Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

8 Az országgyűlés képviselőházáénak 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. békéje. Az a biztosíték is hiányzik, amelyet azelőtt az európai egyensúly kérdésével biz­tosítottak, amit azonban ma már nem lehet előtérbe állítani, mert a külpolitikára sokkal inkálbb befolyással vannak a szociális szem­pontok, mint valaha és ezeket a szociális szempotokat a külpolitikában sem lehlet mel­lőzni. Én (a toagam részéről természetesen ilyen 30 perces kereten belül nem tudom az egész koncepciót előtárni a t. Képviselőihez elé, de mégis szükségesnek tartok bizonyos szem­pontokat felhozni éppen arravaló tekintettel, hogy nemzeti közvélemény alakuljon ki ebben a kérdésben, és így jöjjünk segítségére a kül­ügyek intézőjének. Ezt az alátámasztást én a bizalom jegyében teszem, mert nem tartozom azon politikusok körébe, akik a bizautinizimus iskoláját járják és mindig az objektív meg­figyelés az igazság jegyében szoktam a köz­életben nézetemet kifejteni, meg kell jegyez­nem, hogy külpolitikánk irányítása tekinteté­ben a legnagyobb bizalommal viseltetem; (Ügy van! a középen.) Külpolitikánk tekintetében olyan konkrét eredményekre tudunk rámu­teatni, amelyek azzal a nyugodt öntudattal tudják megtölteni a lelkeket, — különösen azo­két, akik tárgyilagosan kizárólag csak a nem­zeti szempontot tekintik és semmiféle egy­oldalú pártpolitikát nem tartanak szemük előtt — hogy ez a nemzet ki fog jutni ezen az úton ebből a súlyos helyzetből ós meg fogja találni boldogulásainak azokat a lehetőségeit, amelyeket mindnyájan kívánunk. Kétségkívül kicsi ország vagyunk, de ez a kicsi ország relatíve mégis nagyjelentőségű té­nyezője ma az európai külpolitikának. (Petro­vác Gyula: Ügy van!) Ez olyan konkrétum, amelyet csak eredményként lehet leszögezni és megállapítani. Meg vagyok róla győződve, hogy ha egységes nemzeti közvélemény alakul ki e tekintetben, az elő fogja segíteni külpoliti­kánk további sikereit is. Hiszen olyan problé­mák előtt áll ma az egész ország közvéleménye, amelyek tekintetében én nem osztom teljesen az előadó úrnak azt az aggályát, hogy abszo­lút rezerválts ággal kell ezek tekintetében visel­tetnünk. Én mást mondok. A nemzeti politiká­ban csak egy vezetés lehet és ennek a vezetés­nek alá kell rendelnie magát mindenkinek, aki a nemzet egyetemes érdekét tartja szem előtt. Mert külpolitikát csak egy tényező csinálhat. Ez a tényező ismeretében van az összes (mellék­körülményeknek, belpolitikai és külpolitikai adottságoknak és így irányítani tudja a nem­zet politikáját. Én tehát konoedálom az egysé­ges vezetést, koncedálom a kifelé való egységes megnyilatkozás szükségességét, de benn igenis jöjjön segítségére a közvélemény a nemzeti ér­dek kialakulásának. Az osztrák-német vámunió kérdésében tel­jesen helyeslem azt a rezerváltságot, amelyet külügyünk ebben a kérdésben tanúsít. Ez termé­szetes is, hiszen magától értetődik, hogy ki kell alakulnia a helyzetnek. De nekünk hangsúlyoz­nunk kell, hogy az osztrák-német vámunió olyan tény, amellyel számolnunk kell és ha azt hiszi a francia külpolitika intézője, hogy egy kölcsönnel ezt a kérdést paralizálni tudja, ak­kor nagyon csalódik. (Ügy van! Ügy van!) An­nak a másik oldalról jövő ajánlatnak szintén olyan konkrétumnak kell lennie, amely konkré­tum egyenértékű legyen azokkal a lehetőségek­kel, amelyek az osztrák-német vámunió szem­pontjából számunkra kínálkoznak. Ha én a dol­got bővebben akarnám