Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 5\ amelynek legértékesebb részeit elvették, szervi bajban szenved, organizmusa van megtá­madva. Nem régen lent jártam megszállt területen, az én szülőföldemen, Erdélyben és fájdalmas szívvel láttam és éreztem azt a keserű, azt a rettenetes helyzetet, amelyben testvéreink ott sínylődnek. A román impérium berendezkedett, bár rövid ideje volt rá; közigazgatásilag egé­szen új mechanizmust létesített s ez a mecha­nizmus nem is tudja az új államalakulatot kellő funkcióval kellő lendületbe vinni, maga is érzi, hogy olyan lehetetlen káosz van ott, ahol az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jólétéről gondoskodni sem lehet. De mikor az elfogultság és a félelem ezt az impe­riumot arra viszi, hogy a nemzeti kisebbsége­ket béklyóba verje, gazdasági és szociális ere­jükben megtörje, akkor érthető azután az a magárahagyatottság, az az elkeseredés, amely­ben a magyar nemzetiségűek és a többi nem­zetiségek sinylődnek és szenvednek: nem kap­ják meg azokat a törvényes eszközöket sem a maguk létének biztosításához, amelyek pedig valahogyan koncedáltattak az új impérium ré­széről: iskoláik nem kapják meg államsegélyei­ket, egyházaik sem kapják meg államsegélyei­ket, a tisztviselők a nyugdíjukat nem kapják meg és a magyarságnak rettenetes küzdelme ott azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy késő lesz a segítség, ha nemzetközi megegyezés vagy revízió alapján ezek a dolgok megfelelően nem reparáltatnak. A kisebbségi jogvédelem az új nemzetközi jog új eleme. A kisebbségi jogvédelem terén állandó panaszai vannak Európának. 10 mil­liónyi eltiport és idegen impérium alatt nyögő nemzeti kisebbség kiált segélyért s ebbe a 10 millióba beletartozik a magyarság. Ennek a kisebbségi kérdésnek komoly képviselete volna, szerintem, első feadata a kormánynak. En meg vagyok róla győződve, — ismerve azt az érzést, azt a lelkületet, amelyet ebben a kérdésben tanúsít a magyar kormány — hogy minden erőfeszítést megtesz, hogy magyar test­véreink tűrhetőbb módon élhessenek addig is, amíg az igazság teljes mértékben érvényesülni fog. Egyrészt gyönyörködve néztem azt a küz­delmet, amely másrészt annyira el is keserí­tett, azt az öntudatos küzdelmet, amelyet az .ottani erdélyi magyarság folytat a maga jobb jövőjéért. Kultúrájában igyekszik magát kon­zerválni. Külön irodalmi, szellemi kultúra fej­lődik ott ki. A magyarság géniusza kitört az alól a teher alól, amelyet ráraktak és én azo­kat az erdélyi írókat és újságírókat és erdélyi szellemi embereket, akik ott önfeládozóan dol­goznak, az ügy nagy harcosainak tekintem. (Igaz! Ügy van!) Elismeréssel kell megállapí­tanom, hogy ott egy volt magyar törvény­hozó, gróf Bánffy Miklós a maga kulturális területén olyan nemes és becsületes munkát végez, amelyről csak elismeréssel lehet nyilat­kozni. (Helyeslés.) Ott tapasztaltam r személy szerint, hogy milyen tiszteletreméltó módon végzi a maga kultúrmunkáját. Az ottani Ma­gyar Párt magatartása pedig tanulság lehet a mi számunkra, mert a Magyar Párt meg­találta azt az okos és diplomatikus módot, amellyel a magyar érdekekért küzdeni kell, amely egyrészt magát törvénytisztelő román állampolgárnak tekinti, másrészt öntudatosan és megalkuvás nélkül harcol nemzeti kisebb­ségünk jogaiért. Az ő helyzetük sokkal tra­gikusabb, sokkal nehezebb, mint a mienk, mert mi itthon vagyunk a magunk kormányá­val, a magunk bajaival, hibáival és örömei­'. