Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

168 Az országgyűlés képviselőházának 5 hogy a belügyminiszteri tervezet olyan, mely a községi élet vezetőiben minden ambíciót meg fog ölni, minden kezdeményezés abban fog maradni, mert a községi élet vezetői hiábavalónak fogják látni, ha akár takarékoskodás útján, akár más módon a messze jövőben bepillantva alkotnak meg terveket. Kifogásolta a jegyzőgyűlés, amelyen jelen voltam, azt, hogy a belügyminiszter úr tervezete erősen centralizál. Kifogásolta, hogy a mai időkben mindent a minisztériumba von be a belügyminiszter úr, mindent miniszteri döntés alá visz, olyan kérdéseket is, amelyeket éppen ellenkezőleg decentralizálni s a kisebb, alacsonyabb hatóságok döntése alá kellene utalni. Erősen fájlalta az a jegyzőgyűlés, amelyet végighallgattam, hogy a belügyminiszter úr tervezetéből bizalmatlanság csendül ki a jegyzői kar iránt. Ezt nagyon fájlalják és úgy vélik, hogy erre nem szolgáltak rá. ök azt óhajtották volna, hogy a belügyminisztérium az új törvényjavaslat tervezeténél is hű maradjon az 1866 : XXII. te. szelleméhez, attól el ne távolodjék és csak a legszükségesebb modernizálást, a legszükségesebb újításokat hajtsa végre. ..

t Kifogásolták a tisztviselőkre s a tisztviselők létszámának szabályozására vonatkozó belügyminiszteri elgondolást is és túlszigorúnak mondották az összeférhetlenségnek azt a megállapítását, melyet a belügyminiszter úr a községi háztartási törvénytervezetben tervez. ••'• Ezeket a kérdéseket most szóvá teszem azért, hogy tolmácsoljam egy egész vármegye jegyzői karának egyhangú határozatában kialakult véleményét, hogy esetleg mindezt a törvényjavaslat újabb átdolgozásánál mérlegelés tárgyává tegye a t. belügyminiszter úr. Itt teszem szóvá azt is, hogy a jegyzői kar kéri és várja a belügyminiszter úrtól, hogy anyagi tekintetben már a közeli jövőben is hónuk , alá nyúljon. Különösen vonatkozik kérelmük a jegyzői javadalmi földek újraértékelésére. E tekintetben úgy a belügyminisztériumtól, mint a pénzügyminisztériumtól soronkívüli intézkedést várnak, mert- a jegyzői j'avadalmi földek újraértékelése most már el nem halasztható. Éppen olyan szörnyű igazságtalanság ez, mint amilyen igazságtalan volt a, tanítói javadalmi földek kérdése. Itt teszem' szóvá a belügyminiszter úr előtt a Jegyzők Országos Árvaház-Egyesületének azt a kérelmét, amelyet nyomtatott szövegben minden képviselőtársamnak is megküldöttek s amelyb en appellálnak a belügyminiszter úrnak arra a jóindulatára, amelyet a multévi költségvetési vitánál hangoztatott, hogy szívén viseli a Jegyzők Országos Arvaház-Egyesületének sorsát és a most tárgyalás alá kerülő háztartási törvényjavaslatban fogja megtalálni az utat és módot a fokozottabb segítésre. A Jegyzők Országos Árvaház-Egyesülete számít arra, ihogy ez a belügyminiszteri ígéret beváltódik, mert számos olyan feladata van ennek az egyesületnek, amelyeket jelenlegi anyagi viszonyai között eredményesen szolgálni nem tud. ; A falusi háztartások kérdésénél teszem szóvá, mégpedig dícsérőleg, azt az új rendet, amelyét Bihar vármegyében folytat annak jelenlegi főispánja. Hónapok óta a megye községeit járja. Előre kihirdetteti, kidoboltatja, hogy mely napon jelenik meg egyes községekben. Látogatását panasznapoknak nevezte el, amely alkalommal mindenkinek a panaszát személyesen fogadja és a helyszínén nyomban intézkedik. ,Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a főispán 03.