Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

12 Az országgyűlés képviselőházának provizóriumunk előtt vájjon sikerül-e kereskedelmi megállapodást, megegyezést létesítenünk s mi fog történni a csehszlovák és a magyar kereskedelmi tárgyalások során? Ebben a kérdésben és román kérdésben is igen fontosnak tartom a kormány energikus, de azért megértő álláspontját. Mi itt erről az- oldalról éveken át hangoztattuk, hogy meg kell kötni ezekkel a szomszédos országokkal a gazdasági megegyezéseket, de akkor még a túlsó oldalon nem értették és nem érezték meg ennek a követelésnek igazi jelentőségét, akkor még olyan elfogult érzület volt úr a

r lelkeken, hogy egy ilyen megegyezés lehetőségében nemzetellenes gesztust láttak. T. Ház! Engedelmet kérek, az élet parancsai, az élet reális követelményei ezeket^ az érzelmi szempontokat igen gyakran háttérbe szokták szorítani. Méltóztassék itt csak azt a példát figyelembe venni, amelyre előttem szólott t. képviselőtársaim is utaltak, hogy akkor, amikor a szovjet-unió, hogy úgy mondjam, egy súlyos gazdasági tankháborút, gáztámadást és a gazdasági eszközök arzenáljából minden fegyvert igénybe vevő nagyrohamozást intéz Európa ellen, akkor az élet milyen furcsa és groteszk jelenségeket produkál, akkor azok az európai államok is, amelyek a legnagyobbak, érzik ezt a nagy veszedelmet, mert tudják azt, hogy az egész kapitalista berendezkedésnek egy hatalmas, utolsó csatája, harca folyik itt a szovjettel szemben, az új gazdasági renddel szemben. Mégis megalkusznak az apró kis koncokért azért

