Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
Az országgyűlés képviselőházának 5 Itt van egy másik eset, amely a főszolgabíróknál álil elő. A belügyminiszter úr talán kiét év előtt felszólította a főszolgabírói kart, hogy terjesszenek be kimutatást arról, hány napot töltenek hivatalosan külszolgálaton. Az egyik főszolgabíró erre összeszedte az összes vonatkozó törvényeket és rendeleteket és azokra való hivatkozással kimutatta, hogy amennyiben mindennek meg akarna felelni, évenként a 365 napból 527 napot kellene külszolgálatában töltenie. Természetes, hogy ezek között a rendelkezések kjöizött nagyon sok olyan van, amely a mai életben már nem állja meg a helyét, de minthogy ezek fennállanak, egy hivatalvizsgálat alkalmával a legszorgalmasabb jegyzőt, vagy főszolgabírót is mulasztással leibet vádolni. Sőt újabban is még mindig osak növekvőben van a hivatalos kiszállásokra való kötelezés. Legutóbb például elrendeltetett, hogy a főszolgabíró szálljon ki abba ec községbe, ahol a szülő nőnél gyermekágyi láz lép fel és a járásorvossal együtt állapítsa meg a gyermekágyi láz fellépésének okát. Elismeremi, hogy egy jó főszolgabírónak mindenhez. kell értenie, de azért, azt hiszem, az már egészen mindegy, hogy a járásorvos helyszíni szóbeli jelentése, vagy pedig másnapi írásbeli jelentése alapján állapítja meg, hogy van-e ott további eljárásnak helye. (Jánossy Gábor: Ez már a bürokrácia túltengése.) Ugyanakkor azonban, amikor a főszolgabírótól enmyi kisaállást követelnek meg, a HegiSiZigorúbban el van tiltva ae, hogy ha magánfél érdekében száll ki valamely községbe, ugyanakkor hivatalos dolgot is intézhessen el. Így előfordulhat az az eset, — és elő is fordul, — hogy a főszolgabíró kimegy egy félórás telepengedélyezést elintézni, utána órákig vár vonat jár a és másnap esetleg ugyanabba a községbe kell kimennie megint egy napra, hogy egy, vagy kétórás hivatalos, dolgát elintézze. Számtalan ilyen apró uüánsz van, amelyekre rá lehetne mutatni, ennek azonban, nincsen itt miost Ibelye. Csak kérem innen is a racionalizálási kor mányibiztos urat, hogy amikor ezzel a dologgal 'komolyan el kezd foglalkozni, ne tisztán tudományos kutatásokra és külföldi példákra bazírozza munkáját, hanem az életet megismert, úgynevezett vén közigazgatási rókák útmutatásait és tanácsait vegye jóindulatúan figyelembe. (F. Szabó Géza: Állandóan összeköttetésben van a kormánybiztos úr a praxisban élő emberekkel. Ezt örömmel konstatálom.) Végül, mielőtt belfejezném beszédem, megnyugvással és mély köszönettel akarok rámutatni a belügyminiszter úrnak arra a legutóbbi humánus intézkedésére, amellyel elrendelte, hogy a kihágási bíráskodásnál a legmesszebbmenő figyelemml kezeljék az eljáró hatóságok a kihágási ügyeket és azoknál gondosan mérlegeljék nemcsak a cselekmény anyagi és tárgyi súlyosságát, hanem gondosan ügyeljenek az elmarasztalt egyén vagyoni és kereseti viszonyaira is. (Forster Elek: Nagyon helyes!) Azt hiszem, ez az intézkedés osztatlan elismerést keltett a belügyminiszteri úrral szemben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ezt mégis felhozom, legyen szabad ezt azért tennem, mert egy gondolatot akarok felvetni ezzel kapcsolatban, amellyel ezen a téren talán még tovább lehetne menni és a belügyminiszter úrnak ezt a iramán us intézkedését még jobban előre lehetne vinni. Szerény nézetem szerint gyökeres eredméy e téren csak abban azi esetben volna, ha már a bejelentésre hivatott közegek megállapíthatnák, melyek azok az ügyek, amelyek . ülése 19$ 1 május 12-én, kedden. 