Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

160 Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. Szövetségnek, amely már csak elég konstruktív alakulat, március 8-iki pesti ülését miért tiltották be? Pedig ennek a gyűlésnek konstruktív irányához, jellegéhez még a kormány kákán is csomót kereső, szőrszálhasogató .tantételei szerint sem férhetett semmi kétség. Előzőleg Szegeden március 1-én nagy sikerrel tartott gyűlést a Magyarság Szövetség. Szenttamitssy Miklós táblabíró, Gelei József, Lőte József, egyetemi tanár, Nagel Manóné ezredes neje, Bruckner Ede vaskereskedő, Gárgyán Imréné földbirtokosnő, Kapovics Mihály földbirtokos, Martonossy Ferenc és még több ügyvéd volt ott ezen a gyűlésen. Ezek hazafiságát a t. belügyminiszter úr sem vonhatja kétségbe és el kell ismernie, hogy bizonyára szívükön viselik annyira a nemzet sorsát, mint ő. Milotay István beszédet mondott a beteg magyar társadalomról, .s arról, hogy a legsúlyosabb válság kikezdte a jellemek szilárdságát, lehetetlen életfeltételek akadiályozzák meg a magyar tehetségek kibontakozását. Az alsótanyai polgárság mögötte sorakozott. Utána jött volna a pesti gyűlés, de azt betiltották. Miért? Hiszen a Magyarság-Szövetség nem politizál, de azért, mert a politikában Milotay István ellenzéki, s mert a titkos választójogot hirdeti nyíltan. T. Képviselőház! Azt mondotta a miniszterelnök úr, — és ezzel végzem is felszólalásomat — hogy betiltották ezt a gyűlést azért, mert ő a nyílt sisak embere, a Magyarság-Szövetség pedig a nyilt sisak elvesztésével titkos Gaal Gaston-propagandát akar űzni. Hát Hódmezővásárhelyen nyilt sisakkal akart Gaal Gaston a választók elé állani! (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hol mondtam ezt, képviselő úr?) Ezt a miniszterelnök úr mondta, ,de amit ő mond, azzal csak azonosítja magát a t. belügyminiszter úr is? (Zaj és derültség a jobboldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem én mondtam!) Ö a feje a kormánynak, nem^lehet dezavuálni, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Rendben van, de nem én mondtam!) mert különben a miniszter úrnak illő. keretek között a bársonyszéket is el kellene hagynia. (Derültség és zaj.) Hogy érti a nyilt sisak elméletét a t. miniszterelnök úr, at. belügyminiszter úr és a t. kormány? Úgy, hogy amikor választáson a szolgabíró, vagy a jegyző leütheti a jámbor választópolgár fejéről a nyilt sisakot, akkor mindjárt sisakja sincs? A nyilt szavazás meghazudtolása a nyilt sisak hirdetésének, mert nem engedi érvényesülni alkotmányosan az egymással szembenálló elveket, hanem azt juttatja jogtalan előnyhöz, aki mellett a hatalom áll a maga nagy szervezetével. Nyilt sisak és nyilt szavazás, ez a kető nem féír össze egy poszton. Mert az utóbbi, a nyilt szavazás igen sokszor felfalja, vagy egyszerűen bekebelezi a telhetetlen kormányhatalom gyomrába a nyíltsisakos meggyőződést, mert ennél a kormánynál mindenki kellemetlen vendég, aki vele egy nézeten nincs és annak szállást nem ad, aki nem az ő malmán őröl és nem az ő, a kormány sokszor gyenge sikértartalmú búzáját árulja. Ha ezt tagadásba veszi a t. belügyminiszter úr, akkor hozza be a titkos választójogot és majd bizonyítani fogunk a nép színe előtt. