Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. 191 ebben egy pillanatig is kételkednem kellene; de ismerve a kormányelnök úr és a minisztérium felfogását, egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy ezért a törvénytiprásért az ott eljáró közegek a kellő megtorlást meg fogják kapni. Továbbmegyek. Nem csoda az, hogy egyes egyszerű csendőrtiszthelyettesek és ilyenek ilyesmiire ragadtatják magukat, ha lehet Bihar vármegye területén főszolgabíró, aki a következő^ kijelentésekre ragadtatja el magái Megtörtént az egyik bihari kerületben, — ahol eddig az egységespártnak egy nagyon oszlopos tagja volt, aki hébe-hóba, közbe-közbe ellenzéki odalon is megfordult és megint visszakerült a pártba, ahol eddig ő volt a képviselő, de most már teljesen elvesztette talaját, úgyhogy a kormány kénytelen egyik igen előkelő funkcionáriusát, a miniszterelnöki titkár urat hivatalosan jelölni — megtörtént ebben a kerületben, hogy a független kisgazdapárt jelöltje, aki különben egészen comme il faut úriember, éDpen azért, hogy megmutassa, .mennyire lojális a hatóságokkal szemben, elment a főszolgabíróhoz bemutatkozni, mint a független kisgazdapárt leendő jelöltje. Az ottani főszolgabíró a^ következő választ adta erre az udvariassági látogatásra: «Ebben a kerületben van egy hivatalos jelölt, többre nincs szükségünk (Zaj és derültség a szélsŐbalodalon.) és vegye tudomásul, hogy itt a határszélen nekem különös jogaim vannak. (Esztergályos János: Ismét egy főszolgabíró! — Propper Sándor: Mi van a határszélen?) Tisztelettel kérdem a belügyminiszter urat, melyik törvénye a magyar törvénytárnak az, amely akár a határszélen, akár az ország közepén, akár bárhol bármelyik főlszolga'bírónak különös jogokat biztosít, pláne olyan különös jogokat, amelyeknél fogva azt jelentheti ki egy nála udvariassági látogatást tevő jelöltnek, hogy ebben a kerületben, van egy hivatalos jelölt, töbibre itt nincs szükség. (Esztergályos János: Bihari cserebogárzümmögés!) Az időm is lejárt, így csak ;röviden a hódmezővásárhelyi gyűlésről szólok pár szót. Hódmezővásrhelyre körülbelül két vagy három héttel ezelőtt megkérte • az ottani párt a gyűléstartási engedélyt, mégpedig nem is szabad ég alá, hanem egy nagy terembe. Ha valahol könynyű a rendtartás, egy teremben igazán nagyon könnyű rendet tartani. Erre a kérelemre az ottani hatóság egy héttel később betiltó határozatot hozott, Hogy ezt hogyan indokolja, az az ő dolga, de holmi hónapokkal ezelőtt történt munkanélküli gyűlésekre hivatkozva szükségtelennek tartott mindenféle izgatást és ezen a címen tiltotta be a gyűlést. Ezt az ottani legális párt megfellebbezte egy héttel ezelőtt s a másodfokú hatóság, jóllehet ma kedd van és vasárnap kellett volna lennie a gyűlésnek, még mausern hozott határozatot. Mikor a hódmezővásárhelyi képviselő a minisztériumhoz fordult egy héttel ezelőtt, hogy adjanak megfelelő utasítást az ottani rendőrhatóságoknak, mert hiszen azok utasításra dolgoznak a legtöbb esetben, a iminisztérium képviselője azt a választ adta, hogy én utasítást nem adhatok, be kell várni a másodfokú fórum végzését, amely fellebbezésre megy a minisztériumba és azután az engedély kiadásának semmi néven nevezendő akadálya nem lesz. Tegnapelőtt volt vasárnap, de másodfokú végzés még nincs; annál kevésbbé lehetett a miniszter űr igazságérzetéhez fordulni,^ hogy ebiben a kérdésben megfelelően, a törvénvek szerint intézkedjék. T. Képviselőház! Ilyen jelenségekkel állunk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXVI. szemben egy olyan pártnál, amely párt mindennek a világon nevezhető, csak felforgatónak nem, sőt amely pártról a kormánypártnak megfelelő orgánumai, vidéki lapjai azt írják, hiszen nem is hirdet mást ez a párt, csak azt, ami a kormánynak is a programmja. Nem tudom, hogy a szocialistákkal hogyan bánik a kormány. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rosszabbul! Sokkal rosszabbul!) Nem volt alkalmam és módon ezt ellenőrizni (Györki Imre: Tessék köbre emelni azt, amit a képviselő úr elmondott!) Mondom, nem tudom, hogyan bánnak a szocialistapárttal azok a kis helyi Napóleonok, csak egyet tudok mélyen t. miniszter úr, azt, hogy a törvénytiprás nem a hatósági feladat. Méltóztassék a törvénytiprást rábízni bárki másra. A miniszter úrnak csak egy kötelessége lehet: hogy alantas hatóságait, ha rászorulnak, rászorítsa a törvények megtartására. À miniszter úrnak nem lehet más feladata, mint az, hogy egyformán minisztere legyen ennek az országnak, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy egyformán őre legyen a törvényeknek, kormánypárttal és ellenzékkel szemben egyaránt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a miniszter úr ezt" az utat járja, — és meggyőződésem, hogy a kormány intencióinak ez felel meg, sértő is volna, ha feltételezném, hogy a miniszter másképpen gondolkozik — mondom, ha a miniszter úr is így gondolkodik, ahogyan gondolkodnia kell. akkor legyen szíves a mélyen t. kormány és ezeket a vidéki Napóleonokat tanítsa meg a magyar törvények tiszteletére. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak igen rövid időre akarom a t. Ház figyelmét igénybe venni. De amidőn ezt teszem, legmélységesebb meggyőződésemből kiinduló kötelességet teljesítek az ország iránt, az ország jövője iránt. Én is csak a választójogi kérdéssel akarok foglalkozni. (Halljuk Halljuk!) Kiindulási pontom ugyanaz, ami a t. előttem szólott képviselő úré, tudniillik az, hogy nemcsak ennek a tárcának, hanem a közélet minden orgánumának, a törvényhozásnak, a kormánynak és a kormány, valamint az önkormányzat minden tényezőjének technikai feltételei mellett, sőt azok felett óriási nagy felelősséggel járó erkölcsi kötelességei vannak. (Ügy van! Ügy van!) Az erkölcsi kötelességek egyik nem legkisebb elágazása^ az, hogy az egész népben, annak minden rétegében, minden osztályában, de leginkább azokban az osztályokban, amelyek műveltségbeli csekélyebb készültségüknél fogva az izgatásnak hozzáférhetőbbek, fenntartsa a bizalmat a törvények igazmondása, a törvények őszintesége iránt, az iránt, hogy ami jogot neki a törvény ad, az éppúgy szent és sérthetetlen jog,^ mint amilyen okvetlenül^teljesíi endo kötelesség az. amit a törvény az állampolgároktól megkíván. Ennek tudata az alapja n társadalmi épület szilárdságának, ennek tudata az alapja egy egészséges nemzeti életnek. En nein gyanúsítom senkinek sem a szándékát, én aláírom azt, amit Gaal Gaston képviselőtársam mondott, hogy ő meg van győződve arról, hogy ezeknek a nagy erkölcsi momentumoknak tiszteletbentartása és szemmeltartása él a kormány lelkében; ezt feltételezni, amíg az ellenkezője bebizonyítva nincs, mindnyájunknak kötelességünk, politikai kötelességünk, felebaráti köte26