Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 50 tett jelenségeket vizsgálja az egész parlament, de az egész közgazdasági élet is. A központi igazgatás címénél én is egypár szempontot kívánok felemlíteni és megvilágítani, amely szempontok talán bizonyos kérdések megoldásához közelebb hoznának aninket. Ügy találom, hogy az értékesítés kérdése az, amelyet mindenki a legnagyobb figyelemmel kísér. Csodálatosképpen idáig igen keveset hallottunk a belföldi piac megszervezésének kérdéséről és gondolatáról. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar mezőgazdasági termények legnagyobb részét mégis csak belföldön fogyasztják el, és meg kell állapítanunk azt is, hogy az ország nem egy egész és tökéletes gazdasági egység. Az egyes vidékeket annál kevésbbé mondhatom ugyanilyennek. Meg kell állapítanom, hogy egyes vidékek szűkölködnek a borban, más szűkebb kerületű vidékek a tejben, fában, egyes vidékek a takarmányban, krumpliban és így tovább, j Ebből következik, hogy azoknak a kérdéseknek szabályozására, amelyek az idevonatkozó . értékesítéssel kapcsolatosak nekünk figyelemmel kell lennünk a belföldi fogyasztópiacoknak és termelőhelyeknek egymáshoz közelebbhozására. Utalok itt különösen a burgonya értékesítése és termelési lehetőségeire, tehát a termelők és fogyasztók helyzetére. Ismétlem, az ország egyes vidékeit vegyük csak, pl. Szentes és Csongrád vidékét, ahol krumplit csak kismennyiségben termelnek s ahol ma 24—30 fillérig megy kilogrammonként az evésre alkalmas burgonya ára. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy ősszel Szabolcs vármegyében a legjobb rózsaburgonya ára 6—7 fillér volt, ma pedig ott is felmegy 10—12 fillérre, sőt egyes helyeken talán többre is. A szállítási körülmények időben is kötik azokat, akik ezzel foglalkoznak, mert a fagy idején sokkal körülményesebb és alkalmatlanabb a szállítás, de egyébiránt nemcsak emberi étkezésre alkalmas s, burgonya, hanem ipari feldolgozásra is. Elsősorban a takarmányozás céljaira gondolok; elő kellene segíteni, hogy a krumpli erre a célra felhasználható legyen, mert amikor a takarmány ősszel 6—7 pengő volt métermázsánként, ugyanakkor a burgonya olcsóbb volt, de akkor is, amikor 4 pengő volt a takarmány, — a széna vagy lucerna — akkor is jelentékenyen olcsóbb volt, talán csak felét tette ki a burgonya ára. Itt kétségtelenül olyan tünetek vannak, amelyeket okvetlenül tanulmányoznia kell úgy a földmívelésügyi kormánynak, amely a mezőgazdaság érdekeit kell hogy gondozza, mint a kereskedelemügyi minisztériumnak is, amely különösen a szállítási kérdésekkel tüttja befolyásolni úgy a belföldi, mint a külföldi piac áralakulását. Gondolni kell arra, hogy alkalmatos módon juttassa a termelőtől a fogyasztóig mindazokat a mezőgazdasági termékeket, amelyekben egyes vidékek szűkölködnek. En már ebben a kérdésben érdeklődtem és "a kereskedelemügyi minisztérium bizonyos kijelentéseket tett, hogy tanulmányozza ezt a kérdést. Hivatkozhatom arra, hogy az Amerikai Egyesült-Államok középső államaiból, a nagy tavak környékéről, a németektől és osztrákoktól elvett kereskedelmi hajókon, számításom szerint, két pengőért jön el a búza a kontinensig. Ezzel szemben, tapasztalatból mondhatom, hogy a zab, az árpa

