Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

190 Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. úrtól teljesen megnyugtató nyilatkozatot kaptam, hogy a mi gyűléseinket, különös tekintettel arra, hogy a független kisgazdpárt ma már parlamenti párttá is alakult, (hiszen parlamenti képviselete is van, a kormány egyáltalában nem szándékozik korlátozni. Ennek az ígéretnek ellenére, az ígéret megtétele óta Bihar vármegyében, azután Szabolcs megye és Szatmár megye egyes részeiben, de különösen Bihar vármegyében még véletlenül sem enegedélyeztek egyetlen gyűlést sem. A legkülönbözőbb jogcímek, nyakatekert okoskodások alapján akadályozzák meg a független kisgazdapárt gyűléseit. Hogy csak egyetlen, legutóbbi végzést ismertessek a t. Képviselőházzal, felolvasom, hogy legutóbb, amikór az egyik bihari kerületben kérte az ottani párt gyűlés engedélyezését, az ottani hatóság a gyűlést a következő indokolással^ tiltotta be (olvassa): «A népgyűlést a községháza r udvarára kérték, amely udvaron levő tűzoltóépület a gyűlésen megjelenő közönséget ketté osztja és így a kirendelt karhatalom esetleg nem tudná kellőleg biztosítani a rendet és a közbiztonságot.» Ezen a címen tiltotta be ia hatóság a gyűlést. (Esztergályos János: A bihari cserebogár harca a repülőgéppel!) Hozzá kell tennem, hogy amikor a bihari állapotok miatá a belügyminiszter úr távollétében helyetteséhez, az államtitkár úrhoz fordultam, az államtitkár úr <a legteljesebb lojalitással azt a felvilágosítást adta, hogy azok a bizonyos rendkívüli felhatalmazások és utasítások, amelyekkel az ottani hatóságokat ellátták, nem holmi legális politikai pártok ellen, hanem az azon a területen itt-ott fellépő .szovjet- és hasonló ízű izgatásokkal szemben szólnak az illető hatóságoknak, és utasíttatni fognak az illető hatóságok, hogy legális politikai pártokkal szemben egészen máskép viselkedjenek. Ennek ellenére Bihar vármegye területén mostanáig még pártunknak gyűlést egyáltalában nem engedélyeztek. Megtörténtek ellenben Bihar vármegyében a következő esetek. Nálam vannak a konkrét esetek, csak nem akarom a Házat hosszasabban untatni. Röviden csak a tényt fogom közölni; ha a miniszter úr kíváncsi a dátumokra, adatokra, személyekre, készséggel szolgálok velük. Megtörtént az, hogy a budapesti pártközpontnak igazgatója vagy alelnöke lement Bihar megyébe, meglátogatta az ottani pártelnököt, 'annál volt ebéden. Jött oda még a pártszervezet vezetőségéhez tartozó három vagy négy más egyén, iakikkel együtt ebédeltek. Ebéd alatt megjelent a szuronyos csendőrség az illető magánháznál és beizent. hogy be akar menni az illetőket igazoltatni. Erre az odavaló pártelnök visszaizent: kérem, iám

ennyïhen erre önöknek felhatalmazásuk van, ám tessék, nekünk titkolni valónk nincs. Erre a csendőrség bement az ebédlőbe, sorban leigazoltatta <az ott ebédelő urakat, akiknek egy eresze, italán egykettő közülük volt budapesti; a többi pedig helybeli. (Györki Imre: Ez a kultúrfölény, belügyminiszter úr. Ezzel dicsekedjenek Genfben!) