Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 5 egyes tisztviselő. Akkor azonban, amikor kon­statálom azt, hogy a belügyminiszter úr ezt a saját tárcájának keretén belül majdnem min­den _ egyes. ágazatnál szintén szükségesnek tartja, én arra kérem a belügyminiszter urat, ne helyezkedjék olyan abszolút rigorózus ál­láspontra a vármegyei törvényhatóságokkal szemben ennél a kérdésnél. Hiszen a vármegyei törvényhatóságnál az autonóm, törvényhatóság szavazza meg azt a fedezetet, amelyre szük­ség van esetleg a jutalmazásoknál és segélye­zéseknél. Es az az autonóm törvényhatóság mindenesetre el fogja tudni bírálni a megyei lakosság teherbíró képességét. De ugyancsak minden egyes kérvényt annak érdeme szerint a leglelkiismeretesebben megint csak autonóm törvényhatóság bírál el, (Jánossy Gábor: Ügy van! Úgy van!) és szabja meg annak határát. Mindezek után a hozott határozatokat még a vármegyei hivatalos lapban is közzéteszik, a vármegye valamennyi lakosa megfellebbezheti és az ilyen nyilvánosságon és ennyi retortán keresztülment segélyt — azt hiszem — senki sem fogja dúgsegélynek nevezhetni. (Jánossy Gábor: Soha sem volt a megyéknél.) TTgy tu­dom, hogy a belügyminiszter úrnak azért van ilyen szigorú álláspontja ebben a kérdésben, (Zaj. — Jánossy Gábor közbeszól.) mert azt az álláspontot képviseli, hogy tekintettel arra, hogy a vármegyei tisztviselők az új törvény szerint ^személyi pótlékban részesülhetnek, min­den más pótlékot vagy jutalmat ennek követ­keztében feleslegesnek tart. Mindenesetre na­gyon hálás a mai tisztviselői kar a törvény­hozásnak ezekért a személyi pótlékokért, azon­ban úgy tudom, hogy amikor a törvényhozás ezt a személyi pótlékot megadta, akkor ennek két ro indító oka volt, Azi egyik az, hogy a vármegyei tisztviselőktől. újabban háromévi praxist és egy közigazgatási szakvizsgát kíván­nak, amiáltal tehát a közigazgatási tisztviselői a bírói minősítéshez hasonlítható magasabb kvalifikációt kénytelenek megszerezni, mint a többi állami tisztviselő. A másik indító ok pe­dig az volt, hogy a vármegyéknél azi előmene­teli lehetőség sokkal rosszabb és nehezebb, mint az államnál, hiszen a vármegyei tisztvi­selők igen nagy része a VII. vagya VIII. fize­tési osztályból kénytelen nyugdíjba menni, olyan kevés magasabb állás van. (Jánossy Gábor: Ez 90%-ra áll.) Főleg arra kérem a belügyminiszter urat, hogyha egyebet nem, legalább a karácsonyi segélyt addig, míg máshol is megvan, engedé­lyezze. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs már!) Különösen olyan törvényhatósá­goknál, ahol arra a fedezet a rendes költség­vetés keretén belül megvan, a háztartásnak előrelátó és takarékos vezetése következtében és ahol az újabb megterhelést a megyei közön­ség, az adózók részére neon jelent. A megyei tisztviselőkkel kapcsolatban még­csak a betegsegélyezés teljes hiányára kívá­nom felhívni a belügyminiszter úr figyelmét. (Jánossy Gábor: Ügy van! TTgy van!) Ügy tudom, hogy ez irányban már vannak bizonyos kezdeményező lépések, de nagyon kérem a bel­ügyminiszter urat, hogy ezt az égetően fontos problémát mielőbb a megvalósulás stádiumába juttassa. (Helyeslés jobbfelöl.) A következő tétel, amely szintén megtaka­rítást mutat ki, az, amire Kun Béla t. képvi­selőtársam is kitért és pedig a gyámpénztá­rakban kezelt hadikölcsönök károsultjainál elért 200.000 pengős megtakarítás. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy amikor mi itt a Házban és a Házon kívül takarékosságról be­V, ülése 1931 május l%-én y kedden. 