} vagyis a mezőgazdasági 2. ülése 1931 május 11-én, hétfőn^ 123 • szemestermény Szentestől^ az alig száz kilométerre fekvő Fülöpszállásig három pengőért megy el. A belföldi fogyasztópiac szükségletének kielégítése tehát rettenetes szállítási költségekkel van terhelve. De ugyanígy vagyunk egyéb dolgokkal is. Budapest egyike a legnagyobb fogyasztó piacoknak minden élelmicikkben. Ha veszem például a tejet, vannak az országban rajonQk, ahol nagy fogyasztási igények varinak. így gondolok a bányavidékekre, gondolok Diósgyőr vidékére, amely szintén nagy fogyasztópiac, azután a tatai, a baranyai bányavidékre, ahol mindenütt nagy tömegekben laknák együtt a fogyasztók, akik egyébiránt egyszersmind termelők is. Kajonírozni kellene; a fogyasztó gócpontokat, s nem volna szabad à fogyasztási pontokhoz közel eső termelő helyekről a távolabb fekvő piacokat favorizálni, mert ez valahogyan egymással szemben áll és az egymáson keresztül-kasul menő szállítási és értékesítési érdekeket nem lehet egymásmellé vagy egymás felé helyezni, hiszen,ebből származnak a zavarok. Szóval a termelést is és az értékesítést is rajonírozni, szervezni kellene. Általában véve a mi termelésünkben az úgynevezett egyéni jelleg domborodik ki, márpedig, ha az egész ország mezőgazdasági szempontjait akarjuk szolgálni, akkor a nagyvonalú kérdéseket kell megragadni s a nagyvonalú szervezési gondolatokat kell megvalósítani. Itt arra, (gondolok, hogy vannak nálunk például kitűnő tojástermelő farmjaink, vagy kitűnő sajtot is tudnak itt-ott készíteni, de mihelyt arról van szó, hogy tömeges megoldását akarjuk a dolognak, nincs meg rá a megfelelő szerv. így például tudom azt, hogy a friss tojásért Budapesten két fillérrel is többet fizetnek. Tudok olyan gazdaságokat, amely ek^ •bői közvetlenül a cukrásznak szállítják a tojást és az r szívesen fizet két fillérrel többet azért a tojásért, amelyről tudja, hogy egy héten belül rakta a tyúk. Ebből az következik, hogy helyes volna megszervezni ezekét az igényes fogyasztókat,' akik azután nagyszerűen fizetnék meg a-'tojást. ' '.. • ::.:; Az elmúlt hónapban tanulmányutat tettein Ausztriában direkt, abból a szempontból,.hogy hogyan viseli magát az áru az ottani piacon. Érdekes dolog, ki volt írva a tojásra egy.üzletben: tegnap tojta a tyúk. Ezalatt nem:"azt értik, hogy tegnap, hanem azt, hogy hét-nyolc napon belül, szóval, hogy egészen friss. Meg> néztem az árakat és azt mondották, hogy ezt az egy-két fillért bizonyára megéri a vevőnek az, hogy biztos a dolgában, garantáltan friss tojást kap. Ezek talán aprólékos kérdések, de országos vonatkozásban nagy kérdéssé növekednek akkor, amikor százezer kisembernek, törpebirtokosnak gazdasági fellendülését és fenntartását jelentik. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen megfelelő tojóhelyek felállításához alig vkell valami _be^ fektetés. Az értékesítésnél számolni kell azzal, hogy biztosan azt szolgáltassa a termelő, ami rá van írva az árura, amit kínál, hogy a vevő biztos legyen, nem kap annál rosszabbat,..azt kapja, amit kínálnak neki. A termelés megszervezése tehát elsőrangú kérdés, de az értékesítés és a piac .megszervezése sem marad semmiesetre sem ennek a háta mögött. Általában véve, kifogásolom annak hiányát, hogy a mezőgazdasági kérdések gondozásánál nincs kellő propaganda. Valahogy úgy képzelem, hogy: a sajtóban, azután a nyomtatványokban ési á prospektusokban mindenütt ott kellene lerinie