránti bizalmat, ami azután megingatja a törvény által rárótt kötelességek teljesítésében az erkölcsi kötelességérzetet. (Gaal Gaston: Ez forradalmasít, semmi más!) Pedig ami rendet csak külső kényszereszközök által tartanak fenn, az vajnni törékeny; (Gaal Gaston: Ott van Spanyolország!) az felfordul, ha a kényszereszközök véletlenül más valakinek a kezébe jutnak, amiről különösen a mi időnkben senki jót nem állhat. Egyetlenegy biztos alap, egyetlenegy megingathatatlan alap van, amennyiben emberi dolgok megingathatatlanok, és ez: a polgárok összeségében annak az erkölcsi tudatnak nevelése, amely meggyőzi őt kötelességeinek szentségéről, jogainak szentül tartása által. (Ügy van! Ügy van! középen.) Nekem szememre lobbanthatják teljesen méltán, hogy én nem voltam mindig a titkos szavazás híve. Egész őszintén bevallom, mindig híve voltam a választások szabadságának, tisztaságának és őszinteségének egész politikai pályám alatt, de bizonyos, és éppen a középosztálybeli liberalizmus köreiben nagyon elterjedt előítéletek folytán, sokáig sem az általános szavazati jognak, sem a választás .titkosságának híve nem voltam; kerestem máspanaceáit, kerestem más garanciát a választások szabadságának, a választások tisztaságának, de hosszú évek tapasztalata és az ezen más módon keresett garanciák teljes sikertelensége meggyőzött engem arról, hogy a választások szabadságának, a választások őszinteségének, tehát a modern társadalmi, a modern állami épületnek, különösen pedig a parlamentarizmusnak, alapja, a népakarat őszinte megnyilvánulása lehetetlenség más módon, mint a választás titkossága által. (Ügy van! a baloldalon.) így lettem én annak híve abból a megállapításból, először, hogy nincs rombolóbb dolog a nép lelkületében, mint 'annak a benyomásnak keltése, hogy a törvény nem őszinte, hogy a midőn neki bizonyos jogokat iád, azokat más kézzel, nem a törvény kezével, ihanear^ más kézzel megint elvehetik, elsikkaszthatják, a nélkül, hogy mód lenne azon segíteni. Ezt tartom a legrombolóbb tényezőnek a törvénytisztelet mezején. Ezt a romboló tényezőt akarom kiküszöbölni. Ez az a meggondolás, uraim, amely arra bír engem, hogy még az utolsó órában köt élességszerűi eg felemeljem szavamat a t. kormány azon ismételt kijelentéseivel szeiniben, hogy a mosf küszöbön álló választások előtt, — • hogy mikor lesznek, nem tu/dlom — de azok előtt, nem szándékozik hozzányúlni választási törvényünkhöz. Engem — gondolom — ebben a Házban senki sem vádolhat íakciózus ellenzéki magatartással. (Igaz! Úgy van! a középen.) Sok okom van: amely miatt, ha tőlem függne, ha az én szavazatomtól függne, nem távolítanám el helyéről Bethlen István kormányát, tehát minden ilyen szubjektív vonatkozás tőlem távol áll. De az bizonyos, hogy ennek a kormánynak működésében sokat látok, amit módosítani szeretnék. Lehet, hogy talán sok másra még kiterjeszkedem máskor, most csak annyit, hogy én nem várok ettől a (kormánytól radikális intézkedéseket a választójog terén, de legalább azt, ami — hogy úgy mondjam — az ő pszichológiájával, az ő módszerével megfér, tegye meg, legalább mutasson vailamii előrehaladást ezen a téren és legalább küszöbölje ki választási., törvényünkből még e választások előtt az egyik botránykövet, az ajánlási eljárást, (Élénk helyeslés « bal- és szélsőbaloldalon.), amely minden, hivatalos stamcpigliával el nem látott jelölt előtt tulajdonképpen két szavazási eljárás nehézségét állítja fel és amely, ha úgy akarják, igen sok helyen lehetetlenné teszi még a jelöléshez való eljutását is a nemihivatalos jelöltnek, vagy legalább annyira megnehezíti, hogy azutáni fair küzdelemnek nem mondható az, amely közte és a hivatalos jelölt közlött van. (Úoy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) En az utolsó órában mégegyszer kérem a t. kormányt, vegye ezt figyelembe. Azt mondják, nincs már idő. Hát, kérem szépen, kell, hogy idő legyen erre. Minthogy a Képviselőháznak törvénvszerinti feloszlatása még nem áll küszöbön, tisztán a kormány akaratától függ, hogy akarja-e az államfőnek ajánlani az országgyűlés feloszlatását ezt megelőzőleg, tehát semmi akadálya nincs, hogy legalább egy rövid novelláris törvényben, amely némi haladást mutat demokratikus irányban és amely a választások szabadságának technikai megnehezítését kiküszöböli, ezt megtegye. Ennek az utóbbinak elmulasztása semmiféle elvi indokkal és meggyőződéssel nem indokolható. Ennek fenntartása, ennek a minden szabadi mozgást korlátozó és majdnem meghiúsító intézkedésnek fenntartása azután valóban alapot adna arra a gyanúra, hogy annak segítségével óhajtja a kormány a választásokat bizton odairányítani, ahová akarja. Mélyen tisztelt Képviselőház! Szeretném telíteni azzal a tudattal a magyar kormányt, a magyar törvényhozást, Magyarország befő; lyásos és vezető osztályait, — mert ilyenek jó értelemben is lehetnek, nem privilégiumok alapján, hanem magasabb szellemi nívójuknak, több tudásuknak, erkölcsi koimoly s águknak, hogy úgy mondjam közkinccsé létele által lehetne és kell, 'hogy a nagyobb intelligencia vezető osztályként szerepeljen, de csak ezekkel az erkölcsi momentumokkal, csak ezekkel a szellemi momentumokkal, nem azáltal, hogy magát bevallottan, vagy ami imég rosszabb, be nem vallottan uralkodóvá tegye a Házban — mondom, szeretném azzal a tudattal telíteni mindezeket a tényezőket, hogy az igazi konzervatív princípium manapság a demokrácia. A demokrácia az egyedüli hatályos princípium, mert az ellenség, amellyel nemcsak nekünk, — ma nem, de talán holnap — hanem az egész világrendnek ( küzdenie kell, Oroszországban ütötte fel tanyáját s ez nem a demokráciának, hanem az antidemokratikus osztályuralomnak a szelleme és ezzel az osztályuralommal egy másik osztályuralorn segítségével nem lehet sikeresen szembeszállani, csak azzal a nagy demokratikus princípiummal, amely minden osztályuralmat kizár. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez ma az igazi konzervatív princípium és az ebiben való némi haladás mubizonyára használna a kormány külföld előtti egyéb tevékenysége által — ezt elismerem — fokozott tekintélyének. Ez az egy hiányzik még, az, hogy haladásunk e tekintetben némileg gyorsabb ütemet nyerjen. Ez, mélyen tisztelt Ház, ha azt imondják, hogy ilyen nehéz időkben, midőn a közgazdasági helyzet súlya a lelkeket fogékonyabbakká teszi az izgatásra, ennekfolytán ma veszedelmes kinyitni a zsilipeket, kinyitni az ajtókat, amelyeket később valamikor talán ki fogunk