Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
Az országgyűlés képviselőházának 5 jesen jogosulatlan és igazságtalan tehát a belügyminiszter úrnak ebben a kérdésben valamit a szemére vetni. Ellenben tény az, hogyha most úgy látta az igen t. belügyminiszter úr, hogy egymillió pengőre immár nincsen szüksége a folyó évben, vagy egymillió pengő sok a gondnokoltak és gyámoltak • hadikölcsönügyében az állami támogatásra, akkor kötelessége lett volna a nála feleslegként mutatkozó összeget a népjóléti minisztériumhoz visszautaltatni, mert hiszen onnan kapta az igen t. belügyminiszter úr. Mert, mint mondám, 6 millió pengőben állapodtunk meg a miniszterelnök úrral, hogy az lesz szétosztva. Ha tehát a miniszter úrnál 200.000 pengő felesleg mutatkozik, akkor kötelessége lett volna azt a népjóléti minisztériumhoz visszautaltatni és a népjóléti miniszternek lett volna kötelessége azt az általa szétosztott Összegekhez csatolni, amelyekről a jelenlegi népjóléti miniszter úr éppúgy, mint hivatali elődje is egyértelműleg állapították meg, hogy ez a nekik megmaradt 5 millió pengő pedig igenis nagyon kevés volt a kérvényezők között való szétosztásra. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem is osztották ki!) Vass József miniszter úr elgondolása szerint az az 5 millió pengő, amely a kezében maradt, akként osztatott el, hogy abból 4 millió pengőt fordított hadikölcsön-károsultak di.rekt támogatására, félmillió pengőt fordított olyan egyesületek támogatására, amelyek nagyösszegü hadikölcsönkötvényeket jegyeztek és félmillió pengőt fordított évről-évre a középosztály azon részének támogatására, amelynek tagjai hadikölcsönjegyzés következtében szenvedtek súlyos károkat, de akik bármely okból a négymillió pengőből támogatásban nem voltak részesíthetők. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Miközben tehát mi itt megállapíttottuk, hogy a népjóléti miniszter úr rendelkezésére bocsátott összeg ^kevés, a népjóléti miniszter az ő karitatív támogatási módszerének kudarcát jelentette és ugyanakkor viszont a belügyminisztériumban konstatálnunk kell, hogy ott pedig kitűnően sikerült a hadikölcsönkérdés megoldása. Ha tehát itt felesleg mutatkozik, a belügyminiszter úrnak kötelessége lett volna azt népjóléti miniszter kollégája rendelkezésére visszajuttatni, s ebben az^ esetben felosztásra került volna az egyes igénylők között a népjóléti minisztériumban 4,200.000 pengő, ismét félmillió pengő az egyletek között osztatott volna fel és félmillió pengőt a középosztály nyomorgóinak támogatására fordítottak volna. En tehát kifogásolom a miniszter úrnak ezt az eljárását, kifogásolom, hogy itt egy olyan költségvetést képvisel, amely költségvetésben a hadikölcsönkárosultaknál redukció van, holott a miniszter úrnak kell legjobban tudnia azt, hogy mennyien estek el jogos igénylők hadikölcsön támogatástól. TV Képviselőház! Az igen tisztelt miniszter úrnak az elmúlt években számos törvényjavaslatát tárgyaltuk itt le. Közel van még az •idő, hogy kritikát mondjunk arról, hogy a vármegyei és városi törvényjavaslat a maga végrehajtásában sikerült alkotás volt-e, igen vagy nem^ és közel van még^ az idő arra is, hogy a székesfővárosi törvényre vonatkozóan végleges bírálatot tudjunk mondani abban a tekintetben, hogy a miniszter úrnak ez az alkotása sikerült-e, igen vagy nem. Egy kérdésre azonban már az egész ország meg tudja ?. ülése 1931 május 12-én, kedden. Í69 adni a választ a belügyminiszter úrnak. Ez pedig az örökös tagok intézménye. Az örökös tagok intézményét ez a képviselőház, ennek a képviselőháznak a többsége csak hosszas meggondolás után akceptálta és az örökös tagok intézményét ez a törvényhozás csak úgy szavazta meg mind a vármegyéknél, mind a fővárosnál, hogy azt remélte mindenki, hogy az örökös tagok jelenteni fogják a függetlenséget, jelenteni fogják a közélet terén hosszú ideig érdemeket szerzett emberek honorálását és jelenteni fogják az illető törvényhatósági bizottság krémjét. Az igen t. belügyminiszter úrnak be kell ismernie, hogy több megyében és városban, de különösen a székesfővárosban az örökös tagok intézménye nem vált azzá, amivé az igen t. belügyminiszter úr akarta tenni, majdnem gúny tárgya volt az örökös tagok választása és az igen t. miniszter úrnak, aki személy szerint is tudja, hogy például a székesfővárosban kik választattak meg, be kell ismernie, hogy ez az intézmény a maga végrehajtásában nem sikerült. A másik dolog az igen t. miniszter úrnak a székesfővárosi életben az üzemekre vonatkozó elgondolása. Ebben a tekintetben sajnálattal látjuk, hogy miközben a miniszter úr megszavaztatott velünk egy olyan törvényjavaslatot, amelyben a belügyminiszer mint kizárólagos úr jelöltetett meg az üzemek felett, utólag a belügyminiszter úr ebből a helyes álláspontjából engedett és belement abba, hogy. az iparfejlesztési törvényjavaslat, amelyet legutóbb tárgyaltunk, a belügyminiszter úr mellett még két akadály gyanánt másik két minisztertársát iktassák be, mint olyan minisztereket, akiknek joguk van megkötni a miniszter úr kezét, amikor az üzemeket ^illetően cselekedni akar. Tény, hogy a képviselőház többsége meggondolatlanul megszavazta az iparfejlesztési törvényjavaslatnak azt a részét, amely a belügyminiszternek a törvényhatósági üzemek feletti eddigi kizárólagos rendelkezési jogát olyan formában változtatta meg, hogy ezentúl csak a kereskedelemügyi miniszter és a pénzügyminiszter meghallgatása után intézkedhetik. Ez helytelen dolog volt. Sajnálom, hogy az igen t. belügyminiszter úr olyan gavallér volt minisztertársai iránt, hogy ebbe belement, mert így valóban nem érjük el azt a célt, amelyet szolgálni akartunk. Mi a miniszter úr javaslataiban mindig azt kerestük, hogy egyszerűsíti-e, gyorsítjia-e, olcsóbbá teszi-e^ a közigazgatást az, amit a miniszter úr ajánl és ehhez szabtuk a magunk kritikáját. Ami az üzemekre vonatkozóan történt, az — máris meg kell, hogy állapítsuk — nem volt helyes elgondolás és az igen t. miniszter úrnak még sok oka lesz megbánni, hogy az iparfejlesztési törvényjavaslatnál az üzemekre vonatkozóan ilyen rendelkezés beiktatásába belement. Csupán ezeket a kérdéséket kívántam most az általános vita során szóvá tenni. Visszatérek oda, ahonnan kiindultam: igénytelen nézetem szerint a belügyminiszter úrnak elsőrangú kötelessége volna, hogy mielőtt ez a Képviselőház széjjelmenne, mielőtt a Képviselőházat feloszlatnák, annakelőtte a ^községek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot a törvényhozással letárgyaltassa. Egyébként a belügyminisztérium költségvetését általánosságban elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T, Képviselőházi Előttem; 23*
