Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

• 124 Az országgyűlés képviselőházának a mezőgazdasági termékek árusítási propagandájának. Visszagondolok a háború alatti időkre, amikor hadifogoly voltam Oroszországban. Ebben az elmaradottnak mondott Oroszországban nagyszerűen volt ez a propaganda szervezve, kitűnő reklámképek készültek a konzervek propagandájához, mind elsőrangú volt, hasonlóképpen nagyszerűen volt már a háború alatt megszervezve a gyümölcsöknek, azután általában véve, a mezőgazdasággal kapcsolatos ipar útján létrehozott különböző iparcikkeknek propagandája, de valószínű, hogy már a háború előtt is. Ezt szeretném látni nálunk is. Hiszen ezzel a magántevékenység alig foglalkozik. Nem igen akar az az ember, aki nagy bajokkal küzd és gazdálkodás közben még súlyosabb kérdéseket kell megoldania, ezzel foglalkozni, nincsen pénze arra, hogy erre a propagandára költsön. Látok szép kezdeményező lépést a tejpropaganda terén, megrajzolt képek mutatják, hogy egy liter tej mennyi hússal, mennyi burgonyával egyenértékű, egy másik pedig mutatja, hogy a munkás hogyan issza a tejet, de szeretném, ha ezt a tejet árusítanák is. Kégebben a vasútállomásokon lehetett kapni a sör mellett tejet is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes volna!) Láttam, hogy valaki felhörpintette és tovább ment. A vonat melletti kis kocsikról árulták a tejet. Tudom, hogy külföldön akármelyik állomásra méltóztatik elmenni, Ausztriában, Csehországban, Németországban, Finnországban, mindenütt látja az ember, hogy ott kínálják a tejet. Ne csak arra gondoljon az utazóember, hogy a szeszt igya meg, mert abból haszna van az államnak — aki szereti azért megihatja — hanem akinek kedve van tejet inni, ahhoz is hozzájuthasson. Arra törekszem, hogy a mezőgazdasági termékek fogyasztására propagandát indítson a • földművelésügyi minisztérium és valamit szánjon rá erre a kérdésre, újságokban, plakátokon, hirdetőkönyvekben folytassanak propagandát. Külföldön is vannak ilyen prospektusok, ott általában jobban ki van fejlődve ez az irodalom. Hadd hirdessék ' és propagálják^mindenütt a mezőgazdasági cikkek fogyasztását. Azt gondolom, hogy ezzel igen sokat haladna cikkeink megismertetése. A boletta kérdéséről ma itt igen sok szó esett. Sajnálattal állapítom meg, hogy még mindig vannak tévhitek a boletta körül, csodálatos azonban, hogy azok közül, akik felvették a boletta ellenértékét, még senki sem jelentkezett ezzel az összeggel, hogy vegye vissza a községi pénztár, vagy vegye vissza a bolettát az, aki kezébe adta: azt mindenki nagyon szépen zsebrevágta. (Gaál Mihály: Akinek adóhátraléka nem volt!) De volt olyan, aki kifizette az adóját. (Gaál Mihály: A bolettát nem váltották be! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ha nem volt kifizetve az adója!) Csodálkozom azon, hogy olyan prominens agrárius képviselő mint Gaaí Gaston igen t. képviselőtársam különös istenáldásának tartja azt, hogy a búza ára olyan alacsony. Ez teljesen érthetetlen. Nekem mindenütt azt mondják a gazdák: «Uraim, az Istenért csináljanak valamit, hogy a^búza valamivel drágább legyen, hogy a búzának ára legyen; akkor mindent tudunk venni.» (Gaál Mihály közbeszól.) läppen igen t. képviselőtársam kerületében, Hajdúböszörményben azzal jöttek hozzám a kereskedők is: «Csináljanak valamit, hogy a búzának ára legyen, mert így csak az egerek szaladgálnak a boltban, így pedig mi képtelenek vagyunk akár az állammal szemben fennálló, akár ma502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. gánjogi kötelezettségeinknek megfelelni.» Mindenütt ezt hallom. Igaz, hogy van szociális elgondolás abban, hogy olcsón jussunk élelmiszerekhez, de azon máskép is lehet segíteni, necsak a búza meg a liszt legyen olcsó, hanem a kenyér is. Ma általánosan elfogadott közfelfogás, hogy igenis aránytalan a differencia a kenyérárak és a gabonaárak között. (Farkasfalvi Farkas Géza: A kenyérnek indexszáma még mindig száz!) Ügy hogy e tekintetben a kenyér olcsósága felé bizonyos másirányú intézkedésekkel lehet könnyítéseket tenni, amely tekintetben elvárjuk elsősorban az érdekeltségek, az érdekeltek javaslatait, hiszen számukra égető kérdés ez, de másrészt mezőgazdasági érdekek képviseletére elsősorban hivatott pártok és férfiak is kell hogy azon legyenek, hogy a mezőgazdasági termelésnél a termelési költségeket az illetők megkapják. (Rassay Károly: Miért nem analizáltatja a kormány a kenyérárakat?) Igenis, szükség van arra, hogy analizálják az árakat, meg kell nézni, hol van a drágítási koefficiens s azt le kell nyirbálni. Ügy látom, beszédidőm lejárt. Szerettem volna még tovább beszélni és talán még megragadom az alkalmat, hogy a többi címeknél egypár orvoslandó kérdéshez felszólaljak. Most bátor vagyok még a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a mezőgazdasági kémiai laboratóriumok igen szépen elterjedtek az országban, de nem engedhető meg, hogy ugyanarra a célra egyrészt a kultuszminisztérium, másrészt a földmívelesügyi minisztérium részéről ugyanabban a városban laboratóriumok fenntartassanak, mert ez luxusdolog, hiszen egy laboratórium el tudja látni azt a feladatot, ne tessék tehát kettőt tartani, hanem az egyiktől tekintsenek el. Itt is lehet racionalizálni. Többi megjegyzéseimet a többi címeknél fogom előadni, ezt a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Vary Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsápoló és Öntöző Társulat elviselhetetlen ártéri járulékai ügyében szólalok fel. Ezt a kérdést itt a Házban közérdekű és nagy horderejű voltára tekintettel már több ízben föltártam. • A pénzügyminiszter úr többszörös sürgetésemre akként döntött ebben a kérdésben, hogy a kivetett és elviselhetetlen ártéri járulékoknak csupán a fele hajtassék be úgy az 1930., mint az 1931. esztendőkre. Ezt a döntést, amelyet a pénzügyminiszter úr a földmívelesügyi miniszter úrral egyetértően hozott meg, az érdekeltség a legnagyobb köszönettel fogadja. Sajnos azonban, ez a kérdés ezzel a döntéssel koránt sincsen megoldva, sőt még nyugvópontra sem jutott. Azok, akiknek a kérdéses területen termőföldjük van, vagy a lecsapolás folytán földjük termővé vált, úgy, amennyire belenyugszanak ebbe a döntésbe. Ilyenek azonban a 123.000 katasztrális holdból csak^ egyharmadrésznyi területnek birtokosai, tehát, mindössze 45.000 katasztrális hold terület birtokosai. Ezek azonban csak egyharmadrészét képezik az általános érdekeltségnek, mert hiszen 123.000 katasztrális holdból a többi kétharmadrész, tehát^ 78.000 katasztrális hold terület nem termő és nem vált termővé. Ezek a területek vagy egyáltalában nem nyertek, mert a terület a lecsapolás folytán termővé nem vált, vagy egyelőre nem nyertek, mert a lecsapolás folytán a kérdéses terület csak bizonyos nagyon költséges