tárgyalni, azt mondhat­nám, politikai és gazdasági kérdésként keli ezt kezelni. Talán gazdasági vonatkozásban, a me­zőgazdaság szempontjából előnyöket is tud­nánk biztosítani, hiszen könnyen kínálkozó dolog, hogy a mezőgazdaság szempontjából itt a vámunió terén előnyökről lehetne beszélni. De kétségkívül súlyos politikai oldala is van ennek a kérdésnek: elsősorban Németországnak a bolseviki Oroszországgal való messzebbmenő kapcsolata, másodsorban a Zollverein-nek az a tendenciája, amely mindig kapcsolatos volt már a múltban is a Schulverein-nel, (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) ami tehát kétségtelenül a magyar nemzeti önállóság rovására tudna kifejlődni. Itt vannak tehát bizonyos meggon­dolások ós a politikai kérdések is természetesen tovább adódnak. Adódnak a bankpolitikában, adódnak a bankkérdésben. Hiszen a közös vám­területek többé-kevésbbé mindig közös pénzegy­ségben t szoktak kialakulni, bár vannak példák arra nézve, hogy nem mindig, mert hiszen az angol érdekszférában ez nincsen meg, ott kü­lönböző pénzegységek vannak, az egységes vámpolitika ellenére. De itt nálunk is a leg­utóbbi évtizedek történetére utalva, a precedens mindenesetre azt mutatja, hogy ez is adódnék. Nem olyan kérdés tehát ez, amelyet csak úgy egyszerűen el lehetne intézni. De végered­ményben a nemzet közvéleményének mégis ki kell alakulnia ebben a tekintetben és ki kell nyilvánítania azt, hogy egy gazdaságilag lehe­tetlen helyzetbe sodródott országnak meg kell találnia a kivezető utat, hogy gazdasági vál­ságát megoldhassa. Mert a gazdasági őrület jegyében nem lehet konszolidálni Európát. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) Már pedig a vámokkal való elzárkózás a vámok te­rén az a tendencia, hogy mindenki kivitelt akar, de a behozatal ellen legerélyesebben véde­kezik, az az agrárőrület, amely még az ipari államokat is eltölti és amely lehetetlenné teszi, hogy a mi mezőgazdasági terményeinket oda bevigyük, arra vezet, hogy az önellátás teóriája szerint kell berendezkednie minden országnak és megszűnik a nemzetközi kereskedelem lehe­tősége. Mert ha nem lehet importálni egy bi­zonyos országba, ha csak az ottani exportot nem tűrjük, ha a mi odavaló exportunk lehetetlenné válik, ilyen körülmények között a gazdasági egyensúlyt biztosítani nem lehet. Már pedig ez predomináló tény volt gazdaságpolitikailag a nagyentente politikájában, azt hivén, hogy a hatalom jegyében gazdasági rabszolgaságba dönthetik egyidejűleg a legyőzött államokat és Németországot is adófizetőjévé fogják tenni az entente-nak. Egy 60 milliós nemzetet ma nem le­het adófizetőjévé tenni semmilyen más hatalmi alakulásának és igen természetes valami, hogy ha haszonérdekekről beszélt előttem szólott t. képviselőtársam, adódik a helyzet, hogy a le­győzött államok fognak elsősorban egymásra találni. Itt van az osztrák és német vámunió nagy jelentősége. A legyőzött államok kebelében merült fel ez a gazdasági koncepció, tehát na­gyon közelfekvő, hogy az osztrák-német gazda­sági koncepció legközelebb Bulgáriát és Ma­gyarországot fogja érinteni. Természetes va­lami, hogy nálunk nagy súlya van ennek a kérdésnek és ezért hangoztatom, hogy nem le­het lebecsülnie sem Benes úrnak, sem Briand­nak azt a tényt, hogy a legyőzött államok gazdasági adottságban vannak az okok és ezt a gazdasági adottságot £LZ cl kizsákmányoló gazdasági politika hozta létre, amely ezeket a legyőzött államokat gazdasági rabszolgaságba

Next

/
Oldalképek
Tartalom