Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
162 Az országgyűlés képviselőházának belügyminiszter urat arra térnem, hogy a jegyzői tanfolyamokra történő behívásoknál ne kizárólag az eltöltött gyakornoki időt vegye figyelembe, hanem ^azt is, bogy az egyes vármegyék, illetve járások területén milyen utánpótlás szüksége mutatkozik. Jól tudjuk, hogy úgy a főszolgabírák, mint a jegyzpk és maguk a községek is nyugodtabban és szívesebben alkalmaznak olyan egyént, akit ha trövidebb gyakornoki idő alatt is, de mégis eléggé kiismertek úgy megbízhatóság, mint munkaerő szempontjából, és aki maga is a járása területén uralkodó életviszonyok és szokások kellő ismeretében jobban fogja tudni teljesíteni kényes és nehéz .hivatali és társadalmi kötelességeit, mint egy idegen környezetben élt, más életviszonyokhoz szokott fiatalember, akit már azzal a természetes ellenszenvvel fogadnak mindenhol, hogyha jó lett volna, akkor a saját pátriájából nem engedték volna el. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a községi kör- és segédjegyzőik gyermekei után járó nevelőintézeti kiadások az idei költségvetésben is csekély 3000 pengővel vannak az állam részéről előirányozva. Ügy a t. belügyminiszter úr, mint a t. Ház minden tagja kézhez kapta a Jegyzők Országos Árvaház Egyesületének körlevelét, amply részletesen felsorolja azokat a nagy és szép célokat és az ezzel járó óriási kötelezettségeket, amelyekre az egyesület vállalkozott. Látjuk a körlevélből azt a szomorú tényt, hogy dacára a vezetőség és a jegyzői kar minden erőfeszítésének, ezen intézmény nemcsak nem tud kellően fejlődni, de budapesti bérházuk kényszerű eladása következtében még vissza is fejlődött. De 'kimutatja ez a memorandum azt is, hogy míg a többi állami ágazatban lévő állami tisztviselők gyermekeinek nevelésére mennyi intézmény és milyen nagy anyagi erők állanak rendelkezésre, addig a községi jegyzőknél, akik kivétel nélkül falun laknak, és így gyermekeiknek iskoláztatása sokkal nehezebben oldható meg, mint a városban lakó állami tisztviselőknél, az élő jegyzők gyermekeinek nevelésére semminemű támogatás nincsen, az árvák részére pedig csakis ezen szerény keretek között mozgó árvaház. Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak azok, akik szorosan a közigazgatással foglalkoznak, hanem mindenki, aki a közéletet figyelemmel kíséri, ismeri a jegyzői kar rendkívül nehéz és felelősségteljes munkáját (Ügy van! jobbfelől.) és látja azokat a rendkívül nagy követelményeket, amelyeket maga a községi lakosság és a felettes hatóság-ok és a társadalom a jegyzői karral szemben minduntalan támasztanak. (Ügy van! jobbfelől.) Teljes elismeréssel kell megemlékeznem a jegyzői karnak nagy és odadó munkásságáról. (Jánossy Gábor: Emberfeletti, amit végeznek! — Meskó Zoltán: Lecsökkentett jövedelemmel!) Éppen azért kérném a belügyminiszter urat, hogy amikor ez a jegyzői kar testet-lelket, egészséget és ideget őrlő munkáját végzi, az állam fokozott gondosságát érezze legalább abban az irányban, hogy amennyiben idő előtt megrokkan, kidől vagy meghal a jegyző, családjáról valami gondoskodás történjék. (Helyeslés jobbfelől) Hogy csak némileg rámutassak arra, hogy a jegyzőknek ma mi a kötelességük, engedjék meg, hogy felsoroljak pár hivatalt, amely a jegyzővel rendelkezik. Itt van a kilenc minisztérium és annak miinden szakközege, továbbá főispán, alispán, főszolgabíró, árvaszék, t. főügyész, t. főorvos, vármegyei számvevőség, törvényhatósági