Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

122 Az országgyűlés képviselőházának Béget viseljenek és ez esetben teljesen méltányos az, hogy minden kockázatot az állam, a köz viseljen, mert ebből a munkából, ha más okból nem is, de a munkaalkalmak létesítése és a munkanélküliek foglalkoztatása által az államnak, a köznek van haszna. (Váry Albertr Szó szerint így van!) Ilyen területek azonban másutt is vannak^ az országban. Mindezekből láthatjuk, hogy az ármentesítéstfiél és belvízrendezésnél, de különösen a leosapolási munkálatoknál elsősorban az állam, a köz az érdekelt. Ebből folyólag tehát teljesen méltányos lenne az, hogy az, ármentesítés és lecsapolás beruházási költségeit is az állam, a köz viselje. Mert ha a lecsapolás eredményes és kifizetődik, akkor kifizetődik az állam részére is és ez esetben a beruházási költségek, amint már említettem, az állam részére rövidesen megtérülnek. Ha pedig a lecsapolásból vagy ármentesítésből az ártéri birtokosoknak hasznuk nincs, akkor pedig teljesen méltánytalan, hogy az ártéri mezőgazdasági ingatlan birtokosa viselje a költségeket, indokolatlan és méltánytalan, hogy az ártéri mezőgazdasági ingatlan birtokosát ezen a címen egy külön és meglehetősen súlyos adóval terheljük meg, holott nemcsak ezek az ártéri mezőgazdasági birtokosok az egyedüli (érdekeltek. Elegendő rámutatnom arra, hogy ártéren vannak a városok, ipartelepek és kereskedelmi telepek, áruraktárak, paloták, amelyekben sokkal nagyobb értékek vannak felhalmozva, mint amennyit az összes mentesített vagy lecsapolt mezőgazdasági ingatlanok értéke képvisel. Ezzel szemben ezek a városi és nem mezőgazdasági Ingatlanok egyáltalában nem viselik azt a terhet, amely az ármentesítés által védett érdekükkel és a védett értékekkel a teherviselés szempontjából arányban állna. Nem kell arra külön rámutatnom, hogy az ártéri birtokosok arról egyáltalában nem tehetnek, hogy a magasabban fekvő ingatlanokról és az egész vízrendszerből összegyűlő belvizek az ő alacsonyan fekvő ingatlanaikat borítják el. Ha tehát a magasabban fekvő területekről és a vízrendszerből összegyülemlő belvizek árasztanak el alacsonyabban fekvő területeket, akkor a méltányos és a helyes megoldás az lenne, hogy mindezeket a magasan fekvő területeket is be kellene vonni az érdekeltségbe, már pedig most a megoldás módja az, ha ezeknek a magasabban fekvő területeknek a terepszíne magasabban fekszik a legmagasabb belvíz-színnél, akkor ezek a területek nem vonatnak be az ártéri érdekeltségbe. Mindezekből pedig következik, hogy az árvédelmi és a belvízrendezési kérdés megoldásának egyedüli helyes módja az, ha ezt a kérdést állami feladattá tesszük. Mert hiszen úgy sem lehet helyesen megvonni a határvonalát a közérdek és magánérdek között, sőt azt sem lehet abszolút helyesen és méltányosan megállapítani, hogy a magánosok közül is kik és milyen mértékben vannak érdekelve a munkálatok végrehajtásában és az ármentesítés, vagy lecsapolás előnyeiben. Hogy az ármentesítés és a lecsapolás költségei milyen súlyos terhet jelentenek az ártéri mezőgazdasági ingatlanok birtokosságára és hogy ezeknek az ártéri járulékoknak a behajtása az ország igen sok részében milyen siralmas helyzetbe juttatja az ártéri birtokosságot, arra most nem kívánok bővebben rámutatni. Elég, ha hivatkozom Vary Albert és Néppel Gyula t. képviselőtársaim felszólalására, akik ezeket a kérdéseket itt a Házban már több ízben is szóyátették. .. . .;,.:•.• 502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. I Még nagyobbfokú igazságtalanság azonban az, hogy amikor az ármentesítés és lecsapolás költségeit az ártéri mezőgazdasági iningatlanok birtokossága viseli csaknem kizárólagosan, akkor az ármentesítési, vagy lecsapolási munkálatok befejezése után az állam nyomban elrendeli az ártéri területek új és magasabb kataszteri osztályába való soroami egyértelmű ezen területek adójának a többszörösére való felemelésével. Igaz ugyan, hogy a beruházási költségek kifizetéséig a földadótöbbletet visszatérítik ezeknek a • társulatoknak, de az érdekeltség köteles befizetni azt az adótöbbletet, amely a felemelt földadó után, mint adópótlék rovatik ki. Az idő hiánya miatt nem térhetek ki most mindazokra a feladatokra, amelyeket a vízrendezés^ és a vízhasználatok, de különösen a lecsapolás és az öntözés terén még meg kell oldanunk és melyeket a lehető legsürgősebben és a legrövidebb időn belül kell megoldanunk, ha nem akarjuk azt, hogy az alföldi gazdálkoU cxS ci legsötétebb jövőnek nézzen elébe. Jól tudom azt, hogy ezeknek a munkálatoknak állami feladattá tétele nem történhetik meg máról-holnapra, de addig is, míg ez lehetséges lesz, nagyon kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, tegye meg a nehéz helyzetben lévő ártéri birtokosság érdekében mindazokat az intézkedéseket, amelyek most már halaszthatatlanok és elkerülhetetlenek. Ezek az intézkedések pedig a következők: Azoknál a társulatoknál, amelyeknél a beruházási költségeket egészben vagy nagyobb részben az érdekeltség köteles fizetni, mindaddig, míg a beruházási költségeket, illetőleg a beruházás céljára felvett kölcsönöket az érdekeltség vissza nem fizeti, az ártérbe eső területek új és magasabb kataszteri osztályokba sorozhatok ne legyenek; (Mayer János földmívelésügyi miniszter; Megvan!) azoknak az ártéri területeknek a lecsapolásával járó beruházási költségeket, amely területek az ármentesítési, vagy lecsapolási munkálatok végrehajtása után sem váltak hasznothajtóbbá, államsegélyek alakjában az állam viselje. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Végül a vízitársulatok ( kölcsöneinek kamatterhe, különösen azoknál a társulatoknál, amelyeknél az 1924. év óta végzett munkálatok beruházási költsége a katasztrális holdanként 50 pengőt meghaladja, évi 4%-ra mérsékeltessék. (Helyeslés a középen.) A címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki »György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az az imbolygó bizonytalanság, amely ma a legtapasztaltabb, leggyakorlottabb gazdasági tudósokat is zavarba ejti, amikor látja az egész világ közgazdasági életét s annak vetítését a magyar földre, a magyar mezőgazdasági üzemekre,^ végzetesen mutatkozik ma mindenütt, a mezőgazdaság terén is. A jelenlegi állapot vizsgálata alkalmából ezt : állapíthatjuk meg. Valósággal a mezőgazdasági üzemek leromlása veti előre árnyékát s azoknak, akik a magyar mezőgazdaság érdekeit figyelemmel kísérik, egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteniök azokat a lehetőségeket, amelyek ennek a súlyos helyzetnek könnyítésére alkalmasak. Az eddig folyó költségvetési vita a földmívelésügyi tárcával kapcsolatosan igen sok, érdekes, célravezető gondolatot vetett fel, amelyek mind, mind arról az aggódó lélekről tesznek tanúbizonyságot, amellyel az előbb emlí--