Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának nyeit, amikből tulajdonképpen pénzelnek és élnek, amiből adójukat fizetik, mert hiszen bú­zából nem igen tudják megfizetni, el fogja pusz­títani ez a hörosögveszedelem. Intézkedtem, hogy a helyzet megvizsgálására gyors tempóban jöj­jenek ki s ezt a földmívelésügyi miniszté­rium illetékes osztálya révén kértem. Kijöttek és megállapították, hogy 19.000 hold van fer­tőzve. Holdanként 16 hörcsöglyukat számítot­tunk össze, úgyhogy szükségünk lett volna ne­künk, a vidéknek két vágón szénkénegre a 19.000 hold föld számára. (Mayer János földmí­velésügyi miniszter: Ki kell önteni!) Ennyi szénkéneget beszereznünk képtelenség, olyan drága. Arra is rátérek, amit méltóztatik mon­dani, hogy ki kell önteni. Mondom, kisült, hogy nincsen ennyi szénkénegünk Budapesten és szénkéneget nem is tudunk beszerezi. De ha volna is, nem tudja megvenni a gazda, ä mi­nisztérium pedig nem tud segélyt adni. Most ott állunk ezzel a veszedelemmel szemben, amely veszedelemre azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy kiöntéssel hárítsuk el. En a saját te­rületemen megcsináltattam ezt, egy hatvan hol­das területen 700 darab hörcsögöt öntöttek ki. De ez a kiöntés olyan méregdrága dolog, külö­nösen a mostani időkben, amikor még a cse­csemőgyereket is be kellene állítani a munkába a kapáláshoz, hogy most lehetetlen, hogy hör­csögöntéssel töltsük az időt és kellő eredményt érjünk el. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. (Farkasfalvi Farkas Gyula: Kár, mert nagyon érdekes!) Kálmán István: Ezzel kapcsolatban rögtön át kellene menni a másik községbe. Ott meg nem hörcsög... (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ürge?) Nem ürge. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Uregi nyúl?) De­hogyis. (Mayer János földmívelésügyi minisz­ter: Pézsmapocokl) Nem, hanem tücsökvesze­delem van, amely Verség községnek ugyancsak egész határát fenyegeti. (Farkasfalvi Farkas Géza: Megeszi a tücsök is a vetést!) Egyelőre tanácstalanul állnak ezzel a veszedelemmel szemben. Nálunk az történik meg, hogy ha le­teszi a munkásember a tarisznyáját, benne ke­nyérrel, munkára megy, mire visszatér, a ta­risznyával együtt megeszik a hörcsögök a ke­nyeret. Ez a veszedelem nálunk milliókat jelent. Ezeket a milliókat meg lehetne menteni sok­kal kevesebb költséggel. Természetes, olyan organizáció kellene, amely rögtön, idejében rácsap a veszedelemre és az ilyen panaszokat rögtön átveszi. Végtelenül' sajnálom, hogy idom lejárván, nem beszélhetek tovább. Ezekről a kérdésekről azonban alkalomadtán még beszélni fogok. Az igen t. miniszter úr figyelmét felhívom az el­mondottakra. {Éljenzés jobbfelől. — A szóno­kot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Friedrich István t. barátom nagyon érdekes és tanulságos beszédében felemlítette, hogy előtte felszólalt Reischl t. képviselőtár­sam a bor-bolettát követelte. (Meskó Zoltán: Nagyon jó gondolat!) Amikor Friedrich t. ba­rátom ezt mondotta, én közbeszóltam^ hogy helyeslem, (Helyeslés jobbfelől.) ami azt jelenti, hogy minden támogatást elfogadok, amely a végső katasztrófába került borvidékek felse­gítésére alkalmas. (Farkasfalvi Farkas Géza: Igaz, így van!) f. