Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 387 nagyszerűen mehet, a bécsi nép érdeklődik, kimegy, várja és nézi a világ minden részéről jövő repülőgépeket. Ezt itt is meg lehetne csinálni, de ehhez természetesen megfelelő környezet kell, ahová majd Budapest népe ki fog menni, ahol jól fogja magát érezni, ehhez megfelelő repülőtér kell, ehhez megfelelő berendezkedések kellenek. A nemzetközi forgalomban mi tényleg a kapui vagyunk tulajdonképpen Kelet felől Nyugatnak, itt tényleg kell, hogy olyan repülőtér legyen, hogy kedvük legyen a különböző nemzetközi járatoknak oda befutni és leszállani. Egyébként ma is, azt hiszem, négy nemzetközi repülőjárat repül keresztül Budapesten, köz lük az indiai is, és azt hiszem, annak a gazdag milliomos angolnak, annak a gazdag milliomos franciának vagy amerikainak, aki itt leszáll azon a mátyásföldi repülőtéren, de akinek >nincs ideje bejönni ezt a gyönyörű szép várost megnézni, ugyancsak különös fogalmai lehetnek a magyar viszonyokról, amikor azt a siralmas — hogy úgy mondjam — bódét látja a mátyásföldi repülőtéren. Érdekes az, is, hogy repülőtereink tulajdonképpen alig vannak. Franciaországnak 118 repülőtere van, Németországnak 109, Angliának 86, Olaszországnak 59, Csehszlovákiának 24 repülőtere van, nekünk nagy keservesen, lehet azt mondanunk, hogy talán van 8, de ez a 8 sincs még rendben. Másik hibája a mátyásföldi repülőtérnek az, hogy nagyon messze van. Az európai metropolisok között a repülőterek távolságát illetőleg ma a nyolcadik helyen állunk. Legjobban áll Berlin e tekintetben. Berlinben a tempelhofi repülőtér ott van a város szívében és érdekes, hogy 1990-ban a tempelhofi repülőtéren 630.000 ember fordult meg. Méltóztassék esak elképzelni, ha ez a 630.000 ember esak 20 filléres perronjegyet fizet, mit jelent az végeredményben Berlin városának, amely a repülőteret olyan szépen berendezte és a légi forgalmat olyan nagyszerűen támogatja. Szükséges volna itt is ez, ezt meg lehet csinálni és fel is hívtam erre az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, hogy a belügyminiszter úrral egyetértően méltóztassanak nyomást gyakorolni a székesfővárosra, hogy a székesfőváros is álljon e nagy érdek mellé, amely ehhez fűződik és lehetőleg segédkezzék abban, hogy a repülőteret át tudjuk tenni Csepelre, mert ha megkapjuk a csepeli repülőteret, akkor a nyolcadik helyről a távolság tekintetében rögtön előre fogunk kerülni a harmadik helyre az európai fővárosok között. Ezekben voltam bátor a két legmodernebb alkotásnak, a rádiónak és a repülőgépnek, valamint ezek iparának kérdésével foglalkozni. Szeretném odakiáltani a magyar nemzetnek. magyar testvéreimnek: Szárnyra magyar! — és akkor mi egyszerre bele tudnánk kerülni a nagyvilág kerekedeimi és közgazdasági életébe. Ehhez azonban mindenekfelett támogatás kell, ehhez mindenekfelett az kell, hogy a repülés nagy gondolatát átérezzük. Ezt a támogatást, ezt a megértést, ezt az átérzést kérem az igen t.. kormánytól, különösképpen a kereskedelemügyi miniszter úrtól. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Beck Lajos. (Nincs jelen.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Utána következik? Gubicza Ferenc jegyző: Bárdos Ferenc. (Nincs jelen.) Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Utána következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rothen stein Mór. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Előttem szóló t. Tabódy képviselőtársam elég súlyos kifogásokat hozott fel a kereskedelemügyi miniszter úrral szemben, a végén pedig bizalommal viseltetik a kereskedelemügyi miniszter iránt, megszavazza a költségvetést. A kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál elsősorban arról kívánnék beszélni, hogy ezt a minisztériumot bizonyos hatáskörtől mentesíteni kellene. Nem f tagadom, bevallom, hogy ez a minisztérium túl van terhelve és talán ezért nem tud úgy működni, mint ahogy kellene. Szerinten a munkaügyi kérdéseket ki kell hasítani ebből a minisztériumból és a munkaügyi minisztérium hatásköréhez kell csatolni. Mert itt van például az 1884. évi ipartörvény, amelyet már régóta reformálni kellene. A mai kornak megfelelően át kellene dolgozni ezt a törvényt s a kereskedelemügyi minisztérium mégsem nyúl hozzá. Nem tudom miért, talán azért, mert nem ér rá, mert más munkája van, amely véleménye szerint sürgősebb. Mert ha a nagyiparosról, a » gyárosról van szó, ha a kisiparról t van szó, .akkor tesznek ígéreteket és nem csinálnak semmit, de ha a munkásság kérdéseiről van szó. akkor még ígéreteket sem tesznek. Szerintem tehát a munkáskérdéseknek a munkaügyi mini sztéroum alá rendelése helyes volna már csak azért is, mert ezidőszerint, amikor két minisztérium foglalkozik munkáskérdésekkel, azért sem jutnak előre, mert nem egyszer, amikor a munkaügyi minisztérium valaminek megváltoztatását jónak látja, a kereskedelemügyi minisztérium gáncsoskodik és megakadályozza, hogy az illető kérdés dűlőre jusson s fordítva, amikor a kereskedelemügyi minisztériumban már eljutnak oda, hogy valamit reformálnának, akkor a munkaügyi minisztérium áz, amely nehézségeket okoz. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr tegnap egy polgári körben úgynevezett nagy beszédet mondott. Többek közt a magas munkabérek ellen nyilatkozott, s ezzel a kapitalizmust megvédte, mondván, hogy ezt a kérdést nem lehet megoldani, mert még az orosz szovjet is csak papiroson tudja ezt a kérdést megoldani, de nálunk erről nem lehet szó. Ha nem lehet itt a munkabéreket, a fizetéseket, a kereseteket emelni, hogyan akarja a kereskedelemügyi miniszter úr helyreállítani a fogyasztóképességet, amely a múltban, a háború előtt megvolt. Ha a bérek, a fizetések azon a nívón, azon a szinten maradnak, amelyen ma vannak, akkor, ki van zárva a javulás, ki van zárva, hogy a gazdasági válság megkönnyítése lehetővé tétessék. Elsősorban a kereseti lehetőségeket, a magasabb munkabéreket kell valahogy helyreállítani, hogy fogyasztóképes legyen a közönség, hogy a pénz forgásba kerüljön, az örökös circulas Vitiosu'S megmozdulhasson úgy, mint ez valamikor volt, mert ha nem, akkor teljesen kilátástalan az, hogy valamikor is eljuthassunk abba a helyzetbe, hogy a gazdasági válság fokozatosan, még ha lassú menetben is, javuljon. A második kérdés, amelyet ebben a miniszteri beszédben észleltem, az, hogy az igen t. miniszter úr a magas vámok ellen is kiruccant. Nagyon helyesen! De ha a magas vámokat a kereskedelemügyi miniszter úr támadja, — 55
