Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

108 Az országgyűlés képviselőházának történt most Bihar megyében Gáborján községben, hogy a pénzügyőrök eljárást indíttattak az olyan gazdák ellen, akik évtizedes szokásoknak megfelelően felnőtt fiaik számára használatára átadták birtokuk egy részét; ezt tiltott, illetőleg eltitkolt haszonbérleti ügyletnek minősítették és mivel az eltitkolás tényét fogták rá az illető gazdákra, tízszeres bírsággal sújtották őket. Csak ebben az egy községben 160 földesgazda van, aki ellen ilyen eljárás van folyamatban. Kérem az igen t. miniszter urat, hogy földmívelési érdekből is, — mert földmívelési érdekből a gazdálkodási rendszernek ezt a fajtáját kifogásolni nem lehet — méltóztassék interveniálni a pénzügyminiszter úrnál. Nem méltóztatott nyilatkozni abban a tekintetben sem, hogy a földteherrendezési # eljárás megindítás során nem fogja hátrány érni azokat a községeket, amelyekben a tagosítás az elmúlt esztendőkben volt, vagy az elmúlt közeli 10—15 esztendőn belül, s a telekkönyvek és a kataszterek még nincsenek rendezve, amiből kifolyólag a földteherrendező bizottságban r megmérhetetlen nagy nehézségei lesznek. Ismételten kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék odahatni, miniszteri befolyásával a földteherrendező bizottságot méltóztassék befolyásolni abban a tekintetben, hogy azok a községek, amelyekben a tagosítás a közelmúltban volt,^ hátrányokat ne szenvedjenek azokkal a községekkel szemben, amelyekben tagosítás nem volt, vagy régen volt. Méltóztassék odahatni, hogy a telekkönyveknek és a katasztereknek rendezetlensége senkinek földteherrendezési ügyét semmi körülmények között ne hátráltassa. Nem méltóztatott nyilatkozni azokra a felszólalásokra, amelyhez én csak utólag egy mondatban csatlakoztam, amelyben hangsúlyoztam, hogy az új kisbirtokosoknak gazdasági helyzete olyan nyomorúságos, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság útján nekik juttatott földeket megtartani képtelenek, azok vételárát megfizetni képtelenek. Nem méltóztatott nyilatkozni, van-e az igen t. kormánynak valami kialakult terve ezzel az országos jelentőségű nagy bajjal kapcsolatban, változatlanul szándékozik-e a kormány hagyni az itt megállapított földárakat, avagy gondolkozik-e a kormány arról, hogy ezeket a földárakat újból fogja megállapítani. A tényleges helyzet az, hogy azok a falvak, amelyeket én ismerek, egytől-egyig olyan nyomorúságos anyagi helyzetben vannak, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság útján számukra juttatott földparcellákat az új birtokosok kénytelenek visszaadni. Százával vannak emberek, akik ezeket visszaadják. Az igen t. miniszter úr azt az örökséget, amely Nagyatádi Szabó Istvántól maradt rá a miniszteri székben, nem hagyhatja cserben azzal, hogy szótlanul megy el ezeknek a bajoknak felsorakoztatása mellett. A miniszter úrnak orvosságot kell keresnie e tekintetben, mert különben megtörténik az a hallatlan eset, hogy a végrehajtott földreform végeredményében oda zsugorodik össze, hogy csak azok tudják megtartani a nekik juttatott parcellákat, akik egyébként is jó anyagi helyzetben voltak és a kisbirtokosok szaporításának célja, mely a földreform kapcsán mindnyájunk közös célja volt, eléretlen marad. Hasonló helyzetben vannak a házhelyekhez juttatott emberek. Konkrét eset Zsák a községből, hogy az emberek képtelenek megfizetni azokat a,.részleteket,. . amelyeket szá502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. mukra fizetési részletképpen megállapítottak., Maga a fizetési részlet nem nagy, 5'4%-át teszi ki az egész vételárnak. Objektíve meg kell állapítani, hogy ez nem nagy részlet és méltányos megoldási módszer volt; ha azonban a késedelmi kamatot nézzük, azt látjuk, hogy ez az első esztendőben havonta félszázalék, a második esztendőtől kezdve azonban már havi 1%. Ha a t. miniszter úr a kormány kebelén belül oda tudna hatni, ha különösen a pénzügyminiszter urat befolyásolni tudná valami olyan megoldás irányában, hogy legalább a késedelmi kamat csökkentessék, mária segítve volna ezen a bajon, mert annak ellenére, hogy — mondom — maga a részlet nem súlyos, a késedelmi kamattal megszaporítva, mégis az 5'4% az első esztendőben a .6% kamattal együtt 11'4%-ra emelkedik, a második, esztendőtől kezdve pedig minden hónapban egy-egy százalékkal növekedik. Említettem, hogy a legelők kérdéséről szólni fogok. lA házszabályok, azt hiszem, lehetővé fogják nekem tenni,

; hogy az állattenyésztésre vonatkozó címnél szóbahozzam a legelők ügyét. Erről tehát ott fogok. beszélni, azonban, mint avizáltam, meg kell védenem a t. miniszter urat Lillafüred kérdésében. (Halljuk! Halljuk!) Aki Lillafüreden megfordult, nem szólalhat fel ellene és nem izgathatja az ország lakosságát azzal, hogy a Lillafüredre fordított. pénz kidobott pénz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Meg kell becsületesen állapítanom és azt hiszem, minden törvényhozónak kötelessége volna ilyen irányban felszólalni, hogy aki oda elment és vette magának azt a fáradságot, hogy tájékozódott a felől, hogy ott minő munkálatok hajtattak végre, végeredményben más következtetésre nem juthat, mint arra, hogy itt a kormány pénzpazarlással nem vádolható meg. Lillafüred abban az állapotában, ahogy most van, csak azzal a kifejezéssel illethető, hogy nemzeti kincs. (Zaj a baloldalon.) Ez letagadhatatlan tény. Az pedig, ahogy a földmívelésügyi minisztérium a munkálatokat végrehajtotta, nem korholást, hanem dicséretet érdemel. En ellenőriztem ott mindent, amennyire lehetett és korrigáltattam addigi információimat és arra a konklúzióra jutottam, hogy már maga az a tény, hogy a Lillafüredre fordított pénzből egyetlen fillér sem ment ki külföldre, valamilyen külföldi érdekeltség kezébe, megnyugtatóan hatott reám, mert mihelyt egyszer nagy összegeknek felhasználásáról van szó s azt látom, hogy azokból külföldre egy fillér sem megy ki, akkor sok tekintetben megnyugszom. (Helyeslés balfelől.) Ha arra gondolok, hogy például a sokat emlegetett alagút nem került voltaképpen semmibe sem, mert az alagút nem volt költség, hanem ezzel egyidejűleg dolomitbányászat volt és ez a dolomit felhasználtatott, akkor megint csak meg kell állapítanom, hogy a köteles gondoskodás megtörtént. Minden f átalakításnál, amely ott végrehajtatott, az átalakításoknál nyert termékek, tudomásom szerint, szikes talajok javítására lettek felhasználva, amit itt a parlamentben ismét le kell szögeznem. (Rassay Károly: Mennyibe került Lillafüred?) Csak arról beszélnek, ami sokba került, nem beszél azonban senki sem arról, amit olcsón állítottak elő vagy ami semmibe sem került, mert ott ügyes megoldással hajtották végre a munkálatokat. (Rassay Károly: Mit fizetnek rá évenkint Lillafüredre? — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Még nem tudom! ' — Rassay Károly: Ja, még nem tudja? —