Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

182 Az országgyűlés képviselőházának den hatalmat magának kaparint meg, amidőn minden intézkedésében a centralizációt szolgálja, akkor lazt kell tapasztalnunk, hogy tűri a helyi hatóságok hatalmaskodását, úgyhogy úgyszólván minden járás egy külön kis. hatalmasság, egy külön kis birodalom, ahová ia belügyminiszteri erély nem ér el és ahol nem tud érvényesülni. Ismételten -meg kell állapítanom, hogy a 'belügyi kormányzat nem tud érvényt szerezni a maga akaratának . Más kérdés az, hogy akar-e érvényt szerezni, (Esztergályos János: Dehogy akar!) tény azonban, hogy nem szerez érvényt az akaratának. (Esztergályos János: Vagy ha akar, nem tud!) Az a kérdés, hogy a belügyi kormányzat részéről erőtlenség-e ez a közigazgatási hatóságok felé, vagy pedig tszépen, nyugodtan eltűri a belügyi kormányzat mint kedve szerint való, lelkéből lelkedzett valamit, hogy a közigazgatási hatóságok még a közszabadságok maradványait sem tartják tiszteletben. (Esztergályos János: Ügy van!) A 172.666/1922. B. M. számú elvi jelentőségű belügyminiszteri véghatározat, — amelynek igazán életbevágó jelentősége van — amelyet a belügyminiszter úr ismer, egy kicsit közeledik ahhoz, hogy a politikai pártok szabadabban mozoghassanak. (Esztergályos János: Már rég megbánta ezt!) Ez a véghatározat azt mondja, hogy a politikai pártok ilyen irányú bejelentése — <már tudniillik pártszervezet alakítására vonatkozó bejelentése — csak arra szolgál, hogy a helyi hatóság tudomást szerezzen a helyi szervezet működéséről, továbbá azt mondja, hogy a magyarországi szociáldemokratapárt országos, elismert politikai párt, amelynek politikai szervezetei minden külön hatósági engedély nélkül is működhetnek, amennyiben működésük elvi szempontból törvénybe nem ütközik. E'bből nem következtethető más, mint hogy az elismert országos politikai pártok pártszervezetei nem esnek olyan elbírálás alá, mint az alapszabályokkal rendelkező egyéb egyesületek. Ha tehát pártszervezeteket akarnak alakítani, nem kell egyebet tenniök, mint a megfelelő feltételek fennforgása esetén lazt a közigazgatási hatóságnak bejelenteni, ami a belügyminiszter úr említett véghatározata szerint tudomásul veendő. Nézzük mármost, hogyan fest ez a gyakorlatban. En nem általánosítok. Kétségtelenül vannak olyan közigazgatásig hatóságok is, amelyek respektálják ezt a véghatározatot, ahol semmi akadályba nem ütközik a" párszervezetek megalakítása és működése. Egyes közigazgatási hatóságok azonban máskép tesznek és sajnos, ezek nem sporadikus esetek, hanem nagyon sokan vannak ilyenek, akik fütyülnek minden centrális hatalomra, minden véghatározatra, minden elvi jelentőségű döntésre, ők a régi recept szerint saját járásukban élik a saját kis életüket és hatalmaskodnak s külön kis birodalomnak tekintik járásukat. (Jánossy Gábor: Eseteket!) Okmányokkal vagyok felszerelve és ha volna rá megfelelő fizikai időm, akár reggelig is elcseveghetnék ezekről és minden egyes esetet hivatalos véghatározattal támaszthatnék alá. Csak néhány kirívó esetet hozok fel, mert hiszen — mondom — többre időm nincsen. Itt van a megyesházi eset. Itt van a véghatározat róla. Nem veszi tudomásul a pártszervezet megalakítását, mert a pártszervezet helyiségéül egy vendéglőt jelentettek be és azt mondja a meggyesházi véghatározat, hogy a pártszervezetek csak bizonyos hatáskört tölthetnek be és csak bizonyos tevékenységet