Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Âz országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. ï8â Vannak azután más dolgok is. (Jánossy Gábor: Na, kivele, bálijuk!) Itt van a felsőgödi főszolgabíró. Ott gyűlést akartak bejelenteni, népgyűlést óhajtottak tartani, mondja a végzés. A véghatározat ezt elutasítja. Azt mondja, azért, mert «a csekélyszámú községből álló választókerületben engedélyeim alapján minden politikai pártnak a rendelkezésére álló huzamos időn át bőven volt ideje politikai elveit és nézeteit már eddig is kifejteni.» Talán mégsem a főszolgabírói hivatalban írják elő és állapítják meg valamely ' pártnak, hogy mikor és mennyit akar híveivel érintkezni, mégsem a főszolgabíró mérlegelésére van bízva, nem lehet rábízva, hogy ő állapítsa meg, hogy mikor tárgyaltak eleget. Tisztára a gyűlés közönségétől, vagy valamely párttól függ, (Gaal Gaston: A törvénytől függ!) hogy mikor, hol akar népgyűlést tartani és a választókkal érintkezni. Egészen furcsa és egyenesen szégyelni való, miniszter úr, hogy ilyen véghatározatot kiadnak és tessék' elhinni, már az ország presztízse szempontjából sem volna szabad ilyen közigazgatási kilengéseket megtűrni. Lehetetlen és tűrhetetlen állapot. hogy ennyire gyámkodjék valamely hatóság az adófizető közönség felett, hogy ő állapítsa meg véghatározatban, hogy volt bőven idő a kérdések megbeszélésére, most már nem kell tovább beszélgetni a dolgok felől. Itt van a nagykátai járás főszolgabírája, aki a tápiósági szociáldemokrata pártszervezet gyűlését tiltotta be azzal, hogy a ház alacsony, a szoba kicsiny, a gyűlés megtartására minden tekintetben alkalmatlan. Ez sem tartozik a főszolgabíróra. Mert volt, van már olyan véghatározatunk is és nem új, a múltból, a múlt maradványaiból maradt vissza, a régi hírhedt járási főszolgabírák voltak azok, akik kiadták, (Jánossy Gábor: Semmi hírhedt! —r Krisztián Imre: Hírhedtek önök!) a régi vágású közigazgatásból maradtak vissza ilyen véghatározatok. (Jánossy Gábor: Becsületes volt mindig!) Volt idő, hogy betiltották a gvűlést azért, ímert a helyiség alacsony, van ^végzés, amely szerint magas a helyiség, van végzés, amely szerint betiltották a gyűlést, mert hideg van, van véghatározat, amely szerint betiltották a gyűlést, mert meleg van. (Krisztián Imre: Egy volt a bizonyos mindig, az önök politikájának alacsony sága!) Itt van a gyömrői járás főszolgabírája. Egy márciusi ünnepélyt akartak rendezni március hó 29-én. Azt mondja a főszolgabíró, hogy idejét multa, már nem éartja szükségesnek és helyénvalónak a márciusi ünnepély megtartását. Hogyan egyeztetheti ezt össze a belügyminiszter úr például a saját álláspontjával, amely szerint nekünk Budapesten március 15-én nem engedélyezte az ünnepélyt, merit már kiadta a PetŐfi-teret más világnézletü csoportnak és azt ajánlotta nekünk más által, hogy tartsuk meg az ünnepélyt egy héttel később. A belügyminiszter úr nem tartotta idejétmúltnak és nem helyénvalónak azt, ha egy héttel később ünneplik március idusát, ia magyar szabadságharc születésnapját, egyik szolgabírája azonban azon a címen tiltja be a bejelentett márciusi ünnepélyt, hogy március 15-ike már elmulff, nem helyénvaló és idejétmulta az ünnepély megtartása. Itt van Szabolcs vármegye, megint a 'tiszalöki járás. Bejelentettek egy csoportalakítást, bejelentették egy gazdasági szervezet csoportjának megalakítását. Erre azután azt