Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 7 mindenkiivei barátságban éljünk, de a nemzet függetlenségét feltétlenül biztosítsuk. Hiszen az önálló magyar nemzeti állam gondolata maga is megköveteli ezt. Ha ez a nép itt a Dunapartján szuverenitást akar, akkor ahhoz szükséges, hogy önállóságát meg is tudja tartani. A másik, amit kérek a miniszter úrtól, külpolitikánk gazdasági megszervezése. Ebben a tekintetben elismerem, hogy Walkó külügyminiszter úr sokat tett, de még mindig nem eleget és ezt az irányzatot feltétlenül folytatni kell, de nem olyan borházak létesítésével, amely borházak nem jövedelmeznek és amely borházaknál bizonyos szabálytalanságok jelenségei mutatkoznak, hanem valami olyasféle módon, amely tekintetben én r példaképpen állíthatom oda a németek császárát, Vilmost, aki, amikor végigment reprezentatív körútján Törökországban, egyszersmind országai terményeinek ajánlója is volt. Ezen a téren nekünk is meg kell találnunk a gazdasági kapcsolatokat. Azt is meg kell állapítanom, — s azt hiszem, hogy ebben a nézetemben a mélyen t. külügyminiszter úr is osztozik — hogy bennünket úgy ismernek külföldön, mint Kossuth fiait. Nekünk ezt a helyzetet fenn kell tartanunkba Kossuth nyomdokain kell járnunk és igazán nagyon szeretném, — ezért fordulok a mélyen t. külügyminiszter úrhoz, mert más r oldalról nem tapasztalok ennek megvalósítására hajlandóságot — ha Kossuth Lajosnak külföldön elmondott gyönyörű beszédeit legalább is magyar nyelven olvashatnók, a külügyi kormány tehát tegyen ebben az irányban lépésieket, hogy Kossuthnak az altalános emberiesség és a szabadság érdekében kifejtett tevékenysége valamelyes módon a világ előtt ismételten megismertessék és népszerüsíttessék. T. Ház! Az volna a fő, hogy minél több barátot szerezzünk, hogy mennél többen legyenek azok, akik Lord Rothermere gárdájába tartoznak. Azt hiszem, hogy a kormánynak minden lehetőt el kellene követnie, hogy barátaink számát fokozza. Ez már a külpolitikának olyan gyakorlati kérdése, amelyre vonatkozólag és a kormánynak tanácsokat nem adhatok, de mégis a külügyi kormánytól azt kérem, hogy az a magyar diplomácia, amelyért mi annyit és szívesen áldozunk, necsak a hatalmasokat, necsak azokat, akik bizonyos nagy társadalmi osztályok díszei és kiválóságai, igyekezzék megnyerni a magyar ügy és a magyar igazság számára, hanem minden politikai irányzatnak, amely politikai irányzat egy-egy országban szerepet játszik, értékes tagjait is. Természetesen az igen t. többség nem osztozik az én álláspontomban, amelynek helyességét én külföldön járva is megállapítottam, hogy tudniillik a jó belpolitika a legjobb külpolitika és hogy nem éri meg a titkos választójog hiánya azokat a vadaikat, amelyeket külföldön e miatt ellenünk felhoznak, úgyhogy én a magam részéről azt szertném és azt tartanám szükségesnek, hogy (külpolitikai érdekből is ne legyünk mi e tekintetben kivétel az euróuai államok rendjelben. Ezeket kívántam a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása során elmondani. Elnök: Szólásra következik 1 Pakots József jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly. T. Képviselőház! A parlamenti szokásoktól eltérően méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott képviselőtársam felszólalásával csak beszédem végén foglalkozzam egy rövid reflexió keretében, és nem beszédem elején. Rendkívül sajnálom

; de a magyar közvéleményben a külügyek kérdésében nincs meg az a közérdeklődés, amely külpolitikánk szempontjából feltétlenül kívánatos volna. A parlament maga sem tanúsítja azt a nagy érdeklődést a külpolitika iránt, mint azt az egyes nyugati államok parlamentjeiben látjuk, ahol a külügyi bizottság és maga a plénum is sokat foglalkozik külpolitikai kérdésekkel és bizonyos vonatkozásban kialakít a külügyek terén egy nemzeti politikát, amely szerintem mindig szükséges annak az alátámasztására, aki a külpolitikát, a külügyeket valamely országban intézi. Utalok ebben a kérdésben például Franciaország példájára, ahol a külügyi bizottságnak óriási szerepe ván a külpolitika intézésének terén, de még az utódállamokban is, különösen Csehszlovákiában a külügyi bizottságokban meglehetős mtenzívitással foglalkoznak külpolitikai kérdésekkel. Ezt a részletet azért tartom szükségesnek kiemelni, hogy ekképpen^ kialakulj on egy olyan egyetemes nemzeti közvélemény, amelyet mint ütőkártyát használhasson fel a külpolitika legfőbb intézője. Ma a külpolitika nemcsak politikai, hanem (gazdasági elemekből adódik, sőt talán azt mondhatnám, hogy a gazdasági elemek determinálják a külpolitika irányát az egyetemes nemzeti célok mellett és ma valóban a gazdasáigi kérdések azok, amelyek fordulatot is fognak előidézni Európa külpolitikájában. Ha már most nézem e nemzeti közvélemény kiépítésének mai folyamatát, látom, hogy gazdasági kérdésekben egy-két testület az, amely hangot ad és amely a magyar gazdasági érdekeket társadalmi • megvilágítás szempontiából szolgálni kívánna. Hiszen végeredményben a hivatalos külpolitikával szemben a társadalmi akciónak i

s nagy szerepe van a külüe*vi kérdésekben, a politikai kérdésekben pedig alig ta

1 áhmk olyan társadalmi fórumokat, amelyek ebben a tekintetben megvitatnák azokat a kolosszális nagyjlelentőiséfra kérdéseket, amelyek kült)olitikánk előtt állanak. Talán sohasem volt olyan sorsdöntő a külpolitika, mint ezekben a mostani időkben, amikor valóban megállapíthatjuk, hogy egy nemzetnek súlya és jelentősége a külpolitikában nem mindig az anyagi eszközöktől függ és nem mindfiig ' a hatalmi eszközök, a hadsereg azok, amelyek egy nemzet súlyát megállapítják a külügyek intézésében, mert nemcsak gazdasági szempontok játszhatnak itt szerepet, hanem erkölcsiek is. Nem lehet a nemzetközi jogot kialakítani kizárólag az egyoldalú önzés jegyében és ezért a mai külpolitika tekintetében láthatjuk azt az óriási bizonytalanságot, • azt a tétovázást, amely még a hatalmi túlsúllyal rendelkező nemzetek életében is mutatkozik. Éppen azért szükésges, hogy erkölcsi tényezők is szerepet játszanak a nemzetközi viszonylatokban. Ma nagyon érdekes beszédet hallottunk, amely a bolsevizmusra irányította a Képviselőház fegyelmiét is elmondhatjuk, hogy igenis, egyetemes veszedelem fenyeget. De hogy ez az egyetemes veszedelem ma ilyen aktualitással bír Európában, ennek elsősorban az az oka, hogy a nemzetközi viszonylatokban nem az erkölcsi igazság vezette az egyes nemzeteket és hogy a békék előkészítették Európa bolsevizálásiát, (Ügy van! a közéven.), mert kétségkívül a trianoni és a versaillesi békék a bolsevizálás előfutárjai. Lehetetlenség, hogy ezen az alapon alakuljon ki Európa jövendő