állat503. ülése 1931 május 12-én } kedden. orvos, pénzügyigazgatóság. (Jánossy Gábor: Csak a dalai láma hiányzik, mert messze van! —• Derültség^ adóhivatali, pénzügyőri biztosság, kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság, kir. közjegyző, tanfelügyelőség, államéuítészeti hivatal, statisztikai hivatal, Ofb., Faksz., járási erdőihivatal, erdőfelügyelőség, gazdasági felügyelőség, selyemtenyésztési felügyelőség, méhészeti felügyelőség, szőlészeti és borászati felügyelőség, iparfelügyelőség, kereskedelmi és iparkamara, mezőgazdasági kamara, társadalombiztosító. Most legújabban még csatlakozik ezekhez a Leibosz. és a Fob. stb. stb., akiknek természetszerűleg a saját _ munkájuk lévén a legfontosabb, mindegyik a jegyzőt teszi ' felelősség ha e mellett az óriási munkahalmaz mellett nem azonnal és nem soronkívül és a legnagyobb precizitással intézi el rendelkezéseiket. (Ügy van! jobbfelől.) Amíg azelőtt a jegyzői kar rendbírságoló hatósága egyedül a főszolgabíró és az alispán volt, ma már rendbírságolásra hivatott hatóságok a jegyzőkkel szemben a főszolgabíró, alispán, főispán, az összes miniszterek, a vármegyei számvevőség, a vármegyei árvaszék, a kir. járásbíróság, a kir. adóhivatal és a kir. pénzügyigazgatóság és minthogy fegyelmi hatóság a kisgyűlés, a közigazgatási bizottság és a törvényhatósági bizottság, természetszerűleg ezek is rendbírsággal sújthatják a jegyzőket. Itt tehát látjuk, hogy a mindig- kívánt decentralizáció egyedül ezen a téren teljes mértékben 'keresztülvitetett, a jegyzői karnak bizonyára nem nagy örömére. A községi közigazgatásai kapcsolatban még arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a községeknek munkaerővel való ellátásánál ne egyedül a lakosság létszámát vegyék figyelembe, hanem tekintsék a község speciális helyzetét, hiszen egy ipari községben, ahol pár ezer munkás és családja hullámzik és ahol az idegenek nyilvántartása maga is óriási munkatöbbletet jelent, sokkal több munkaerőre van szükség, mint egy ugyanolyan vagy nagyobb lakosságú gazdaközségben. Az utóbbi évek egyik leggyakrabban és legtöbbször emlegetett problémája a közigazgatás racionalizálása. Minthogy a közigazgatás racionalizálása természetszerűleg csak úgy sikerülhet, ha egy egységes gondolat és egységes célkitűzés képezi annak alapját, azért örömmel üdvözlöm a kormánynak azt az elhatározását, hogy erre a célra egy kormánybiztosi állást szervezett (Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Hozzáértő emberrel!) és csak bizalommal üdvözölhetem a kormánybiztos urat, aki a racionalizálás anyagi részét már önmagán megkezdette, amikor erre a nagy és valószínűleg korszakalkotó munkára minden díjazás nélkül vállalkozott, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) ] Az első és legfontosabb kérdés természetszerűleg egy egységes közigazgatási kódex miegszerkesztiése, amely lehetővé teszi a rengeteg elavult, feleslegessé vált, vagy az életben be nem vált nendeLet és törvénycikk kikapcsolásait és ezáltal gyorsabb és egyszerűbb közigazgatást tesz lehetővé. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Hogy ma mi a helyzet, azt csak két példával fogom illusztrálni. Különböző időkből származó, de ma sem hatályon kívül helyezett rendeletek és törvények alapján a községi jegyzőnek 147 nyilvántartást kell vezetnie, — ismétlem.: csaik rendeletek és törvények alapján, — és eh[hez járul még egy egész csomó, amit különböző hatóságok kívánnak tőle.
