Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-490

56 Az országgyűlés képviselőházának 3+90. ülése 1931 április 22-én, szerdán. a rendeletet, óvakodnak azonban attól, hogy annak megfelelő magyarázatát adják. A Ház­tulajdonosok Lapja sem ad semmi néven ne­vezendő felvilágosítást, hanem csak felhívjia az érdekelteket, hogy amennyiben felvilágosítást • akarniak kapni, hogy milyen munkálatok alap­ján, mikép és milyen mértékben kaphatnak adómentességet, forduljanak a Háztulajdono­sok Szövetségéhez. Az Építőmesterek Közlönye egyetlenegy szóval sem magyarázza meg ezt. Érthető tehát, hogy azután ia vállalkozók köré­ben igyekeznek úgy magyarázni a dolgot, hogy mindenre van adómentesség, viszont vannak, akik előtt éppen azon oknál fogva, mert úgy a törvény, mint a rendelet esak a jövedelemtöbb­let adójára nézve, rendelkezik, nyilvánvaló, hogy a rendelet alkalmas arra, hogy azt a leg­különbözőképpen értelmezzék. En a dolog érde­mével egyébként foglalkozni nem szándékozom, mert hiszen ezzel az interpellációval nem lehet a célom az, hogy rámutassak azokra az intéz­kedésekre, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a tatarozási munkálatokat tényleg el is végeztessék ia háztulajdonosok és az elavult házakat megfelelően modernizáljak, mert ez nem tartozik ennek az interpellációnak a kére tébe. Éppen azért én most tisztán és kizárólag arra vagyok kénytelen szorítkozni, hogy fel­kérjem a pénzügyminiszter urat arra, hogy megfelelő felvilágosítást nyújtson abban az irányban, hogy tényleg mely munkák azok, amelyek után az illetékesek az adómentességet élvezhetik. Elnök: Minthogy a miniszter úr nem kí­ván szólni, az interpelláció kiadatik a pénzügy­mi niszter úrnak. Következik Várnai Dániel képviselő úr in­terpellációja a kereskedelemügyi miniszter úr­hoz. Kérem az interpelláció szövegének felolva­sását. Fitz Arthur jegyző (olvass'a): «Interpel­láció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Amennyiben a magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások folyamán magyar részről olyan ajánlatok merültek fel, amelyek elfogadásuk, illetve érvényesülésük esetén súlyosan sérte­nék a magyar papírfeldolgozóipar érdekeit, alkalmasak volnának az újság, a könyv és mindennemű papírgyártmány megdrágítására s ezzel nemcsak a fogyasztói, hanem a magyar kultúrérdekek is szenvednének, kérdezem: 1. Hajlandó-e a miniszter úr a szerződéses tárgyalásoknak a maga részéről olyan irányt adni, ami a már kellőképpen megvédett, ma­gyar papíripar kedvezményeit nem halmozza és immár szinte monopolisztikus helyzetét sem erősíti tovább, ellenben erőteljesen védelmébe veszi a papír feldolgozói part, a fogyasztói ér­dekeket, és azokat a kultúrszempontokat, ame­lyek ebben a vonatkozásban különleges súllyal jelentkeznek? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a kormány és a «Hazai Papírgyár Rt.» (Fűzfő) között kö­tött szerződés rögtönös felmondására, illetőleg a felmondásnak a legnagyobb eréllyel való ki­eszközlésére, tekintettel arra, hogy nevezett gyárnak e szerződés rendelkezései valósággal kiszolgáltatják a magyar fogyasztópiacot Várnai Dániel s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Mélyen sajnálom, hogy a t. kereskedelemügyi minisz­ter úr nincs jelen interpellációm elmondásá­nál, ez azonban nem lep meg, mert tudom, hogy a miniszter urat meghívták a grafikai és rokonipari főnökök egyesületének arra az ankétjére, amely az általam itt felvetendő kér­désekkel foglalkozott, és a miniszter úr nem tartotta érdemesnek, hogy ezt a nagy kiterje­désű ipart látogatásával megtisztelje, vagy egy megbízottját küldje oda és vagy megnyugtató kijelentéseket tegyen a felvetett kérdésben, vagy pedig bármilyen imódon nyugtassa meg azokat, akiknek van okuk a nyugtalanságra. T. Ház! Nem tekinthetek el interpellációm elmondásától azért, mert a miniszter úr nincs jelen, nem pedig azért, mert a folyamatban levő magyar-osztrák vámtárgyalások során olyan szándékok és magyar részről tett olyan ajánlatok kerültek a köztudatba, amelyek megokolt aggodalommal töltik el nemcsak a nyomdaipart és általában a papírfeldolgozó, a papírfogyasztó iparokat, hanem azokat a lé nyezőket is, amelyek a drága papírtban jog­gal látják a kultúraterjesztés kerékkötőit, szegény iskolás gyermekek szegény szüleinek megsarcolását és nem utolsó sorban a papír­ipari munkások munkanélküliségnek egyik okozóját. Talán lesznek olyanak, akik azt mondják, hogy miért én teszem szóvá ezt^a kérdést. Ha lennének ilyenek, nem fogadnám el az ellen vetést. Nekem mindenképpen és minden körül­mények között kötelességem az iparvédelmet még a vámok eszközeivel is elősegíteni. Ha szabad erről nyilatkoznom, vámpolitikai kérdé­sekben én a szabad árucsere, a szabad keres­kedelem elvi álláspontján vagyok, de e mellett az elvi álláspontom mellett van egy igen fon­tos gyakorlati meggondolásom, — pártomnak éppúgy van, mint nekem — amely arra int engem és arra int bennünket, hogy vámpoliti­kai elveink érvényesítését már akkor se for­szírozzuk, ha ez egyetlen munkás kenyerét is veszélyeztetné. En nem követelek most sem szabad árucserét, még ideiglenes vámmentes­séget sem követelek a t kormánytól, hanem csak azt követelem, hogy a mai papírvámokat szállítsa le és a vámkedvezmények erőteljes ki­terjesztését tegye lehetővé a maga részéről is. Nem hiszem, hogy ebből a papírgyártó munká­kások bármelyikére baj származnék. Azt gondolom, az a meggyőződésem, hogy ennek a követelésemnek következménye csak igen jó eredményekre vezethet. Mert a helyzet a következő. A magyar papírvámok és a vám­kedvezmény erős korlátozása következtében előállt papírdrágaság az egyik oka annak, hogy egyedül a nyomdaiparban legalább négy­szerannyi munkás van, mint amennyit a ma­gyar papírgyárak összesen foglalkoztatnak. Ha mármost meggondolom, hogy a vámok le­szállítása és a vámkedvezmény kiterjesztése következtében a papírgyárak egyetlen munká­sának kenyerét sem fenyegetheti veszedelem, ellenben a papírárak természetes csökkenése révén sok nyomdai munkás munkához juthat, akkor kétszeresen kötelességemnek kell ismer­nem, hogy a vámok leszállítását és a vám­kedvezmény kiterjesztését követeljem. Először is a rotációs papír körüli szándé­kokra és az e körül történt eseményekre kívá­nok rámutatni. A folyamatban lévő magyar­osztrák vámtárgyalások során magyar részről a rotációspapírra nézve preferenciáiig alapon tétetett ajánlat, mégpedig úgy, hogy az esetleg megkötendő magyar-osztrák kereskedelmi szer­szerződésben, illetve vámkedvezményben életbe lépne a rotációspapírra az autonom vámtétel liât aranykoronája. Preferenciáról lévén szó, az ajánlat úgy hangzott, hogy három aranykoronás

Next

/
Oldalképek
Tartalom