mondja a főszolgabíró úr, hogy az illetők, akik ezt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. csoportot -meg akarják alakítani, neki nem egészen megbízhatók, tehát nem engedélyezi iá csoport megalakítását. Nem ismerek olyan rendeletet, nem ismerek olyan törvényt, nem ismerek olyan szabályt és nem ismerhetek el olyan gyakorlatot, amely a törvényeken, iaz igazságszolgáltatáson, a büntető eljárásokon és a kihágási eljárásokon túl még külön kezeskedjék és külön feltételeket szabjon ahhoz, ha valaki egy gazdasági szervezetet akar megalakítani. De nemcsak a járásokban van így; úgylátszik, hogy a városi hatóságok kedvet, gusztust kapnak, hogy ők is hasonlóképpen járjanak el, szaporítsák a magyar közigazgatás dicsőségét és ők is hozzanak egy-egy levelet ehhez a nagy közigazgatási babérkoszorúhoz. Például a szegedi kapitányság egy ülést betiltott, azt mondván (olvassa): «A kért gyűlés tárgya Leier Dezső ismertetése a politikai és gazdasági helyzetről és községpolitikai beszámoló olyan tárgyban», — mondja a szegedi kapitányság — «amelyet az utóbbi időben tartott nyilvános népgyűléseken és szakszervezeti gyűléseken sokat ismertettek és tárgyaltak úgy, hogy egy újabb ismertesésére nincs szükség.» Méltóztatik ezt f helyeselni, belügyminiszter úr? Van beleszólása a rendőrhatóságnak abba, hogy elég volt az aktuális problémák megbeszéléséből! Ha méltóztatik rámutatni egyetlenegy alkotmányos országra, ahol tiszteletben tartják a polgárjogokat és ahol hasonlóképpen járnak el, akkor azt mondom: rendben van. Ilyen ország azonban nincs! (Gaal Gaston: Hol a törvény?) Miniszter úr, ez egy egészen speciális magyar eljárás, amelynek sehol a világon párja nincs. Vagy van valahol mozgási lehetőség, vagy vannak valahol közszabadságok vagy nincsenek. Ahol vannak, ott ilyen kifogások alapján azokba nem lehet beletiporni, ahol pedig nincsenek, ott nyíltan megmondják: diktatúra van, egy akarat érvényesül, nincs tovább, a többinek hallgatni kell. (Esztergályos János: Mit kell ezt szégyelni?) Ez a sem hús-, sem hal-módszer a legveszedelmesebb módszer. Itt van Miskolc is^itt oktatóelőadást akartak tartani. A véghatározat azt mondja, hogy az oktatóelőadás nem tartható meg, mert félő, hogy a rossz gazdasági helyzet következtében a hallgatók (Gaal Gaston: Izgulnak!) izgalomba jönnek és ez a konszolidáció szempontjából nem kívánatos. Van még ilyen, miniszter úr, egy egész sereg. Sajnálom, hogy nem érek rá elmondani ezeket, pedig nagyon épületes,, dolgok (Esztergályos János: Ilyenkor Jánossy nem tapsol! — Jánossy Gábor: Sohasem tapsolok! Vagy helyeslek, vagy nem!) vannak ezekben a véghatározatokban; ha a miniszter urat érdeklik, szívesen rendelkezésére bocsátom őket; nézze át, ismerkedjék meg saját közigazgatási hatóságaival s talán maga is rá fog jönni arra, hogy ez a módszer nem helytálló. Itt van Zalaegerszeg, itt van Gyöngyös. Itt is gyűléseket akartak tartani. Természetesen szegény párt, a munkáspárt, amelynek nincs pénze sem ahhoz, hogy palotát építsen magának egyesületi életének céljaira, sem ahhoz, hogy kaszinókat vagy zenetermeket, ahol ilyenek vannak, béreljen ki drága pénzért; így hát ahol egy-egy munkásotthon akad vagy ahol van valami gazdasági szervezet vagy kulturális munkásszervezet, oda hívják össze a gyűléseket. Ez nem olyan főbenjáró bűn, amelyet jogfosztással kell büntetni. Azt mondja a zalaegerszegi és gyöngyösi hatóság véghatá25