ülése 1931 május 'lê-ên, kedden. úrnak ez az eljárása á vármegye területén milyen rokonszenvet keltett a lakosság legszélesebb rétegeiben, különösen a teljesen szegény, nincstelen munkástömegek előtt a lehető legjobb hatást váltotta ki ez a panasznap-rendszer. E mellett a főispán úr tulajdonképpen azokat az ügyeket intézte el ez alkalommal, amelyeket teljesen hibásan, rossz szokásból eredőleg, évtizedek óta az illető kerületek országgyűlési képviselőinek kellett, hogy elvégezzenek, vagy közvetítsenek. Ott tehát, ahol a magasabb támogatásért esedeznek az alacsonyabb sorsban lévők és amit rossz szokásból kifolyólag a kerületek képviselői végeztek el eddig, azt Bihar vármegyében ma a főispán végzi el olyanformán, hogy magával vive az alispánt és a járási főszolgabírót, nyomban a helyszínén intézkedik minden panaszra vonatkozóan. Kell, hogy ezt a rendszert, ezt az eljárási módot itt dícsérőleg szóvátegyük, hogy esetleg más vármegyék főispánjait hasonló eljárásra serkentsük. Már két képviselőtársam is szóyátette a belügyminiszter úrnak azt az eljárását, hogy a költségvetés összeállításánál belement egy olyan redukcióba, amelybe belemenni nem lett volna szabad. Már két képviselőtársam szóvátette, hogy a gondnokoltak és az árvák hadikölcsöne ügyében az állami támogatást a belügyi költségvetésben 1 millió pengőről 800-000 pengőre csökkentette. Ezt én nemcsak azért teszem kifogás tárgyává, mert ilyen tételnél takarékoskodásnak valóban nincsen helye, hanem szóváteszem más okból is, nevezetesen abból az okból, hogy annakidején, amikor a kormány a hadikölcsönkárosultak támogatására szánta el magát, én voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a kormány elnök úrral a tárgyalásokat lebonyolítottam a hadikölcsönkárosultak felsegítésére. Akkor a kormánnyal abban egyeztünk meg, hogy évről-évre 6 millió pengőt vesz fél a kormány az állami költségvetésbe és évről-évre 6 millió pengőt fog szétosztani a hadikölcsönkárosultak között. Akj kor az igen t. belügyminiszter úr a 6 millió pengőből 1 millió pengőt a saját rendelkezése alá kért kihasítani és csak 5 millió pengő maradt meg a néhai Vass József népjóléti miniszter úr rendelkezésére. Akkor mit látunk? A belügyminiszter úr által 1 millióra becsült kérelmezett összeg valóban elegendő volt. Teljesen jogosulatlan szemrehányás volt a belügyminiszter úr felé az, hogy a gondnokoltak és árvák hadikölcsönügyében nem járt el kellő gondossággal. Éppen ellenkezőleg az öszszes hadikölcsönkárosultak irigykedve nézték, hogy a gyámoltak és gondnokoltak hadikölcsönügyében végre valahára lényeges számösszeget jelentő intézkedések történtek. A belügyminiszter úr az egymillió pengőt akként osztotta fel, — s ezt magam személyesen is ellenőriztem — hogy körülbelül 18%-os^ valorizációnak felelt meg az, amit az árváknak és gondnokoltaknak megállapított. (Gr. Hunyady Ferenc: Csak a legszegényebbeknek!) Kérdezem akármelyik szélsőbaloldali képviselőt, nem egyezett volna-e meg a kormánnyal 18%-os valorizációban a hadikölcsönkárosultak óriási tömege? A megtartott nagygyűlések igenis ennél alacsonyabb összegű valorizáció mellett nyilatkoztak meg, mint olyan összeg mellett, amely őket kielégítené. A belügyminisztériumban évről-évre szétosztott egymillió pengő, tehát be kell ismerni, a gyámoltak és gondnokoltak hadikölcsönügyét olyan szerencsésen intézte el, hogy az a tőke 18%-os valorizációjának felelt meg. Tel-