Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

110 Az országgyűlés képviselőházának í legalább a szőlősgazdák felsegítésére. (Gaál Mihály: Választás előtt mondja!) Nem a választás előtt, mert nekem nem kenyerem a képviselőség. En akkor is hirdettem ezt, amikor a választások nem voltak küszöbön. (Gaál Mihály: Csak megjegyeztem!) Talán önnek érdekében van, nekem' nincs érdekemben, én mindig a köz érdekében dolgoztam, akár választáskor, akár választás után. (Ügy van! a balközéven.) Kérem a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék egyszer megnézni azt a drága vidéket Keszthelytől egészen Balatonfüredig, ahol egykor boldog magyar nép lakott, hogy ott micsoda nyomorúság ütött most tanyát. A bornak ma még körülbelül 80%-a megvan, az emberek nem tudják értékesíteni, kénytelenek úgy eladni, hogy demizsonszámra hordják be a városba 10—15 literenként s így tudnak 2—3 pengőt maguknak megszerezni, amiből azután kenyeret vesznek. Ott vannak a 3—4 holdas szőlősgazdák, akik igazán a legnagyobb nyomorban vannak, pedig valaha jólétben voltak. Ezeken kell elsősorban segíteni^ akár bolettával, akár mással. Méltóztassék kérésünket meghallgatni, hogy a pénzügyminiszter úr szállítsa le ezeknek a szőlőknek adóját legalább a szántóföldek adójának nívójára, hogy valamivel kecsegtesse Őket: mégis csak gondoskodott róluk. Az az akció, amely megindult, hogy megcsinálták a^ balatçni borértékesítő szövetkezetet, nem vált be,* mert a borértékesítő szövetkezetnek mindenki, aki borkereskedéssel foglalkozott, esküdt ellensége lett, mindenki ellene szegődött, úgyhogy ez a Borértékesítő Szövetkezet ma krízis előtt áll. A földmívelésügyi miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy a fogyasztásiadók leszállításának kérdése ma már a pénzügyi politika egyik feladata. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, aki a magyar mezőgazdák iránt annyi jóindulatot mutatott^ hogy az elkövetkezendő tárgyalásokon feltétlenül kívánja a fogyasztásiadók leszállítását. A legnagyobb indok, amiért felszólalni óhajtottam, az volt, hogy rámutassak a mélyen t. miniszter úr előtt^ arra a rettenetes katasztrófára, amely az idén a magas vízállás folytán a Balaton partját érte. A tavalyi esztendő őszétől fogva a Balaton vízszintje több mint 170 centiméterrel nőtt. Most északi szél mellett a Balaton hullámzása a déli parton épült villákat és szállodákat veszélyezteti. Magam is nagyon jól tudom, hogy itt történtek hibák, mert ezek az építtetők nem tartották be az idevonatkozó rendelkezéseket és tanácsokat, amelyeket a szakértőközegek nekik adtak, hogy magasabban, vagy cölöpökre építsenek, de itt azért a hatóságok is hibásak voltak, mert, ha ilyen rendelkezésekre szükség volt, akkor ezeket a szabályrendelet szerint kellett volna végrehajtani és nem engedélyezni ilyen épületeket. Nagyon félek, hogy az idei balatoni idényre nézve ott katasztrófa fog bekövetkezni. Ma reggel jöttem vonattal, északi szélfúvás volt s láttam, hogy legalább 500 villa állott víz alatt és már több, mint 15 dőlt öszsze, különösen olyanok, amelyeket a legutóbbi esztendőkben sietve építtettek kis tisztviselők, kispénzű emberek, akik kis vityillókat, kis weekend-házakat építtettek, kis villácskákat egy-két szobával. Ezek most mind víz alatt vannak, legalább a padlóig, 1—1-.5 méter magasságig felszivárgott a víz, úgyhogy ezek az idei idényben lakhatatlanok lesznek. A gyönyörűen megindult balatoni fejlődés éppen emiatt fog esni. 02. ülése 1931 május ll-én

