Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának a városok elmaradt adóbevételei befolynak, a nélkülözhetetlenül szükséges kiadásaikat fedezni képesek legyenek. (Gaal Gaston: Es a faluét?) Itt említem meg azt az indokolatlan különbséget, amely a vármegyei és a városi tisztviselők illetményei között fennáll. Az 1929. évi XXX. te. bizonyos rangosztályban eltöltött szolgálati idő után személyi pótlékokat engedélyez a vármegyei tisztviselőknek, amely személyi pótlékok a nyugdíjba is beszámíttatnak. A városi törvényhatósági tisztviselőkre ez a rendelkezés nem vonatkozik, de meg van engedve, hogy a városi törvényhatóságok évrőlévre pénzügyi helyzetükhöz mérten, kormányhatósági jóváhagyástól feltételezetten, de nyugdíjba be nem számíthatólag, személyi pótlékokat szavazzanak meg tisztviselőik részére. Ezek a személyi pótlékok ma nagyobbak, mint a vármegyei törvényhatóságok tisztviselőié, minthogy azonban a városok pénzügyi helyzete állandóan romlik, ezek a személyi pótlékok megszűnnek s így már az egyenlő elbánás elvénél fogva is szükségesnek tartanám, hogy az 1929. évi XXX. te. vonatkozó rendelkezése érvényesíttessék a városi törvényhatósági tisztviselőkre is. T. Ház! Évek óta várjuk egy új községi törvény megalkotását, amely egy átfogó, végleges rendezést jelentene; amely megállapítaná a községek szervezetét, kötelességét, jogait, jövedelmeit és terheit, és nemcsak ezek között biztosítana egy feltétlen egyensúlyt, hanem azonkívül tekintettel lenne a községek szociális és kulturális igényeire is. Készül ugyan egy törvényjavaslattervezet és bár ez a községek legfontosabb jogterületén mozog, tudniillik a költségvetési jogot szabályozná és állapítaná meg, még sem foglalja magában azt az egész komplexumot, amelyen belül a városoknak, illetőleg a községeknek egész életberendezése épül. Ez a tör vény javaslattervezet inkább a teherviselés arányosítását tűzte ki főcéljául. Véleményem szerint azonban óvakodni kell attól, hogy ez az arányosítás beleütközzék az autonómia elveibe, és alkalmat és módot adjon nagyobbfokú centralizációra. Egyáltalában véleményem szerint az önkormányzati testületeknek három megjelenési formáját: a megyét, a várost és a községet külön kellene választani és mindegyik szervezetét és háztartását különkülön törvényben kellene szabályozni. A megalkotandó községi törvényben kell megállapítani a községi jegyző jogállását, munkakörét, hatáskörét, specializált külön jegyzői képesítését és illetményét is. Engem a községi jegyzői karhoz harmadfél évtized közös munkája fűz, nekem azonban, aki ma itt a Házban városi kerületet vagyok szerencsés képviselni, jegyző-választóm nincsen, tehát minden személyi érdektől függetlenül vallom azt, hogy a legsanyarúbb köztisztviselői sor ma a községi jegyző sorsa. (Jánossy Gábor: Tökéletesen úgy van!) Frey Vilmos képviselőtársam sorolta fel azokat a hivatalokat és hatóságokat, amelyek külön-külön rendelkeznek a községi jegyzővel, külön-külön rendbírságolják őket, és a községi jegyző a különféle rendeletek és tömeges rendbírságolások pergőtüzében elképzelhetetlen munkahalmazzaj van hivatali szobája négy fala közé bezárva, {Ügy van! jobbfelől.) ahol az egységes t adókezelési rendszer hibájából hetekig, sőt hónapokig várja az illetményeit. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeket a reformokat, ezeket t a szükséges intézkedéseket azonban az autonómia sérelme nélkül, sőt annak megerősítésével kellene végre. ülése 1931 május lÊ-ên, kedden. 181 hajtani, mert az autonómia, t. Ház, egyike a legbecsesebb polgári jogoknak, ahol szabad polgárok szabad akarata nyilvánul meg és ahol a közvélemény^ őszinte szava szólal meg. Az autonómiák még ma sem vesztették el alkotmányvédő hivatásukat, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert arra már volt eset, hogy nagy politikai hullámverések idején az országos politika iránya nagyon rövid idő alatt addigi vonalából^ elterelődött, de azt nem hiszem, hogy a tradíciókkal telített önkormányzatok ősi székházaiban a nemzetietlen demagógia egyik óráról a másikra felüthesse fejét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Gaal Gaston: 1919-ben mást láttunk!)^ Örömmel látom, ihogy a költségvetésiben a rendőri fogalmazói és rendőrorvosi szakhoz, valamint a detektívtestülethez tartozó tisztviselők illetményrendezésére többletszükséglet vétetett fel. Az európai hírű magyar királyi csendőrség mellett államrendőrségünk intézménye az, amely, hogy egyebet ne említsek, csak a most történt sorozatos bűntettek szenzációs . nyomozati eredményei miatt is teljes elismerésünket érdemli meg. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A közelmúltban a rendőrfelügyelői kar illetményrendezése folytán a fogalmazási személyzet hátrányt szenvedett és most a költségvetésben preliminált illetményrendezés nagyon helyesen szünteti meg ezeket a hátrányokat. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Nekem minden okom megvan arra, hogy higyjem azt, miszerint ezeket a sűrített, talán rapszodikusan, de nem csak ötletszerűen felvetett közigazgatási kérdéseket a belügyminiszter úr azzal a szeretettel fogja megoldásra, juttatni, amilyen szeretet él minden volt közigazgatási tisztviselő szívében a magyar közigazgatás iránt. (Éljenzés jobbfelől.) A belügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik! Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A belügyi költségvetés tárgyalása kapcsán különösen két kérdést akarok érinteni. Nem azért, mintha többről nem kellene beszélnem, hanem azért, mert a házszabályok bölcsesége nem engedélyez több időt egy-egy felszólalónak, egy félóra pedig vajmi kevés, különösen arra, hogy a belügyi tárcával kapcsolatos ügyek seregét szóvá lehessen tenni. Ezért csak két kérdést kívánok szóvátenni. Az egyik: azoknak a közigazgatási rendetlenkedéseknek kérdése, amelyekről már sokszor beszéltünk (Esztergályos János: Micsoda rendetlenkedések? Milyen finom a képviselő úr!) és amelyekkel, sajnos, mindaddig foglalkoznunk kell, míg azok aktuálisak. A másik kérdés természetesen ia választójog kérdése, amely .szintén olyan téma, hogy az figyelmen kívül nem hagyható és mindig beszélnünk kell róla, valahányszor arra alkalom adódik. Nem először állapítjuk meg ezekről a padokról, — és ez nem szolgál különös gyönyörűségünkre, de kötelességünknek tartjuk szóvátenni — hogy a közigazgatás egyes hatóságai durván eltapossák még azokat a megmaradt csekélyke mozgási lehetőségeket is, amelyek még a mai rendszerben is valamennyire megmáradtak. A közigazgatás egyes hatóságai túlteszik magukat a központi hatalom rendelkezésein is. Nagyon furcsa, hogy amidőn a kormány min-