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 11Ö r Friedrich István t. képviselőtársam talán másfél éve volt utoljára a Hegyalján, az én kerületemben és már akkor is megrendülve látta és tapasztalta azt a testet-lelket őrlő nyo­mort, amely az egész Hegyalját már akkor uralta. (Forster Elek: Ugyancsak a balaton­vidéki gazdákat! — Meskó Zoltán: Es a ho­mokvidéken! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ott nem kerül olyan sokba a szőlőtermelés! — Meskó Zoltán: A homokvidéken: Csengődön, Izsákon! — Farkasfalvi Farkas Géza: A Hegy­alján tízszeresébe kerül! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Mióta t. képviselőtársam ott járt, azt kell mondanom, hogy a szegénység, a munkanélküliség, az el­látatlanság és a gazdasági helyzet okozta elé­gületlenség legalább 50%-kai emelkedett. Ezen a télen — amit körülbelül április közepéig szá­mítok — .a Hegyalja községeiben a munkanél­küliségről a következő statisztikát állítottam össze személyesen. (Halljuk! Halljuk!) Mád községben — híres ősi bortermelő község: — 65%-os volt télen a munkanélküliség. Tályán 70%, Tarcalon 50%, Tokajban 47%, az egész la­kosság 47%-át értem ez alatt Mezőzombor­ban 70%, Erdőbényén 50% volt a munkanél­küliek és ellátatlanok száma. Mit jelent ez? Azt, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam 1 itt az imént mondott, hogy a bortermelés és a szőlőgazdaság teljesen irreális nemzeti terme­lésig ággá vált. Es ez, jói tessék meggondolni, ismételten figyelmeztetek, nemcsak gazda­sági, hanem egyúttal mázsássúlyú szociális probléma is. Szociális probléma azért, mert ha a törpeszőlőbirtokos és a szőlőmunkás a munka­és kenyérnélküliség szakadékába zuhan, egy új agrárproletariátus támad r és nőttön nő ezen a vidéken, ahol pedig agrárproletariátus soha­sem tudott kifejlődni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Dolgos, becsületes nép, igazad van!) Engedje meg az igen. t. Képviselőház, hogy néhány példával illusztráljam ennek a vidék­nek árvaságát és keserű sorsai. (Halljuk! Halljuk!) A télen nem is egy községemben az egyházak^ lelkészei elmondották, hogy vásár­nap az ő felekezetükhöz tartozó lakosságnak csak kétharmada jár templomba,: a másik ne­gyedrész bizony nem jár templomba, mert nincsen csizmája, amelyet felhúzhatna. Csalá­dokat ismerek, istenfélő, jólelkű népek, ahol egyetlen csizma volt, amit vasárnaponként felváltva viseltek, hogy mindig más és más családtag mehessen templomba. Nem hiszem; hogy volna egyetlen hegyaljai község, ahol 20 pengőt egykönnyen fel tudnának váltani. Ilyen körülmények között természetes, hogy még a bolettától sem idegenkedünk, pedig "ép­pen a boletta tárgyalásánál a kormány ja­vaslata ellen szóltam nemcsak gazdasági, ha­nem politikai szempontból is. A boletta ugyanis a tapasztalatok szerint ama centra­lisztikus lánc egyik láncszemének bizonyult, amely megüli egész gazdasági életünket. Ez csak hozzájárult ahhoz a közifelfogáshoz, hogy mindenki mindent a kormánytól várjon, és arra is engedelmet kérjen, hogy a maga sze­rezte kenyerét megszelhesse. (Ügy van! Ügy van!) Az igen t. miniszter úrnak ismételten figyelmébe ajánlom a Szerencs-patak ^dolgát. A Szerencs-patak Abaujszántó felől ; jön a Hegyaljára. Abaujszántó ig megcsinálták a védőmunkálatokat és gátépítkezéseket, ami azt jelentette, hogy a patak medrét, magasra fel­emelték, most annál nagyobb bizonyossággal 16'

Next

/
Oldalképek
Tartalom