} hétfőn. Ugyanekkor óhajtom a mélyen t. miniszter úr figyelmét felhívni a Balatoni Vízlecsapoló Társulatnál előállott óriási katasztrófára. A mélyen t, miniszter úr tavaly személyesen volt szíves meggyőződni a balatoni lecsapolás előhaladottságáról, maga méltóztatott látni, hány ezer holdat tettek telkesítés által használhatóvá, de azt nem méltóztatott még látni, hogy az óriási őszi esőzés micsoda rettenetes katasztrófát okozott. A külvizek megtámadták a töltéseket, mert a töltések nem voltak a parthoz bekötve, a töltéseket keresztülszaggatták és az 1,400.000 pengő befektetést, amit eddig részben állami támogatásból, részben kölcsönökből a társulat ezekbe a munkálatokba befektetett, teljesen illuzórikussá tették, úgyhogy most már kies bejár a töltéseken a víz és körülbelül 20.000 katasztrális hold rétség van víz alatt. Itt előállott az az eset, hogy amikor nagynehezen sikerült a háború után az érdekeltséget, különösen a kisembereket rávenni arra, hogy ők belássák a vízszabályozás előnyeit — igen nagy propagandát folytattam magam is ebben az értelemben — és végre sikerült összehozni a társulatot, úgyhogy ezek az emberek most hat pengő társulati díjat fizetnek évenként, most itt azt látják, hogy a munka, amelyet eddig végeztek, teljesen kárbaveszett. Itt kellene a földmívelésügyi miniszter úrnak közbelépnie. Méltóztatik a helyzetet ismerni. 20.000 hold megmentéséről van szó, amelyről már úgy látszott tavaly, hogy meg van védve az árvízkatasztrófa ellen. Méltóztassék a beruházási Programm álapján ennek a társulatnak segítségére sietni és különösen azt méltóztassék az igen t. miniszter úrnak tekintetbe venni, hogy a Siókérdés megoldását már évek óta sürgetjük, a Sió-kérdést tapétán tartjuk. Itt csak az okszerűséget méltóztassék nézni. Ha egyszer a Sió-csatorna végleges befejezésére belevágnánk akkora összeget, hogy az két év alatt elkészíthető volna, akkor nem volna az a helyzet, hogy az évenként erre szánt 350.000 pengőből csak 120—150.000 pengőt tudunk új munkálatokra kiadni, a többi a régi munkálatok kijavítására szükséges. A Siócsatorna most 30 köbméter vizet tud emészteni másodpercenként, holott ha a Sió-zsilipnél, a Balaton egyetlen szabályozó helyén ki volna építve 50 köbméteres emésztésre, — és ez a szakértők szerint, úgy tudom, 2% millió pengővel véghezvihető — akkor csak minimális fenntartási költség kellene hozzá évenként. Méltóztassék a Balaton körüli károkat nézni. Nem tudom pontosan kimutatni, de legalább ötmillió pengőre becsülöm az ilyen kárt. Erdeke volna tehát a kormánynak, az államnak az, hogy ahol ennyi adóalany van, ahol a financiális bevétel a fürdőkből, a szabályozott rétekből, a forgalomból stb., több milliót jelent, olyan befektetéseket eszközöljön, amelyek^ rövid időn belül meghozzák a maguk kamatát. Miután feltártam a földmívelésügyi miniszter úr előtt a szőlősgazdák szomorú helyzetét, legyen szabad rámutatnom arra, amit már szintén évek óta szóvá teszek a Képviselőházban, hogy a dohánytermesztés meghonosításával a kipusztult balatoni szőlők helyén, vagy azokon a helyeken, ahol kipusztulásnak vannak kitéve a szőlők — mert mint Kállay miniszter mondotta, inkább ki kell vágni a szőlőt, mert különben a borértékesítés terén katasztrófa áll be — eredményeket lehet elérni. A földmívelésügyi miniszter úr az egyik bizottsági tárgyaláson kijelentette, hogy a dohánytermelési kísérletek nagyszerűen beváltak és a Balaton mentén vett talajmintákból és a termelt dohány minőségéből