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Frey Vilmos! Frey Vilmos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam, már pártállásánál fogva is természetszerűleg a belügyi tárcának inkább politikai vonatkozású kérdéseivel foglalkozott és én meg vagyok róla győződve, hogy ezen a téren az ellenzék igen t. tagjai követni is fogják őt. Minthogy ezekre a kérdésekre a belügyminiszter úr úgyis meg fogja adni a választ, én arra kérem a t. Házat, engedje meg nekem, hogy a belügyi költségvetést tisztán inkább annak anyagi vonatkozásaival kapcsolatosan tegyem bírálat tárgyává (Helyeslés a jobboldalon.) és az ezekkel összefüggő aktuális közigazgatási kérdésekre hívjani fel az igen t. belügyminiszter úr és a t. Ház figyelmét. (Halljuk!) A belügyi költségvetést nézve, mindenekelőtt nehéz szívvel kell konstatálni, hogy a személyi kiadások a költségvetésnek 82'8%-át teszik ki és hogy a nyugdíjterhek a múlt évivel szemben több, mint háromnegyed millióval emelkedtek. E tényből azonban én nem tudom levonni azt a következtetést, mintha a takarékossági készség hiányzott volna a belügyminiszter úrból. A trianoni miagyar sorsnak .a következménye, hogy a Nagy-Magyarországra berendezett közigazgatási apparátusnak hontalanná vált, magyarságáért kiüldözött és ideözönlött tagjai bejöttek a csonka országba és érdemükhöz, tudásukhoz, képességükhöz képest megfelelő elhelyezkedést vagy a már teljesített szolgálatuk után jogosan járó nyugdíjigényeik érvényesítését kérték. A mostani nehéz gazdasági viszonyok között, amikor a legszerényebb elhelyezkedés is úgyszólván a lehetetlenségek közé tartozik, nagyobb tömegű tisztviselőellbocsátást, vagy a jogosan megszerzett nyugdíjaknak nagyfokú leszállítását vagy megszüntetését már csak szociális szempontból sem lehet elképzelni. Egyébként ezen a téren a fokozatos javítás útján már megtörtént az első lépés, amennyiben a belügyminiszter úr a normálstátus bevezetését már az idei évben megkezdette és mindjárt az első évben 85 állást, közöttük egy^ helyettes államtitkárit, megszüntetett. Természetes, hogy ennek anyagi hatása csak bizonyos idő múlva fog jelentkezni. Amikor azonban a szerzett jogok elismeréséről beszélek, akkor kénytelen vagyok "megemlíteni, hogy nagy sajnálattal kell látnom még most is azt a körülményt, hogy a belügyi tárca keretein belül is fennáll még a megkülönböztetés, amely a régi és az új nyugdíjasok között van. Természetszerű, hogy amidőn a személyi járandóságoknál nem • lehetett nagyobbösszegű megtakarításokat elérni, akkor a belügyminiszter úr az általa kimutatott kétmilliós megtakarítást a dologi kiadásoknál és a beruházásoknál yiolt kénytelen eszközölni. Ez mindenesetre szomorú az ipar és a kereskedelem szempontjából, de meg vagyok róla győződve, hogy a személyi járandóság csökkentésének az ipar és^ a kereskedelem éppúgy látná kárát. A személyi kiadásoknál^ is volt azonban egy tétel, ahol csökkentést látunk az egész vonalon és ez a jutalmak és segélyek címe, ahol 50%-os a csökkentés, ami -után az idei évben összesen 117.000 pengő marad meg ezen a.címen. En egyáltalán nem vagyok ellene és nem is sokailom a segélyek és jutalmazások előirányzását ilyen összegben, mert hiszen természetszerű az, hogy az egészen rendkívüli, nagyfontosságú és esetleg hosszas előtanulmányokat is igénylő munkásságokat bizonyos ellenértékben kell részesíteni. A segélyezésre pedig nagyon nagy szükség van a. mai nehéz viszonyok között, amikor betegség vagy váratlan sorscsapás következtében, önhibáján kívül a legnehezebb helyzetbe juthat