Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 50 alakulásától, a magyar növendő biztonságosabb kiépítésétől. Ha végignézünk Európa politikai arculatán, akkor látjuk rajta a gondok redőit. Egymásután, sorra, rohamosan mutatkoznak olyan jelenségek, amelyek egy lázas forrongásnak konvulziós képét mutatják. Ha csak azokat a politikai megmozdulásokat, gesztusokat figyeljük, amelyeket egyes országok kormányai tesznek, ha kronologikus sorrendben vesszük azokat az értesítéseket, amelyek a külpolitikai kérdések tárgyalásai körül világgá röppennek, akkor rögtön megállapíthatjuk a diagnózist, hogy egy lázbeteg vonaglás remegteti meg Európát és az orvosdoktorok szaladnak, tanácskoznak esi keresik a recepteket és módszereket, hogy a lázbeteget meggyógyíthassák. Az egész nagy kérdéskomplexust most hirtelen kirobbantotta a német-osztrák vámunió meglepetésszerű bejelentése. Egyszerre megérezte Európa, megérezték az, érdekelt államok, hogy itt olyan elhatározó lépés történik, amellyel számolni kell, amelyhez viszonyítani kell az egyes országok érdekeit, hogy el kell helyezni, ki kell egyenlíteni valahogy azokat a sízeimpontokat, amelyek gazdásági vonatkozásban az egyes országokat elkülönítik egymástól. ' Mit jelent ez a kérdés az aktualitás homlokterébe állítva? Azt jelenti, hogy el kéli határozniok végre magukat Európa országainak arra, hogy a kclmoly gazdasági politika útjára lépjenek. El kell határozniuk magukat, főképp akkor, amikor ellenkép gyanánt ott látják azt az erős gazdasági felfejlődlést, azt a gazdasági koncepciót és programmât, aimelyet a szovjetunió alakít ki, amikor ötéves terve alapján megrohamozni kívánja Európa gazdasági életét, hogy ezzel saját politikai célját szolgálja. így állván a, helyzet, a német-osztrák vámunió problémája csakugyan nem lehet közömbös és ennek nyomán rögtön tervek keletkeznek. Rögtön megcsinálja az ellenmunkát Franciaország és Briand a maga páneurópai jellegű tervével olyan gazdasági koncepciót próbál elfogadtatni, amely azt a részleges vámuniós tervet ellensúlyozhatná és Franciaország hatalmi pozícióját erősíthetné^ egy esetleg kialakuló 'másik hatalmi pozícróval sízem ben. A genfi konferencián fog a Briand-féle terv napvilágot látni. Nem tudjuk, hogy mi van ebben a gazdasági akcióban, hogyan képzelik el. Laval miniszterelnöknek azonban nyilatkozatai jelentek meg, amelyekben kijelentette, hogy ez a koncepció nyilván megelégedéssel fog találkozni és minden európai állam elfogadja. Látjuk, hogy milyen folyamatot indított meg az a német-osztrák vámunió bejelentése. De~ ugyanakkor részleteiben is látjuk e kérdés hatásait. A kisentente külügyminiszterei összebújnak Bukarestben. A román és a jugoszláv király találkozik a Duna melletti Drenkován. Washingtonban a nemzetközi kereskedelmi kamarák hatodik kongresszusán 30 nemzet vesz részt ezer delegátussal és Hoower elnök beismeri, hogy a világháború Amerikát is sújtotta és leszerelést sürget. A moszkvai francia követ, Herbette visszatér Párizsba, hogy jelentést tegyen a szovjet külpolitikai akcióiról és egyes hírlapi közlések azt látszik bizonyítani, mintha külpolitikai kapcsolat, amely Franciország és a szovjetunió között van, meglazult volna. De viszont bizonyos tervek és három kategóriában felállított megoldási lehetőségek, amelyeket a francia külpolitika '. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 11 szögez le, azt bizonyítják, hogy Franciaországban sem gondolnak arra, hogy megszakítsák a szovjetunióval a komoly gazdasági kapcsolatot. Szóval mindenütt izgalom és nyugtalanság. Ebben a nyugtalanságban és izgalomban kell hogy Magyarország, amelynek jelentősége ma jobban hangsúlyozódik, mint valaha, (Ügy van! a baloldalon.) megtalálja azt a hideg önmérsékletet és hideg objektivitást, amelyet a maga gazának tudatában feltétlenül kellő méltósággal képviselhet is- ezeknél a kérdéseknél. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En leszögezem azt, lojálisán, ellenzéki álláspontom ellenére, hogy a külpolitikában nem vagyok fakciózus ellenzéki, (Helyeslés a baloldalon.) sőt ellenkezőleg megállapítom azt, hogy azok a kérdések, amelyek külpolitikai vonatkozásúak, olyan részletek révén tisztázandók, amelyeket én nem ismerek, amelyeket a kormány a maga hosszú, évtizedes tárgyalásai során jobban kimunkált és jobban kiismert, semhogy én ezekbe a kérdésekbe • beleszólhassak, semhogy ezekben a kérdésekben álláspontot foglalhassak el, mert lehetetlenség az, hogy egy rossz, kellő információnélküli állásfoglalás egyes kezdeményezéseket elrontson és bizonyos olyan téves megvilágításba helyezzen, amelyet mi magunk sem kívánunk. En tehát a külpolitikai kérdésekben teljesen a kormány álláspontját foglalom el és csak bizonyos szempontokat szeretnék megvilágítani, amely szempontok a magyar nemzet érdekében elsőrendű fontosságúak. ; Amikor ezek a nagy tervek vonaglanak és rajzanak a külpolitikában, akkor egy-egy fontos nemzeti, gyakorlati és reális szempontot vagyok bátor a kormány figyelmébe ajánlani. Nekünk ezeket a terveket, amelyek most készülőben vannak, hogy úgy mondjam, ahogvan a miniszterelnök úr mondotta és amit félreértettek Franciaországban — a «szárazon tartani a puskaport» elmélet alapján, kellő figyelemmel és lábhoz tett fegyverrel kell néznünk. Figyelnünk kell azonban ezeknek a terveknek a kialakulását, hogy majd kellő módon érvényesítsük ezeknél a terveknél azt a jogos magyar álláspontot, hogy bekapcsolódhassunk (Bródy Ernő: Mint tényező!) mint tényező ezekbe a nagy kialakulásokba, mindez e mellett nem zárja ki azt, hogy feltétlenül első kötelességünkké ne tegyük, hogy a magunk reális gazdasági alapfeltételeiképpen megteremtsük azokat a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek aktuálisan jelentkeznek. Meg kell tehát kötnünk azokat a^ kereskedelmi szerződéseket, amelyek egyrészt folyamatban vannak, másrészt bizonyos mértékig már le is tárgyaltattak és ott, ahol nehézségek vannak, a kereskedelmi szerződések megkötése terén, ezeket a nehézségeket el Jfell hárítani közös megértéssel, közös jóindulattal, a mai nagy világválság jelenségének konzekvenciái iránt való közös megérzéssel, mert nincs az az ország, amely kivonhatná magát — legyen az győző vagy legyőzött ország — annak a kényszerűsége alól, hogy meg kell alkudnia önmagában is, a saját önös, túlzott nacionalista vagy egészen különleges érdekeivel is akkor, amikor új és alaposabb gazdasági rendezést kíván létrehozni. Igen t. Képviselőház! Felmerül tehát az a kérdés, hogy ezek a kereskedelmi szerződések milyen stádiumban vannak, fog-e sikerülni Németországgal való kereskedelempolitikai megegyezésünk, amely igen fontos kérdés jelentékenyen esik latba. Romániával fennálló