163 írásbeli jelentés alapján feltétlenül a kihágási bíró elé kell, hogy kerüljenek. Meg vagyok róla győződive, hogy a csendőrség és a rendőrség erre kiképzett szakközegei, ha megkapják a felhatalmazást és a kitanítást, gondosan fogják tudni mérlegelni, melyek azok az esetek, ahol elegendő a jóindulatú feddés, tanítás, vagy útbaigazítás és melyek azok az esetek, ahol tényleg meg kell tenni a feljelentést. Természetes, hogy a feljelentés elmaradása nem vonatkozhatik olyan esetekre, ahol az állami, vagy társadalmi rend, a közerkölcs, vagy a magántulajdon sérelme látszik, vagy van veszélyeztetve, mindazoknál az apró kihágási ügyeknél azonban, ahol a tudatlanság, a figyelmetlenség, a szórakozottság, a jóindulat világosan konstatálható, azt hiszem, ezeknek á közeíreknek mérlegelésére lehetne bízni a feljelentest. Mert maga a feljelentés már tárgyalást involvál, a felet már beidézik a járási székhelyre, esetleg tanukkal együtt, ez már neki nagy költségeket és időveszteséget okoz és maga a kihágjási törvény egyes rendelkezéseiben megállapított legkisebb pénzhírság is a mai gazdasági viszonyok közt egyeseknek nagyon súlyos terhet jelent. (Jánossy Gábor: Tökéletesen úgy van!) T. Képviselőház! Miután a belügy miniszter úrnak ebből a rendelkezéséből is azt látom, hogy ő szociális érzésektől áthatott közigazgatást akar inaugurálni és olyanná akarja tenni a közigazgatást, hogy az ne az államhatalomnak az egyénekre súlyosodó nyomasztó terhe legyen, hanem ellenkezőleg, az egyénnek min den életviszonylatában jóidulatú segítője, vezetője és irányítója és mert a belügyminiszter úrnak ez irányban máir tett intézkedéseivel és jövő elgondolásaival szemben bizalommal viseltetem}, a költségvetést általánosságban,; a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Gubicza Ferenc jegyző: Bródy Ernő! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Mi lesz a titkos választójoggal 1 ? — t Jánossy Gábor; Kellő időben behozzuk! — Várnai Dániel: Nagyon illik önnek ez a tréfálkozás! Pont Meskó Zoltánnak!) Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Èalljuk!) Amikor erről az oldalról szóbahozzuk a választói jog kérdését, kormánypárti oldalról az szokott erre a válasz lenni, hogy előbbre való a kenyérkérdés, i(Meskó Zoltán: Ügy van!) előbbre valók a gazdasági kérdések. (Jánossy Gábor: Nem igaz?) A kenyérkérdés mindennél előbbre való. (Jánossy Gábor: Ügy van!) De én nem látom, hogy ez a Képviselőház túlságosan el volna foglalva olyan javaslatokkal, amelyek a kenyérkérdfot megoldják. (Herczegh Béla: Kartelltör vény stb.!) A kartelitörvény megoldja a kenyérkérdést? (Meskó Zoltán: Részben! — Propper Sándor : Lehet,^ hogy a kormánypárt számára, az ország számára nem! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: A törvényeket a nemzet számára hozzuk! — Meskó Zoltán: Ugyan kérem! — Herczegh Béla: Olcsóbbá teszi a termelest és olcsóbbá teszi a kenyeret! — Propper Sándor: A kartell urai számára megoldja! — Meskó Zoltán: Ha olcsóbb lesz a portéka, olcsóbb a megélhetés! — Szilágyi Lajos: Nem engedik a szónokot beszélni!) T. Képviselőház! Egészen nyugodtan állíthatom, hogy itt azért mindenféle kérdésekről folynak viták. Azt hiszem tehát, a választói jogról is szabad beszélni. (Jánossy Gábor: Hogyne, de mennyire! — Propper Sándor: Já-
