Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden, 189 semmi másért, magáért ezért az egy körülményért igenis vallom és pedig nemcsak papiroson vallom, hanem a magyar nemzet elsőrendű erdekének tartom azt, hogy a titkos választójog ebben az országban törvénybe iktattassák. Mindentől eltekintve, nem komikus és nem nevetséges helyzet-e az, hogy ma az ország egyrészében, és pedig tekintélyes részében, mindazokban a városokban, amelyek több képviselőt küldenek ide, Budapesttel az élükön — már pedig minden tiszteletem és becsületem ellenére, amellyel Budapest iránt viseltetem, nemzeti szempontból Budapestet a nemzet fókuszának mégsem vagyok hajlandó elismerni — azokban a városokban tehát, ahol tényleg lehetne veszély, megvan a titkos választójog, ellenben ugyanaz a többség, amely magát agrártöbbségnek nevezi, amelyről maga a miniszterelnök úr jelentette ki, hogy erre mint agrár-, r mint kisgazda-alakulatra helyezi az ország egész jövőjét és egész kormányzati rendszerét, kimondja a falu népére, amelyet képvisel, hogy az pedig éretlen a titkos választójogra. Bocsánatot kérek, a falu népétől ennek az országnak sem szabadságjogait, sem nemzetig mivoltát, sem semmiféle olyan értékét nem féltem, amely nemzeti szempontból nekünk csak drága és kedves lehet. Ha a városokban lehet titkosan választani, logikailag és nemzetpolitikailag is tízszeresen indokolt, hogy a faluban is behozzuk a titkos válasz-* tójogot. (Ügy van! Ügy van! half elől.) T. Képviselőház! Nem akarok ennél a kérdésnél sokáig immorálni. A magam részéről csak szükségét éreztem annak, hogy mint egy politikai párt, ezidőszerinti parlamenti vezetője, a magam részéről qua vezető is abszolút tiszta vizet öntselk a pohárba és kijelentsem, hogy amennyire tőlünk függ, mindlent el fogunk követni arranézve, hogy a titkos választójog ebben az országban törvénybe iktattassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: De kapnak rajta!) Rátérve azokra a konkrétumokra, amelyeket most már a magam részéről^ feltétlenül szükségesnek tartok előhozni, kénytelen vagyok újra oda visszatérni, ahonnan kiindultam, hogy erkölcsi és szellemi javak gondozása van a belügyi tárca feladatául kijelölve. Ha ezt elfogaldlom, — mint ahogyan elfogadom, sőt hozzáteszem azt is, hogy meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak a tárca vezetője és a tárca politikai reprezentánsai, hanemi maga a kormányelnök is ugyanezen az alanelven áll — akkor elmulaszthatatlan kötelességem alz, •hogy kérdést intézzek a belügyminiszter úrhoz abban a tekintetben: hogyan lehetséges az, hogy amikor Magyarország mliniszterelnöke nekem személyesen egyéni, garanciát nyújt arra nézve, hogy annak a pártnak alakuló gyűléseit, amely párthoz tartozni ezidőszerint szerencsém van, egyáltalában nem szándékozik korlátozni, amikor a belügyi tárca akkori vezetőjétől — maga a miniszter úr nem volt akkor Budapesten, tehát az államtitkár úrhoz fordultaim — ugyanezeket a személyes garanciákat kaptam, acmíiikor tehát fel sem tételezhetem, — eszem ágában sincsen megtenni —hogy akár a kormány, akár maga a tárca vezetősége ebben a tekintetben bármiféle más irányt követne és titokban más utasításokat adba ki — ilyen perfidiát senkiről a földtekén fel nem tételezek. — akkor mégis akadhatnak alantas hatóságok, amelyek szembehelyezkedve a miniszterelnök úr teljesen objektív törvényes és teljesen gavallér álláspontjával, szembehelyezkedve a belügyminisztérium hasonlóan minősítenidő álláspontjával, a maguk kis vidéki napóleoni ideái szerint rendezzék be a közigazgatási helyzetet. (Esztergályos János: Ezt mondjuk mi is évek óta!) Én a legnagyobb veszedelmet abban látom, ha a magyar nép elveszti hitét a közigazgatás pártatlanságában és elveszti ihitét a közigazgatási tisztviselőknek a törvényre letett esküje szentségélben. Minden közigazgatási tisztviselő, amikor hivatalát elfoglalja, esküt tesz az Isten színe előtt, hivatalos esküt tesz, amelyben megesküszik nem arra, hogy a hatalom parancsszavát fogja követni, hanem arra, hogy az ország törvényeit megtartja. Semmi többet nem követelek egy köztisztviselőtől! Nem kívánom azt. hogy az a köztisztviselő kedvezzen jobbra, vagy kedvezzen balra. Ugyanaz a hiba volna, ha balfelé való kedvezést követelnék tőle, mintha jobbfelé való kedvezést elnéznék neki. (Úgy van! Ügy van!) Egyet várok a köztisztviselőtől: hogy ő a törvények őre legyen, hogy azt a bizalmat, amelyet az államhatalommal szemben polgároknak meg kell őrizniiök, a köztisztviselő a maga egyéni viselkedésével alátániiassBa és legyen olyan szilárd fókusza és sziklája az államéletnek, amelybe» az ország minden honpolgára — akár kormánypárti, akár a legszélsőbb ellenzéki — a legmesszebbmenő bizalommal közeledik. T. Képviselőház! Ez olyan f megállapítás, amelyet száz percentig magáévá tehet mindenki. Mi, akik az ellenzéken állunk, nem azt kívánjuk a köztisztviselőktől, hogy tessék nekünk az ellenzéki oldalon segíteni. Ellenkezőleg, én lennék az, aki legmesszebbmenőleg megrónám azt a köztisztviselőt, ha megfeledkezve az ő esküjével fogadott pártatlanságáról, nekünk akarna segíteni akármilyen más párttal szemben. A köztisztviselő a törvények őre^ és esak addig bírja az ország tiszteletét, amíg a törvények őre marad és azt az esküt, amelyet hivatalosan letett, hogy a törvényektől eltérni soíha nem fog, becsületesen megtartja. Ha pedig ettől az eskütő\ eltér, nem önmagát kompromittálja, hanem kompromittálja azt az államhatalmat, amelyet odakint^ képvisel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miután ilyen dolgoknak nem kívánnám a köztisztviselői ^kart továbbra is kitenni, miután nem szeretném, hogy azt a balkáni tónust, amely az ország egyes részeiben uralkodóvá vált, szemben a minisztériumnak, szemben a kormányelnök úrnak és a belügyminiszter úrnak álláspontjával, egyesek odakint érdemnek tekinthessék, kénytelen vagyok a t. Házzal egyes nagyon krasz eseteket megismertetni. Mélyen t. Képviselőház! Mindenekelőtt előre kell bocsátanom, hogy amikor a független kisgazdapárt megtisztelt bennünket, parlamenti agrárpártot azzal, hogy meghívott bennünket soraiba és arra kért, hogy együtt folytassuk a magyar falusi nép érdekében azt a parlamenti munkát, amelyet itt nyolc éve folytatunk az ellenzékben, akkor itt hamarosan az egyesülés után megtörént, hogy betiltották ennek a pártnak egyik nagygyűlését, amelyet Nyíregyházára kérelmezett. (Györki Imre: Hja, ott van Rakovszky, a^ rettenthetetlen!) Ezután a ibeltiltás után találkozást kértem a kormányelnök úrtól, amit ő nagyon hamar szíves is volt megadni, ahol előadtam, hogy a magam részéről kicsit r különösnek találom, hogy amikor egy ellenzéki párt alakul, amely zászlajára írja a nemzeti eszmét, a köteles mérsékletet, a hazafiasságot, a szélsőségeknek minden irányban való kerülését, akkor ezt a pártot holmi betiltásokkal traktálják. Akkor a miniszterelnök