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Ez azonban nemi elég, t. Képviselőház! Ezek közül az egyik rövidesen tudta magát igazolni. Miután azonban a többinél, különösen a helybelieknél, igazolvány nem igen volt, nem számítván ilyen incidensre, egyszerűen elvezették őket a községházára, iahol a községi jegyző fogta őket igazoltatási eljárás alá azon a címen, hogy amikor beléptek a községbe, nem jelentkeztek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Györki Imre: Konszolidáció 1931-ben! — Propper Sándor: Tatárországban sincs ígyl) En nem ismerek Magyarországon olyan törvényt, amely magyar polgárnak kötelességévé tenné azt, hogy ha^ bármely községében jelenik meg Magyarországnak, előbb a községházán legyen kénytelen jelentkezni a jegyző úrnál s mondja be, hogy itt van. (Esztergályos János: Még jó, hogy vasra nem verték őket!) Az idegenekre, a külföldi állampolgárokra vonatkozólag van ilyen rendelkezés, hogy 24 órán belül, ha a községben tartózkodnak, kötelesek a politikai hatóságnál jelentkezni (Györki Imre: Csak bejelenteni!) és úti igazolványaikat stb. bemutatni, de hogy magyar honpolgár, ha bármely községébe megy is az országnak, köteles legyen a falusi potentátnál, a községi jegyzőnél jelentkezni és ott magát igazolni, ilyen törvényt én nem ismerek. De továbbmegyek, t. Képviselőház! Nagyon rövid az idő, sietnem kell az adatok előadásával. Ugyancsak Biharországban, — amely úgylátszik Magyarország Balkánja, ahonnan ez a szellem sajnos, már kezd átvágni még a Dunántúlra is, ahol pedig Deák Ferenc szellemében tisztességben, a törvények tiszteletében nőttek fel valamennyien és vívhattuk a leg, keményebb politikai harcokat a nélkül, hogy akár a kormánypártról, akár az ellenzékről becstelen vagy alávaló lépésre egyetlenegy ember is valaha kapható lett volna — mondom, ebben a Biharországban megtörtént a következő eset. Erről különben, azt hiszem, már a belügyminiszter úrnak is kell tudomásának lennie, mert úgy tudom, sürgönyileg jelentették az esetet a miniszterelnök úrnál, sőt a kormányzó úrnál is. Nagy Lajossal —meg is nevezem — a biharvármegyei független kisgazdapárt elnökével a következő eset történt. Megjelent lakásán két szuronyos csendőr és a nélkül, hogy akár főszolgabírói végzést, akár bírói végzést vagy határozatot, akár ügyészi megbízatást tudtak volna felmutatni, kijelentették, hogy házkutatást tartanak. (Esztergályos János: Így csinálják az orosz csekánál! Pontosan így!) Házkutatást tartottak s elkobozták Nagy Lajostól a párt egész levelezését, elkobozták a párt nyomtatott programmját, szóval elkobozták a pártnak minden írását, amelyet a megyei pártelnöknél találtak. (Propper Sándor: A magyar cseka! — Egy hang jobbfelől: 1918-ban is ezt csinálták! — Esztergályos János: Es ön ezt helvesli? — Györki Imre: 1931-ben is ezt csinálják! Miért hivatkozik 1918-ra? Hivatkozzék arra, hogy 1931-ben mit csinálnak! — Esztergályos János: Nem szégyenlik az urak ezt?) Elnök: Csendet jkérek! (Esztergályos János: Mindig provokálnak erre! — Farkas István: 1918-èan ő is csinálta, esetleg szintén!) Gaal Gaston: Olyan törvényt nem ismerek, amely törvény felhatalmazná a csendőrséget arra, hogy bírói vagy főszolgabírói utasítás nélkül, saját szakállára bármiféle házkutatást, sőt elkobzást eszközölhessen. (Zaj.) En ezt az esetet a mélyen t. belügyminiszter úrnak szíves tudomására hozom itt az ország színe előtt és remélem, • hogy azoknak az erkölcsi elveknek az alapján, amelyeknek az előadó úr hangot adott, az itt eljáró közegek meg fogják kapni teljesen szábálvtalan, teljesen törvénytelen, Önkényes és kellőkéüpen el nem ítélhető eljárásukért a megfelelő megtorlást. (Zaj a széUőbaloldalon. — Propper Sándor: Majd dicséretet kapnak!) Szégyelném mag'amat, ha