foly503. ülése 19$1 május 12-én, keââen. tathatnak, ez azonban viszont vendéglőben nem eszközölhető, mert azt mondja, szórakozni nem szabad a pártszervezeteknek, — tessék, itt van róla a véghatározat! — márpedig a vendéglő szórakozó helyiség. Ez egészen furcsán hangzik és furcsán fest. Nem lehet elképzelni, hogy az ország minden községében a megalakuló pártszervezet palotát építsen magának és abban üsse fel a sátorfáját, ott végezze a működését, kénytelen tehát valahogyan vendéglőkben tanyát ütni és ott lefolytatni működését, mert más helyiség egyszerűen nem áll rendelkezésére. Ez azonban a meggyesházi főszolgabíró felfogása szerint szórakozó helyiség és a pártszervezeteknek nem szabad szórakozniuk. De még hozzáteszi: működni lehet, de tagdíjat szedni nem szabad! Ugyancsak benne van a véghatározatban! Itt van a tiszalöki eset. Megköveteli a formaságokat, ezekben azonban megakadályozza. Azt mondja, hogy tessék egy gyűlésen megalakítani^ a pártszervezetet és azután bejelenteni. Gyűlést azonban nem engedélyez, következetesen nem engedélyez gyűlést és következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy gyűlésen lehet csak pártszervezetet megalakítani. Itt van a róla szóló véghatározat. Bővebben nem foglalkozhatom vele, mert túlságosan sok ilyen dolog van felhalmozva. Itt van a rakamazi eset. Azt mondja, hogy a helyi szervezet működésének célját nem ismeri, hát nem veszi tudomásul. Itt van a róla szóló véghatározat. Nem ismeri? Hát nem is kell neki ismerni! (Esztergályos János: Görgey László mondta, hogy oktatótanfolyamokat kell felállítani!) Vagy ha meg akarja ismerni, megismerheti; megismerkedhetik vele, nem ördögi mesterség! Bár hiszen arról is lehetne beszélni, hogy egy közigazgatási hatóság szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, amikor működő, élő, eleven országos politikai pártoknak tevékenységét és működési formáját nem ismeri. De ha már kiállítja magáról ezt a hivatalos szegénységi bizonyítványt, akkor pótolja tudásának ezt a hiányát, ezt a tájékozatlanságát, azzal, hogy ismerkedjék meg vele, (Krisztián Imre: Talán nagyon is ismeri, azért nem engedélyezi!) ismerkedjék meg az egyes pártok Programm j ával ! Itt .van a torontáli járási főszolgabíró véghatározata, amelyben azt mondja, — szó szerint mondom — nem ismeri az előéletüket a bejelentőknek, {Esztergályos János közbeszól.) tehát megbízhatatlanoknak minősíti őket. Ez is egészen furcsa: ha nem ismeri őket, miért nem tételezi fel a jót róluk, vagy ha nem tételezi fel a jót, akkor miért nem néz utána. Vagy egyáltalában: mi köze ahhoz, hogy egy országos politikai párt helyi szervezetének élén kik állanak, ha azok egyébként törvénybe ütköző cselekményt nem követtek ©1 és nem állnak büntető vagy közigazgatási eljárás alatt. Egészen furcsa! Égészen bizonyosan tudom, hogy nincs olyan főszolgabíró az országban, aki egy más pártállású, mondjuk egy, a kormányhoz közelálló párt funkcionáriusáról azt merné mondani, hogy nem ismeri az előéletét, tehát bizalmatlan iránta, mert ha ezt tenné, akkor beleütköznék a mélyen tisztelt belügyminiszter úrba, és azt hiszem, a körmére koppintana a miniszter úr, ha egy más pártállású — mondjuk — kormánypárti vagy kormányttámogatópárti funkcionáriusról állítása ki olyan bizonyítványt, hogy nem ismeri az előéletét, hát nem bízik benne egy pártszervezet megalakításának erejéig. (Gaal Gaston: Majd én is szolgálok egypár példával!) . • _