% mert a munkanélküliséget a maguk területén enyhíteni akarják, mert az adott gazdasági bajokon valahogy keresztül akarnak vergődni. Megalkusznak a szovjettel, megkötik a maguk üzleteit árucserére stb., ezt látjuk Németországban, Olaszországban és mindenfelé ugyanezek a jelenségek mutatkoznak, ennélfogva nekünk egy önző magyar politikát kell folytatnunk ezen a téren. Nekünk a mi gazdasági erőinket kell kiépítenünk, a magyar nemzeti életerőt kell konzerválnunk. Tényleg lehetetlen egy gondolkodó embernek nem keserű lélekkel nézni azt a komédiát, amely a nagy diplomáciában folyik, amikor leszerelési konferencia van és azlb látjuk, hogy úgy fegyverkeznek az egyes országok, hogy az egészen elképesztő és ezzel a fegyverkezéssel voltaképen saját nemzeti vagyonukat, értékeiket fogyasztják, felkészülve egy esetleges döntő, hatalmas küzdelemre, amely küzdelemben azután el fog puszltulni minden eddig még megmentett gazdasági és^ civilizációs érték. Spengler, a nagy filozófus megírta jóelőre már Európa civilizációjáról a maga szörnyű jóslatait, hogy Európa kultúrája, civilizációja el fog pusztulni. Filozófiai tételeit azokból a meggyőződésekiből merítette, amelyeket a világháború katasztrófája támasztott benne. íme a filozófus előre meglátta, megjósolta a mai helyzetet. Ha Európa ezen az őrült úton tovább megy, ha itt a kétszínűségnek és a hipokrizisnek politikája továbbra is úr lesz a lelkeken, akkor feltétlenül be fog következni az európai civilizáció csődje, a kultúra pusztulása és akkor azok a vdlághaftalmak, amelyek idegenek tőlünk, azok a keleti világhatalmat végig fognak gázolni a régi, sok ezer éves európai kultúrán, s ez sokkal nagyobb játék a nagy értékekkel, az évezredes értékekkel, semhogy itt a cinizmusnak, a hipokrizisnek, a kétszínűségnek valami szerepe lehessen. Leszerelésről, lefegyverzésről beszélünk és egy német lapflban kimutatás jelenít meg arról, 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. hogy Cseh-Szlovákia fegyveripara mennyire fejlődött, Cseh-Szlovákia 1930 végéig Jugoszlávia számára 300.000 puskát, 9000 golyószórót, 3000 gépppuskát, 700.000 kézigránátot, 8Ö0 ágyút, 20 páncélautót és több, mint egy millió tüzérségi lövedéket szállított. Románia viszont 35.000 puskát, 10.000 géppuskát, 30.000 golyószórót, 200 ágyút, 200.000 tüzérségi lövedéket, 50.000 gázálarcot és 100 katonai repülőgépet, Finnország, Lettország, Észtország 500 ágyút, 10.000 golyószórót, 16 katonai repülőgépet, stb. (Bródy Ernő: Ezt a kimutaltást elviszik a lefegyverzési konferenciára?) Különös dolog ez és megdöbbentő jelenség. Itt áll Magyarország jogaitól megfosztva, régi bMokállományában megfogyatkozva, lefegyverezve északkor körülötte békehimnuszt zengenek a világon és azt mondják, le kell szerelni mindent és ki kell építeni a (béke művét; közben azt látjuk, hogy titokban szervezkednek. Micsoda békét készítenek elő a nemzetközi tanácskozó asztaloknál? Ez olyan béke, mint amikor a tárgyaló felek leülnek valamely ügy megbeszélésére, egymás meggyőzésére, de kiteszik a töltött revolvert. Töltött revolverek- , kel egymást meggyőzni nem lehet, itt csak az érveknek és a becsületes meggyőződésnek ereje és őszintesége oldhatja meg a kérdést. T. Ház, hogy amikor ezekről a kérdésekről nagy általánosságban (beszélek, rá kell mutatnom arra a legfonltosabb és legkardinálisabb •szempontra, amelyet Európa közvéleménye előtt nem lehet eléggé hangsúlyozni, ami tengelye minden lehető megegyezésnek és ez az, hogy a párizskörnyéki békeszerződések megváltoztatásának ideje elérkezeitt. (Ugy van! Ügy van!) Rossz politikai atmoszférában nem lehet komoly gazdasági megegyezéseket kötni. Először méltóztassék az európai hatalmaknak jóvátenni azokat a történelmi bűncselekményeket, amelyeket egyes nemzetek ellen, és elsősorban Magyarország ellen követtek el. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Az Egyességokmány 19. §-a alkalmat és módot ad arra, hogy ez a revízió bekövetkezzék. Most május 17-én öt országban nagy demonstráció készül, a kisebbségek nagy demonstrációja azok ellen a szerződések ellen, amelyekkel tönkrenyomorították Európa legbecsületesebb és legértékesebb országait. Ebben a demonstrációban résztvesz az egész magyar nemzet a maga lelkével, a maga keserűségével, a maga történelmi türelmetlenségével. (Ügy van! Ügy van!) Amikor a külügyminiszter urat először üdvözlöm itt a parlamentben egy politikai tárca tárgyalásánál, meg vagyok róla győződve, átérzi, leginkább ő érzi át, mint felelős vezetője tárcájának, azt a nemzeti türelmetlenséget, amely él a magyar lelkekben. Meg vagyok arról győződve, hogy az ő érzülete és a magyar nemzet érzülete között nem lehet rövidzárlat és ez az érzület egész biztosan érvényesülni fog majd azokon a tanácskozásokon, azokon a konferenciákon, amelyeken a külügyminiszter úr akár a Népszövetségnél, akár egyes bizalmas megbeszéléseknél, eszmecseréket fog folytatni. Nagyon kérem a külügyminiszter urat, érezze meg a nemzeti lelket, a nemzeti elkeseredést, a nemzeti türelmetlenséget, hiszen nem lehet, kétségbeejtően nem lehet ez az ország boldog és nem épülhet ki sohasem gazdaságilag, sem etikailag", sem szociálpolitikailag mindaddig, amíg ez az állapot megmarad, amíg az ország ebben a megcsonkult állapotában^ vergődik, mert hiába, a természeti alapfeltételektől eltekintetni nem lehet, a természet törvényei érvényesülnek. Egy olyan ország,