Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-491
Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csüTörtökön. 83 telét a polgári pártok, a liberális párt is megszavazta. Nem szerelemből szavazta meg, hanem azért, mert ez visszatér a közgazdasági életbe. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke azért prédikált arról, hogy igenis intézkedéseket kell tenni, hogy a munkabérek még laz időszaki munkásoknál is magasak legyenek és az életstandardnak megfeleljenek, mert esak ezen keresztül tudják emelni a fogyasztást, ezen a réven tudnak több ruhát, itöbb cipőt, több élelmet, több húst, több zsirt, több tejet eladni. Nem gondolják az urak azt, hogyha itt a mezőgazdasági népesség, a városi népesség többet keresne, ha a munkanélküli segélyben, vagy egyéb fizetésben többet kapna, iákkor több tejet, több kenyeret, több ruhát és több cipőt fogyasztana? és ez benne marad a közgazdasági életben. Erre tessék gondolni és így tessék a kérdést felfogni, nem abból az egyszerű szemszögből, hogy máshol is van munkanélküliség. Van, lesz, addig, amíg magántermelési rend van, de gondoskodnak arról, hogy a munkanélkülieket segélyezzék, hogy azok el ne zülljenek. Hiszen a bűnök sorozata a ninestelenségből származik, az öngyilkosságok legtöbbje a tönkremenésből, az életlehetőség megszünési' 1ből származik. Ez meg van állapítva statisztikailag. Nem kell az államnak tehát itt beavatkoznia, nem-e kötelessége beavatkozni? Azt mondom tehát, hogy az állam a legNngyobb. a legfelsőbb testület, amelynek kötelessége beavatkozni és kötelessége gondoskodni. Csak arról kell gondoskodni, hogy a íO.OOO hoidak nem hoznak elég jövedelmet, a nagybirtok nem hoz elég jövedelmet? Csak arról keli gondoskodni, hogy egyik, vagy másik vállalat, vagy foglalkozási ág privilégiumot, szállítási kedvezményeket, engedélyeitet, kamatmentes kölcsönöket kapjon? Csak éppen a legnagyobb társadalmi réteg, a dolgo-ó osztály ne kapjon valamit? Ezt az álláspontot elfoglalnia senkinek sem lehet, aki közügyekkel foglalkozik. Ha pedig ezt az álláspontot foglalják »1, mint ahogy ez a kormány 10 «»sztwndeju nem csinált semmit ezen a területen, mert hiszen beruházások nincsenek, amelyeket beígértek, azok sem történtek meg, mint ahogy a kormány külpolitikailag lehetetlen állapotot teremtett Magyarország közgazdasági helyzete számára és még kölcsönt sem tudott kapu. akkor a helyzet az, hogy ma tényleg piisztuhmk, veszünk, tönkremegyünk. A költségvetés egyes adatai, tételei és maga az egész költségvetés is, ha boncolni kezdjük, szintén csak ugyanazon a csapáson halad, amelyen haladt a kormány 10 éves politikája. A csökkenés, a megtakarítás részben látszat. Azt mondják, hogy egymillió pengő bevételi többletre, feleslegre számít a költségvetés. De ha alaposan megnézzük ezt a kérdést, akkor látjuk, hogy ez csak szám, amit az előző költségvetési év első hat hónapjáról kiadott jelentés mutat. Azt mutatja (olvassa): «A bevételek 25 millió pengővel aliatta maradtak az előirányzatnak, míg ia kiadások 90 millióval felülmúlták az előirányzatot. Mint említettem, közbiztonsági célokra 82 millió pengőt költünk el». Ez az a bizonyos kormányzási alap, amely mindig növekszik, mindig több lesz. (Tovább olvassa): «A közrendészetre 2,787.360 pengő, a csendőrségre 33,305.330 pengő, az állami rendőrségre 41,354.590 pengő, a folyamőrségre 4,813.700 pengő, összesen 82 millió