Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az, országgyűlés képviselőházának 5 Mayer János földmívelésügyi miniszter: Eddig semmit sem! — Rassay Károly: Majd kiderül a végén, ha elszámolnak! Saját kezelés!) Nem hallottam például egyetlen megjegyzést sem arról, hogy valaki Lillafüred ivóvizét itt a parlamentben szóvátette volna, pedig amilyen kitűnő Budapest székesfőváros vízvezetéki vize, olyan páratlanul jó, sőt, kitűnő Lillafüred ivóvize is, (Rassay Károly: Helyes!) úgy hogy magam láttam azt, hogy palackozva szállíttatták maguk után a vizet azok a vendégek, akik ott napokon keresztül Lillafüred ivóvizét élvezték, (Rassay Károly: A levegő is jó!) En azt mondom, hogy Lillafüred levegőjéről meggondolatlan kritikusok elterjesztették, hogy a levegő ott nedves és már ezért is bűnös könnyelműség volt Lillafüredet kiépíteni. Ez egyszerűen nem igaz, mert csak a régi Lillafüred volt az a rész, amely még illethető volt azzal a kritikával, hogy ott a levegő nedves, ott azonban, ahol a Palotaszálló épült, nem nedves a levegő, ami nagyon egyszerű, primitív módon, a sónak az ablakba való kihelyezésével^ is megállapítható. (Rassay Károly: Az a kérdés, képviselő úr, hogy melyik hónapban, augusztusban lehet, hogy nem nedves, de próbálja meg szeptemberben. Ezek közismert dolgok. Túlságosan védi Lillafüredet a képviselő úr! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Méltán!) Lillafüredet illetőleg azonban nekem vannak szemrehányásaim is. Szemrehányásom az igen t. kormányzattal, a földmívelésügyi miniszter úrral szemben, (Rassay Károly: Hogy keveset költött rá! — Zaj.) hogy ezt a hatalmas alkotást Miskolc városának bevonása nélkül méltóztattak megcsinálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hibáztatom az igen t. kormányt abban a tekintetben, hogy egész Lillafüred építési akcióját teljesen önállóan hajtotta végre • és a közvetlen közelben lévő Miskolc városát semmiféle tekintetben nem vonta bele ebbe az akcióba, (Rassay Károly: Ezt már megint nem értem!) úgy, hogy ma az a tényleges helyzet, hogy a Lillafüredet portáló államhatalomnak és Miskolc városának érdekei között ellentét van, úgy hogy nem csodálkozhatik a kormány azon, hogy Miskolc városának lakossága éppen Lillafüred kiépítése óta, még fokozottabb előszeretettel keresi fel a közelben lévő Tapolca-fürdőt és azt még inkább portálja, mint Lillafüredet. (Baracs Marcel: Mert annak nagyszerű gyógyvize van!) Kérem tehát az igen t. kormányt, hogy változtasson ezen a helyzeten, és igyekezzék módot és utat keresni arra, hogy miképpen tudja Lillafüred fejlesztésének érdekében bevonni Miskolc városát is, mint érdekeltet. Mert tarthatatlan az a helyzet, hogy egymás mellett két ilyen közület, állam és törvényhatóság ne tudjon ebben a kérdésben együtt haladni. A másik dolog, amit kifogásolok s amit szóvá kell tennem, — ezen az igen t. miniszter úr nyomban változtatni is tud — az a propagandafüzet, amelyet magában a Palota-szállóban árulnak, illetve osztogatnak s amelyből sajnos, nem tudok most egy példányt felmutatni, de amelyből az olvasó csak olyan adatokat olvashat, amelyek őt Lillafüredtől elriasztják. Például magáról a gyönyörű hámori tóról az a propagandafüzet, amelyet ott a kormány türelmével árulnak és osztogatnak, azt írja, hogy abban a tóban pedig fürödni nem lehet, abban a tóban fürödni veszélyes, már nem tudom hányan fúltak bele, — holott mindenki, aki Lillafüreden nyári időben mégforKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXXVI. Ï2. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 109 ' dúlt, konstatálhatta, hogy a hámori tóban fürödni nemcsak hogy nem veszélyes, hanem a tó fürdés céljára a lehető legkellemesebb valami. Kérdem: miként képzeli az igen t. kormány Lillafüred propagandáját akkor, ha magában a Palota-szállóban ilyen, a vendégeket elijesztő és vizbefulással fenyegető, elrémítő propagandafüzeteket osztogatnak? Kérem tehát az igen t. miniszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy megfelelő propagandafüzetek álljanak rendelkezésre. Harmadik szemrehányásom az igen t. kormánynak ... Elnök: Kérem, képviselő úr, beszédideje lejárt. Szilágyi Lajos: . . . Lillafüreddel kapcsolatban az, hogy könnyelműség volt Lillafüredet megépíteni a nélkül, hogy a kormány megfelelő vasúti közlekedésről gondoskodott volna. Nem ^szólok a kisvasút ellen; a kisvasút gyönyörű, maga az építés is elsőrangú, a külföldi vendégek számára romantikus, kedves és mindenesetre vonzó. Az a helyzet azonban, ahogyan Budapestről Lillafüredet jelenleg vasúton meg lehet közelíteni, illetőleg meg nem lehet közelíteni, mégis csak bizonyos fokú könnyelműségre mutat. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, akinek tárcája körébe tartozik Lillafüred ügye, méltóztassék a kereskedelmi miniszter úrnál odahatni, hogy Budapestről Lillafüredre a vasúti összeköttetés megkönnyíttessék, mert ez conditio sine qua non arra, hogy Lillafüred a jövőben fejlődni tudjon. A többi kérdésben a későbbi tárcáknál fogok szót emelni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: T. Képviselőház! A multévi költségvetés és a takarékossági törvényjavaslat tárgyalása alkalmából kifejtettem aggályomat, hogy a mostani költségvetést fenntartani nem lehet, és kifejtettem, hogy bizonyos csökkentéseknek kell elkövetkezniük, mert csak így lesz lehetséges az állami budgetet továbbra is aktívan tartani. Most azonban, amikor a földmívelésügyi tárcánál is apasztást látok, még akkor is, ha inkonzekvenciával vádolnak, azt állítom hogy a földmívelésügyi tárca költségvetését kár volt egy fillérrel is apasztani, mert a földmívelésügyi tárca költségvetésében rendelkezésre . álló Öszszegekből meríthetünk csak reménységet arra, hogy a magyar mezőgazdaságot újra felemeljük, aktívvá tesszük 's ezáltal az ország megélhetését elősegítjük. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam

1 kétrendbeli aggályával óhajtok röviden foglalkozni. Először is kifogásolta, hogy a köznép nem vesz tudomást arról, hogy a bolettatör! vény folytán azoknak, akiknek a kataszteri tiszta jövedelme 50 koronán alul van, bizo- , nyos összegek javukra vannak írva. (Szabó Sándor: Sőt reklamálja!) En ezt nem állíthatom, mert ott, ahol a hatósági közegek a ! népnek barátai, ezt mindenütt^ kihirdették, a j nép igenis tudomásul vette s én csak azt kij fogásolom, hogy ebből a bolettából

( az ország egyrészének, a Dunántúlnak tulajdonképpen nem volt haszna. Dunántúlon a legtöbb gazda állattartó, (Ügy van! jobb felől.) annak a dunántúli gazdának alig van eladó effektív búzája, kenyérgabonája. Volna nekünk szükségünk bolettára a Balaton vidékén: a borbolettára, vagy ha ez meg nem oldható, akkor 15