161 széltünk és beszélünk, ennek a szociális kiadás­nak csökkenésére bizonyára egyikünk ; sem gondolt, és hogyha talán ezt a tételt még fel is emelnék, ebben még azok is belenyugodná­nak, akik különben a kormányt minden alka­lommal * nagyon szívesen szokták a tékozlás vádjával illetni. Ügy tudom, hogy a károsul­tak segítésének programmja nyolc-tíz évben volt eredetileg kontemplálva. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tíz évben.) A csökkentés által ez az időpont kitolatott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tizenkét évre.) pedig a káro­sultak legnagyobb része már kint van az élet­ben és ettől a segélytől várja exisztenciája megalapozását. Hiszen az az egy-kétszáz vagy ezer pengő, ami jut nekik, bizonyára valami kis életlehetőség megkezdéséhez vagy^ a tanul­mányok befejezéséhez, vizsgák letételéhez, csa­ládalapításhoz, valami kis iparba való befek­tetéshez volna szükséges és minél későbben és minél .aprózottabb részletekben és mennél job­ban halogatva kapják meg ezt a segítséget, bizony annál kevesebbet jelent ez a már úgyis redukált összegű segély a számukra. Igen ké­rem a t. belügyminiszter urat, hogyha csak lehet, vegye xá .a pénzügyminiszter urat arra, hogy az idei esztendőben is adja meg legalább a tavalyi mértéknek megfelelő egy millió pen­gőt ennek a segélyezésnek a céljaira. Egy további csökkenés áll elő az autonó­miák részére fizetendő állami hozzájárulások­nál és pedig 640.000 pengő, amelyet azért tu­dok megnyugvással tudomásul venni, mert az indokolás szerint a Községek Segélyezési Alap­jából ezt pótolni lehet és így az igazán nagyon rászoruló kisközségek az idén sem fognak ki­sebb mértékben ^segélyeztetni. A költségvetés bevételi rovatánál egy új té­tel jelentkezik, és pedig 1,232.900 pengő bevétel van előirányozva a rendőrségi felügyeleti és ellenőrzési díjakból. Nagyon helyes volt, /hogy a 'belügyminiszter úr a rendőrségi ellenőrzési és felügyeleti díjaknak eddigi rendszerét, amely a hivatali etika szempontjából nem mindenben felelt meg, megváltoztatta és új alapokra he­lyezte, mert én ebből azt látom, hogy ezen dí­jak egy központi alapba kerülnek be. A magam részéről természetes, hogy ott, ahol fokozottab­ban szükség van az erkölcsnek és a rendnek ellenőrzésére, ahol nyilvános és jövedelmet hajtó összejövetelek és szórakozások vannak, ott szükségesnek tartom továbbra is ennek a felügyeleti és ellenőrzési díjnak a fenntartá­sát, azonban arra. kérem a belügyminiszter urat, hogy a társadalmi és jótékonysági egye­sületek által zárt körben rendezett apró kis szó­rakozásoknál és műkedvelői előadásoknál, (Já­nossy Gábor: Amelyek jótékonycélt szolgál­nak!) amelyek tisztára jótékonysági és karita­tív célokra szolgálnak, ezt a díjat elengedni, vagy legalább a minimumra redukálni szíves­kednék. Hisz manapság a polgári társadalom úgyis csak pár fillérrel tudja magát megadóz­tatni a jótékonyság érdekében és igen sokszor a tiszta jövedelem nagyrészét viszik el ezek a felügyeleti díjak, pedig azt hiszem, ha ilyen társaságban a jótékonyság jegyében összejön­nek a jószívű emberek, azoktól a közrendet és a közerkölcsöt félteni nem kell. A költségvetés egyes tételeiből a községi közigazgatási tanfolyamoknál előirányzott 6000 pengős : megtakarításnál legyen szabad azon reményemnek kifejezést adni, hogy ezen meg­takarítás nem jelenti sem a^ községi közigazga­tási tanfolyamok működésének, sem a tanfo­lyamonként felveendő jegyzői gyakornokok számának korlátozását. Es itt legyen szabad, a 22"

Next

/
Oldalképek
Tartalom