pengő». A 8 millió lakosú Magyarországon fejenként mindenkire 10 pengő közbiztonsági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. teher jut. A népjóléti és egyéb célokra nem jutnak ilyen nagy összegek. Jellemző, hogy például a külföldi szolgálat milyen nagy összegeket emészt fel nálunk. Azt látjuk például, hogy a külügyi költségvetés 10,729.700 pengős összegéből a külföldi szolgálat 7,308.000 pengőbe kerül, míg Ausztriában csak 5,000.047 pengőbe. Nálunk 17 meghatalmazott miniszter és rendkívüli követ van, Ausztriának 8, Franciaországnak pedig 13 nagykövete van összesen. A gazdag, hatalmas Franciaországnak csak 13, nekünk 17. Ezek a kiadások olyan súlyosak, olyan nehezek és úgy oszlanak meg az ország lakosságára, hogy a közvetett adók a nagy tömegeket sújtják és a helyzet ezen a területen már annyira rosszabbodik, hogy elviselhetetlenné válik. A személyi kiadások borzasztó nagy arányban nőnek. Már az 1929—30. évi költségvetés tárgyalásánál a pénzügyminiszter úr maga is azt az aggodalmát fejezte ki, hogy túlmagasak a személyzeti kiadások. Akkor a személyi kiadások százaléka 51*7 volt, a következő évben 54'1, ma pedig ez a százalék 55'3, úgyhogy ezen a téren óriási aránytalanság van. A beruházások nem következtek be, a beruházások területén még mindig ott tartunk, hogy sok ígéretet nem váltottak be. Ha már nem tudtak munkanélküli segélyt adni, ha már nem volt ennek az államnak egyetlen fillére arra, tíz esztendő alatt, hogy nyújtson valamit pénzben is, legalább egyszeri segélyekben, mint ahogy egyes városok és közületek nyújtottak, akkor elvárhattuk volna azt, hogy ez a kormány hasznos beruházásokon keresztül segítsen ezen a munkanélküliségen és ezzel fellendítse a közgazdasági életet. Mindez nem következett be. Nem következett be, mert hiszen ez a kormány, ennek a kormánynak politikája, ennek a kormánynak egész felépített rendszere olyan egyoldalii, olyan rossz, hogy a magyar közgazdasági életet fellendíteni, a züllés útját megállítani nem tudja. Lefelé megyünk a lejtőn. A nép nem folyhat be a közületek, az állam ügyeinek intézésébe. Megcsonkították községi és megyei önkormányzatok jogkörét, nincs meg a titkos választói jog, azt mondják, benne van a kormány programmjában, azt hangoztatják állandóan, ma is hallottuk itt a Házban, de t. Ház, furcsa dolog az, amikor egy kormány a választási ciklusra elindul és programmot ad akkor, beleveszi az általános választójogot, annak elkészítését és amikor a ciklus lejáróban van, eszeágában sincs ezt a titkos választójogot megcsinálni. Hangsúlyozom azt, amit ebben a parlamentben mi, szociáldemokraták mindig hangsúlyoztunk és mondtunk: nincs más kiút ennek az országnak reorganizálására, nincs más kiút a trianoni Magyarországból, mint a teljes demokratikus berendezkedés és ha egyenlőségről beszélünk, akkor ezt az egyenlőséget itt kell helyreállítani elsősorban ebben az országban. Itt kell megszüntetni azokat a nagy igazságtalanságokat, amelyek a közszabadságok terén és a szabadságjogok terén fennállanak, itt kell megszüntetni a szegénységet és a társadalmi nyomorúságot, amelynek enyhítésére nincs a kormánynak ma semmiféle eszköze, nincs rá módja, nincs rá terve, nincs még szándéka sem ennek az orvoslására, és ha nyújtott valamit, csak az erősebb termelőosztályoknak nyújtotta, de a munkásosztály számára nem volt semmije. Mi nem feltétlenül segélyt kérünk, hanem 13
