Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 504. ülése 1931. évi május hó 13-án, szerdán, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1931/32. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A belügyi tárca részletes tárgyalása, 1. cím. Központi igazgatás. Felszólaltak: Madai Gyula, Várnai Dániel, Petrovics György, Pakots József, Farkasfalvi Farkas Géza, Propper Sándor, Éri Márton, Kéthly Anna, Mojzes János, Esztergályos János, Strausz István, Hegymegi Kiss Pál, Moser Ernő, Szilágyi Lajos. 6. cím. Folyamőrség : Scitovszky Béla belügyminiszter. — Vallás- és közoktatásügyi tárca. Felszólaltak : Östör József előadó, Pakots József, Kornis Gyula, Várnai Dániel, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter. — Az igazságügyi ós külügyi bizottság benyújtja együttes jelentéseit az irodalmi ós művészeti művek védelméről szóló római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről, továbbá az irodalmi és művészeti tulajdon tárgyában Montevideoban 1889. január 11-én kelt nemzetközi szerződós becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpelláció : Kéthly Anna — a belügyminiszterhez — a szarvasi főszolgabíró hatalmaskodása tárgyában. A belügyminiszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Klebelsberg Kunó, Scitovszky Béla, Wekerle Sándor, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perekor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés; jegyzőkönyvét vezeti Gubicza Ferenc jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző úr. T. Ház! Bemutatom az osztrák szövetségi kancellár úr levelét, amelyben nemzetgyűlésük elnökének, Eldersch Mátyásnak elhalálozása alkalmából kifejezett részvétért a nemzetgyűlés elnöksége nevében köszönetét nyilvánítja. Tudomásul szolgál. Bemutatom a t. Háznak a Budapesti Nemzetközi Vásár vezetőségének táviratát, amelylyel ia Képviselőház tagjait az árumintavásár együttes megtekintésére meghívja. Felkérem a vásáron résztvenni óhajtó képviselő urakat, hogy ebbeli szándékukat a háznagyi hivatalban mielőbb jelentsék be. Egyúttal a Ház tudomására <hozom, hogy a jelentkező képviselő urak az árumintavásáron a háznagy úr vezetése alatt jelennek megj A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirendünk^ szerint következik a belügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa az 1. címet): Brandt Vilmos! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Mojzes János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gaal Gaston! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egy nagy nemzeti problémáról kívánok megemlékezni; ez a nagy nemzeti probléma pedig a névmagyarosítás kérdése. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Külpolitikai szempontból is kissé kényes témának érzem magam is ezt a kérdést, azért, mert biztos tudomásunk van arról, hogy egyes külállamok a névmagyarosítás eddigi meglehetősen vontatott tempójú menetét is bizonyos idegességgel szemlélik. En azonban ezen igen könnyen túlteszem magamat, mert az az érzésem, hogy azok, akik Magyarországtól országrészeket és a lelkek millióit rabolták el, elvesztették még az érdeklődésre váló jogcíműket is az iránt, hogy magyar állampolgárok, magyar emberek mit csinálnak a nevükkel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Igaza van!) T. Képviselőház! Engem sokkal jobban feszélyez ennek a kérdésnek a bolygatásánál idegen nyelvű magyar testvéreink érzékenysége, amelyet én egyáltalában nem akarok megbántani, de a lehető legnagyobb tiszteletben tartom és*a lehető legmesszebbmenő kíméletben kívánom azt részesíteni, annyival is inkább, mert meggyőződésem, — és ezt fennen hirdetem — hogy idegen nevű polgártársaimközött nagyon sokan vannak, akiknek hazafi28