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 13 vei, ők pedig elhagyatva és idegen impérium alatt fájó szívvel várják a jobb jövőt. Teljes szeretettel az ügy iránt kérem a mélyen t. kormányt, kormányelnök urat, hogy a imagyar kisebbségek kérdését kellő szeretet­tel vegye gondozásába. Annakidején bátor vol­tam a népszámlálási visszaélések alkalmával szóvá tenni ezt a kérdést. Éppen ma olvasom, hogy a Felvidéken is hogyan sorvasztják napról-napra a magyar kisebbség kulturális és gazdasági értékállományát, amiről ott Szüllő Géza tartott beszédet. Kívánom a meg­szállott területekkel való gazdasági 'megegye­zést és kívánom, hogy jobb atmoszféra legyen önös, reális érdekében az országnak. De vi­szont igazságunkat és nemzeti önérzetünket ne engedjük megsérteni azzal a politikával, ame­lyet ott testvéreinkkel szemben gyakorolnak. Általánosságban ezeket voltam bátor el­mondani a külpolitikai tárcánál és ismét csak visszatérek ahhoz a gondolatkörhöz, hogy a fiilozófia előre megérezifce ennek az ddőnek el­következését. Kettenetes bizonyosság az, amely fenyeget bennünket, hogy ha továbbhalad Európa ezen az úton, ha egymást meg nem érlfcve, egymás ellen őszinteség nélkül való had­mozdulatokban próbálják az egyes országok, vagy az egyes országok szövetségesei a maguk érdekeit 'megvédeni, mert abban a pillanatban az európai civilizáció jövője bizonytalan. «A XX. század tüzes italát isszuk» — mondja «A XX. század eredményei» című könyvében Bour­det. Ez a (tüzes ital olyan, mint a vitriol: kiégeti a legnemesebb szerveket. Vigyázzunk! A sze­retetnek, a megértésnek hűsítő-italával kell azokat az emberleikeket felüdíteni, amelyek el vannak keseredve, amely emberlelkek meg­váltását Európa 300 millió fogyasztója kívánja. Hiszem, hogy a magyar kormány külpoli­tikai téren meg fogja tenni kötelességét. (He­lyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Báró Láng Boldizsár! Br. Láng Boldizsár: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A revízióról óhajtok beszélni. Azért a revizióról, mert ez ma Magyarország legvitálisabb kérdése. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy először egészen röviden vá­zoljam azt a helyzetet, amelyet a békeszerző­dések Európában teremtettek. Politikai téren Európát feldarabolták. A régi 25 állam helyén 34 államot alkottak. Min­den győztes, vagy a győztes oldalán állott állam meg volt győződve arról, hogy ő van hivatva vezetni az emberiséget, mivel kultúrá­ban és minden egyébben messze felette áll szomszédainak. Az újonnan keletkezett ós a kibővült államok önérzete a végtelenbe nőtt és nem várt sikereiktől megittasodva azt hitték, hogy a szomszédokkal most már minden gaz­dasági és minden szellemi kapcsolatot el kell vágniok. Ezekben az államokban egy szélső­séges, túlzó nacionalizmus keletkezett, aminek következménye az lett, hogy ezek az államok a szomszédoktól gazdaságilag és politikailag mereven elzárkóztak és minden megértésnek, közeledésnek vagy kooperációnak lehetőségét eleve kizárták. Kijelentették, hogy a békeszer­ződések szentek és sérthetetlenek, annak elle­nére, hogy ott volt a Népszövetségi Paktum 19. 4-a, amely világosan rámutat a revízió lehetőségére. Erről a paragrafusról azonban megfeledkeztek. Újabb nemzetiségi kisebbségek keletkeztek. Az irredenta nem szűnt meg, csak helyet vál­toztatott, megfordult és erősebb mérveket öl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom