Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

10 Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. Előbb említettem, hogy a leszerelés kérdéséiben sem; szolgálják. Egyáltalában veszedelmet rejtenek méhükben s a mellett nem jelentenek kulturális értéket. Magyarország az, ő kicsiségében is kulturális érték, különösen 'ma, amikor egész Európát a bolsevizmus veszedelme fenyegeti. Mert fenyegeti, mélyen t. Ház! E tekintetben nem leihetünk optimisták! Amit az ottani jelentések alapján tudok, azon nem lehet csak úgy átsiklani, sem gazdasági, sem politikai szempontból. Gazdasági szempontból a dumping kérdése még sok fejtörést fog okozni az európai államoknak, politikai szempontból pedig már 'megkezdődött a harc az európai kultúra ellen. Áttették Berlinbe az ateista központot, az összes szabadkőmíves páholyok megbízottaival kapcsolatot tartanak fenn. Ez olyan irányzat, amely mindinkább döngeti Európa egész kultúráját. S hozzá itt van ez a gazdasági helyzet, amelyet a békeszerződések teremtettek, amikor nem lehet konszolidálódni. (Bebizonyosodott az, hogy a századok alatt teremtődött gazdasági egységeket bűnös kézzel rombolták le és nem lehet a gazdásági egyensúlyt visszaállítani, 'ha ezeket a gazdasági egységeket is nem állítják vissza. (Petrovácz Gyula: Úgy van!) Hiszen politikailag ellentétes felfogású emberek jutnak konzekvenciára, hogy vissza kell állítani a gazdasági egységeket. Mi is ilyen zárt gazdasági egység voltunk, ilyen kulturális jelentőségű tényező az egyetemes emberiség történetéiben és imág Magyarország ezen az alapon áll, míg a szenistváni külpolitika útját követi, míg az emberiség szempontjából kulturális érték, addig nem lesz. 'nélkülözhető az európai életben és nem lehet konszolidációt képzelni, nem lehet haladást képzelni, ha a győző államok gazdasági okokból nem jönnek rá arra, hogy revideálni kell a békeszerződéseket. (Úgy van.) Ma nem egyedül a magyar parlament kiáltja bele az európai közvéleménybe, hogy revideálni kell a szerződéseket, haneim belekiáltják Franciaország legintelligensebb írói és egész Európának olyan jelentős tényezői is, akikről végeredményben el lehet fogadni, hogy nem elfogultak. Ezeket az érzelmi szempontokat a hivatalos külpolitika nem hozhatja kifejezésre, de mi itt a magyar közvélemény nevében igenis, 'belekiálthatjuk ezt a világba és ez legyen az, amely erőt ad

1 a külpolitika intézőjének arra, hogy tegyen valamit. Mert tenni kell valamit a gazdasági konszolidáció érdekében s ezért nagyon jelentős nekünk az osztrák-német vámunió. Tőlük függ, hogy mi ihova fogunk csatlakozni, hogy Franciaország politikája minket rákényszerít-e arra, hogy az unióhoz csatlakozzunk, vagy olyan ellenértékét adja-e a mi állásfoglalásunknak, amelyért érdemes erről a gazdasági előnyről lemondani. Ha a magyar kormány tétovázik, ugyanezt a mérlegelést tartja szem előtt. Mi nem elégszünk meg vállverevetéssel, nem elégszünk meg egy egyszerű kölcsönnel; mi azt kívánjuk, hogy az az ellenérték, amely Párizsból jön, komoly ellenérték legyen, amely lehetővé teszi ennek az országnak talpraállását, lehetővé teszi az ország jövőjének megteremtését. így nem maradhatunk! Ezért ezt a bátor gesztust komolyan fogadjuk. Láthatjuk, hogy a kereskedelmi szerződések rendszere sem maradhat úgy, mint ahogy eddigelé volt En egvike voltam az elsőknek, akik itt a Házban a legtöbb kedvezmény elve ellen felszólaltak, és azt mondottam, hogy ezt nem lehet fenntartani a nemzetek életében, íme, mélyen t. Ház, ma már regionális, prefenciális és unió-viták vannak a gazdasági kérdésekben, ök is érzik, hogy a legtöbb kedvezmény elvével nem lehet a gazdasági egyensúlyt biztosítani és ezért vetődött fel az unió gondolata s ezért fog ez felvetődni a jövőben is. En nagyon jól tudom, hop-v külpolitikánk az olasz politikára támaszkodik, és hogy az olasz politikával való kapcsolata^ olyan r tény, amelyből szükségszerű következmények állnak elő. Ugyanezen következmények az osztráknémet vámunióra vonatkozólag is fennforognak, ezért mondom, hogy nekünk konkrétumokkal kell rendelkeznünk. A belpolitikai zavarokat végeredményben, végső analízisben — már úgy értem a zavarokat, hogy az elégedetlenséget és a gazdasági helyeztet — vissza kell vezetni a békeszerződésekre. Tárgyilagos kritika nem hunyhat szemet az elől, hogy csakis azokra kell visszavezetni. Igenis, szüntessék meg a bolsevizálási folyamatot, amelyet a gazdasági helyzet elősegít. Össze kell állaniok az európai államoknak. Itt nem lehet szemethúnyni, mert vallom én is, hogy a kapitalizmus nem tudja már betölteni hivatását és a kapitalizmus revizióra szoruló rendszer. Az emberi önzést^ nem lehet gazdasági alapelvként felállítani és az öncélúság helyébe gazdasági téren is a nemzetcélúságnak kell jönnie. Meg vagyok győződve, hogy el fog jönni az idő, amikor a kapitalizmus terén az állam részben az örökösödési illetékekkel, adórendszerrel közbe fog lépni mindannyiszor, amikor az egyén vagyoni ereje veszedelmet jelent a közre nézve, mert ez a kapitalizmus jövő irányának az útja. Nem lenét, hogy egy egyén az ő kapitalisztikus erejével veszedelmet jelentsen a közre nézve. így fogják megszüntetni az államok a kapitalizmus kinövéseit. Ezért én az evolúció alapján nézem az eseményeket és azt, hogy a kapitalizmus segíti az orosz szovjetet, éppen egy enervált rendszer jelenségének deklarálom, mikor az emberi őrület jegyében azok sietnek Oroszország támogatására, akik leginkább vannak érdekelve ebben a játékban és maguk hajtják fejüket a guillotine alá, mikor munkaerőt, tőkét, gépeket szállítanak annak a szovjetnek, amely romba akarja dönteni az európai kultúrát. Kétségtelen, hogy az erkölcsi meglátásban van a baj a és így utoljára is azt mondom, amit beszédem elején mondtam, — miután lejárt az időm — hogy azon az erkölcsi alapon, amelyen ezer esztendeje állunk, a szentistváni alapon orvosolni fogjuk e súlyos és nehéz idők gondjait, és rendületlenül hiszem, hogy a magyar igazság győzni fog! Miután, amint jeleztem, a magvar külpolitika intézése iránt a miniszterelnök úr személyében — mert r hisz r őt tartom a külpolitika szempontjából állandó irányítónak — a legnagyobb bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Héjj Imre jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Előttem szólt t. képviselőtársam az európai gazdasági helyzet nagy távlatába állította be az egész magyar válságot. Ebben teljesen igaza van. Mindnyájan úgy érezzük, ahogy ő mondta: nagy hibája a magyar közvéleménynek, hogy nem tanúsít kellő érdeklődést a külpolitikai kérdések iránt, mert hiszen a külpolitikai kérdések elválaszthatatlanok a magyar helyzet ki-