Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én

f kedden. 177 lyekről ne kívánják, hogy beszéljek, mert ennek a teendőnek a nemzeti munkavédelemhez semmi köze sincs, az semmiféle munkával nem függ össze. Ezért ezt a leghatározottabban kifogásolom. Ha szüksége van egy ilyen szervre az országnak, tessék a honvédelmi minisztériumba áttenni, de ne tessék ilyen burkolt címen egy intézményt fenntartani. Ma, mikor százával, ezrével, százezrével vannak munkanélküli emberek, arról beszélnek, hogy nemzeti munkavédelem kell? Kinek az érdekében? Kit akarnak munkavédelemmel kisegíteni? Volt idő, midőn egy általános kizárással vagy sztrájkkal kapcsolatban nagyobb munkaszünetelés „volt és ugyanebben az időben a fővárosi vízműveknél a Lang-gyár végzett javításokat. Miért nem mentek oda, miért nem csinálták ezeket a javításokat? Mert nem értenek hozzá! Mert akik ebben benn vannak, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mit kell ott csinálni. Különben pedig azt mondja a költségvetés, hogy 42 munkásnak fizetnek 75.000 pengőt. Hol dolgoznak ezek? Mit csinálnak? Mi a munkabérük? A munkabérük ugyan be van állítva, de hol van a munkájuk eredménye, mit gyártanak, hol kerül az eladásra, mi ennek ellenében a jövedelem? Vagy munkabért kapnak naplopásért, vagy miért kapják? (Zaj.) Mindezek a dolgok kikívánkoznak ide, nem az összegszerűségért, hanem mert ezt egy operettnek tartom, — ez nem politika — mert semmi szükség sincs reá. Ha szükségük van mellékkeresetre, kaptak már mozit, trafikot és nem tudom mit, de miért kell őket itt még külön elhelyezni és' jutalomban részesíteni? Folyton beszélnek a dupla állások megszüntetéséről. Tessék megnézni, hány nyugdíjas van ebben olyan, akinek magas nyugdíja lehetővé teszi, hogy meg tudjon élni. Miért kell ezeknek itt még olyan jövedelmet biztosítani és olyan szerepet betölteni, amire semmi szükség nincs? Senki sem tudja, mit ^csinálnak és senki sem látja munkájuk hasznát. Az utóbbi eltelt évek alatt egyetlen alkalom sem volt, ahol ezek az emberek valami hasznos és produktív munkát végeztek volna. .Semmit sem tettek, legfeljebb arra jók, hogy mint valami^ operettalakok, kiállnak egyszer-egyszer az őrségekre és fegyvert iák asszanak a vállukra, de azt hiszem, ők ijednének meg legjobban, ha arra szólítanák fel őket, hogy el is kell sütni a fegyvert. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr ismételten gúnyolódik és sértő kifejezést használ. Kérem, méltóztassék a parlamentáris tárgyalási modor szerint megfelelő kifejezést használni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Nem tudok más hangot használni ezzel a testülettel szemben, amely nem ezt a kritikát érdemli, hanem ennél százszorta súlyosabb kritikát, s amely testületet én teljesen feleslegesnek, tisztára naplopásnak tartok. (Zaj.) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani ismételten használt sértő kifejezéséért. Peyer Károly: Különben sem akarok erről többet szólni, majd talán alkalmunk lesz még erre a részleteknél visszatérni és megmondani, mi az a, tevékenység, amit ezek az urak kifejtenek. (Reisinger Ferenc: Spicliskednek!) Magánál a belügyi tárcánál nem annyira az összegszerűségről, mint inkább arról, az általánosságban elterjedt híresztelésről, amely folyik, kívánok egypár szót szólani. À miniszter úr az utóbbi napokban is, ismételten nyilatkozott arról, hogy a kormánynak nincs szándékában a választójoggal foglalkozni és ebben az ügyben sem törvény, sem rendelet nem készült. Egy a Házban itt előterjesztett interpellációra is ez volt a miniszter úr válasza. Nem tudom ellenőrizni azt, hogy azok a hírek, amelyek el vannak terjedve a sajtóban és így a képviselők körében is, mennyire helytállóak, hogy a kormány mikor szándékozik választatni, de egy álláspontot mindenesetre kell hogy képviseljen itt mindenki, aki ennek az országnak a sorsát a szívén viseli, — és ennek az álláspontnak kifejezést adtak már ma pártunk részéről mások is^ és én .most csak csatlakozom ehhez a felfogáshoz — hogy r tudniillik a legnagyobb bűn Magyarország népével szemhen ezzel a választójoggal mégegyszer választatni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a legnagyobb merénylet és a legnagyobb lebecsülés, Magyarország népével szemben ezzel a választójoggal választatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hivatkozhatom itt olyan szónokokra, akik valamikor ennek a Háznak tagjai voltak, sőt a kurzus idején úgynevezett oszlopokként is szerepeltek, akikre rábízták az egész közvélemény irányítását és vezetését, de akik ma, amidőn ellenzékben vannak, maguk is látják, hogy milyen lehetetlen állapot van Magyarországon ezen a téren, ök mondották azt, és nem a mi gyűlésünk, hogy milyen érzést válthat ki a magyar emberből az a tudat, hogy a Duna egyik oldalán nyilt a szavazás, a Duna másik oldalán pedig titkos. A belügyminiszter úr kiadott rendeletet az erkölcsvédelemről és általában igyekszik a közerkölcsödet megjavítani. Nem méltóztatik gondolni, hogy a legnagyobb erkölcstelenség az, amikor embereket arra kényszerítenek, hogy meggyőződésük meghazudtolásával, politikai felfogásukkal ellenkezőleg kénytelenek szavazni? (Ügy van!; Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miféle érzést vált ki egy emberből, amikor hivatalos hatalommal kényszerítik hazudni, hivatalos hatalommal kényszerítik arra, hogy olyan jelöltre szavazzon, akit szívéből mtál? (Derültség.) Kénytelen arra szavazni, azért, mert választania kell vagy a kenyere, vagy pedig politikai meggyőződése között. Miféle politikai züllés kell ahhoz, hogy egy országban ilyen állapotot megtűrjenek? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miféle lealacsonyítása egy népnek az, hogy ilyen rendszerbe belekényszerítenek valakit? Belekényszerítenek munkásokat, akik kénytelenek elmenni a gyár igazgatójához, a bánya igazgatójához, aki ott választási elnök és előtte megmondani, hogy kire szavaznak. En nem akarok itt különösen egy vagy más esetet kiragadni, csak hivatkozom egy nagy ipartelepre, amely ipartelep vezérigazgatója a kerület képviselője, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugyannak az ipartelepnek egy másik igazgatója választási bizottsági elnök, vagy a választás irányítója, a szayazatszedő körök elnökei pedig mindenütt a gyárak mérnökei, főtisztviselői, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akik előzőleg behivatják a munkásokat és azt mondják nekik, figyelmeztetlek benneteket: ha holnap a választáson ellenünk szavaztok, el lesztek bocsátva. (Jánossy Gábor: Méltóztatott ilyet hallani? — Farkas István: Igen! Hallottunk!) Nincs okom kétségbevonni száz és száz. becsületes ember tanúvallomását, mert ezek az emberek sohasem hazudtak. Ezek az emberek őszintén, becsületesen megmondják az igazat, ie a tanukat hiába méltóztatik kérni, mert ezek az urak vannak 24*