Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-490

56 Az országgyűlés képviselőházának 3+90. ülése 1931 április 22-én, szerdán. a rendeletet, óvakodnak azonban attól, hogy annak megfelelő magyarázatát adják. A Háztulajdonosok Lapja sem ad semmi néven nevezendő felvilágosítást, hanem csak felhívjia az érdekelteket, hogy amennyiben felvilágosítást • akarniak kapni, hogy milyen munkálatok alapján, mikép és milyen mértékben kaphatnak adómentességet, forduljanak a Háztulajdonosok Szövetségéhez. Az Építőmesterek Közlönye egyetlenegy szóval sem magyarázza meg ezt. Érthető tehát, hogy azután ia vállalkozók körében igyekeznek úgy magyarázni a dolgot, hogy mindenre van adómentesség, viszont vannak, akik előtt éppen azon oknál fogva, mert úgy a törvény, mint a rendelet esak a jövedelemtöbblet adójára nézve, rendelkezik, nyilvánvaló, hogy a rendelet alkalmas arra, hogy azt a legkülönbözőképpen értelmezzék. En a dolog érdemével egyébként foglalkozni nem szándékozom, mert hiszen ezzel az interpellációval nem lehet a célom az, hogy rámutassak azokra az intézkedésekre, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a tatarozási munkálatokat tényleg el is végeztessék ia háztulajdonosok és az elavult házakat megfelelően modernizáljak, mert ez nem tartozik ennek az interpellációnak a kére tébe. Éppen azért én most tisztán és kizárólag arra vagyok kénytelen szorítkozni, hogy felkérjem a pénzügyminiszter urat arra, hogy megfelelő felvilágosítást nyújtson abban az irányban, hogy tényleg mely munkák azok, amelyek után az illetékesek az adómentességet élvezhetik. Elnök: Minthogy a miniszter úr nem kíván szólni, az interpelláció kiadatik a pénzügymi niszter úrnak. Következik Várnai Dániel képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvass'a): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Amennyiben a magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások folyamán magyar részről olyan ajánlatok merültek fel, amelyek elfogadásuk, illetve érvényesülésük esetén súlyosan sértenék a magyar papírfeldolgozóipar érdekeit, alkalmasak volnának az újság, a könyv és mindennemű papírgyártmány megdrágítására s ezzel nemcsak a fogyasztói, hanem a magyar kultúrérdekek is szenvednének, kérdezem: 1. Hajlandó-e a miniszter úr a szerződéses tárgyalásoknak a maga részéről olyan irányt adni, ami a már kellőképpen megvédett, magyar papíripar kedvezményeit nem halmozza és immár szinte monopolisztikus helyzetét sem erősíti tovább, ellenben erőteljesen védelmébe veszi a papír feldolgozói part, a fogyasztói érdekeket, és azokat a kultúrszempontokat, amelyek ebben a vonatkozásban különleges súllyal jelentkeznek? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a kormány és a «Hazai Papírgyár Rt.» (Fűzfő) között kötött szerződés rögtönös felmondására, illetőleg a felmondásnak a legnagyobb eréllyel való kieszközlésére, tekintettel arra, hogy nevezett gyárnak e szerződés rendelkezései valósággal kiszolgáltatják a magyar fogyasztópiacot Várnai Dániel s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Mélyen sajnálom, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen interpellációm elmondásánál, ez azonban nem lep meg, mert tudom, hogy a miniszter urat meghívták a grafikai és rokonipari főnökök egyesületének arra az ankétjére, amely az általam itt felvetendő kérdésekkel foglalkozott, és a miniszter úr nem tartotta érdemesnek, hogy ezt a nagy kiterjedésű ipart látogatásával megtisztelje, vagy egy megbízottját küldje oda és vagy megnyugtató kijelentéseket tegyen a felvetett kérdésben, vagy pedig bármilyen imódon nyugtassa meg azokat, akiknek van okuk a nyugtalanságra. T. Ház! Nem tekinthetek el interpellációm elmondásától azért, mert a miniszter úr nincs jelen, nem pedig azért, mert a folyamatban levő magyar-osztrák vámtárgyalások során olyan szándékok és magyar részről tett olyan ajánlatok kerültek a köztudatba, amelyek megokolt aggodalommal töltik el nemcsak a nyomdaipart és általában a papírfeldolgozó, a papírfogyasztó iparokat, hanem azokat a lé nyezőket is, amelyek a drága papírtban joggal látják a kultúraterjesztés kerékkötőit, szegény iskolás gyermekek szegény szüleinek megsarcolását és nem utolsó sorban a papíripari munkások munkanélküliségnek egyik okozóját. Talán lesznek olyanak, akik azt mondják, hogy miért én teszem szóvá ezt^a kérdést. Ha lennének ilyenek, nem fogadnám el az ellen vetést. Nekem mindenképpen és minden körülmények között kötelességem az iparvédelmet még a vámok eszközeivel is elősegíteni. Ha szabad erről nyilatkoznom, vámpolitikai kérdésekben én a szabad árucsere, a szabad kereskedelem elvi álláspontján vagyok, de e mellett az elvi álláspontom mellett van egy igen fontos gyakorlati meggondolásom, — pártomnak éppúgy van, mint nekem — amely arra int engem és arra int bennünket, hogy vámpolitikai elveink érvényesítését már akkor se forszírozzuk, ha ez egyetlen munkás kenyerét is veszélyeztetné. En nem követelek most sem szabad árucserét, még ideiglenes vámmentességet sem követelek a t kormánytól, hanem csak azt követelem, hogy a mai papírvámokat szállítsa le és a vámkedvezmények erőteljes kiterjesztését tegye lehetővé a maga részéről is. Nem hiszem, hogy ebből a papírgyártó munkákások bármelyikére baj származnék. Azt gondolom, az a meggyőződésem, hogy ennek a követelésemnek következménye csak igen jó eredményekre vezethet. Mert a helyzet a következő. A magyar papírvámok és a vámkedvezmény erős korlátozása következtében előállt papírdrágaság az egyik oka annak, hogy egyedül a nyomdaiparban legalább négyszerannyi munkás van, mint amennyit a magyar papírgyárak összesen foglalkoztatnak. Ha mármost meggondolom, hogy a vámok leszállítása és a vámkedvezmény kiterjesztése következtében a papírgyárak egyetlen munkásának kenyerét sem fenyegetheti veszedelem, ellenben a papírárak természetes csökkenése révén sok nyomdai munkás munkához juthat, akkor kétszeresen kötelességemnek kell ismernem, hogy a vámok leszállítását és a vámkedvezmény kiterjesztését követeljem. Először is a rotációs papír körüli szándékokra és az e körül történt eseményekre kívánok rámutatni. A folyamatban lévő magyarosztrák vámtárgyalások során magyar részről a rotációspapírra nézve preferenciáiig alapon tétetett ajánlat, mégpedig úgy, hogy az esetleg megkötendő magyar-osztrák kereskedelmi szerszerződésben, illetve vámkedvezményben életbe lépne a rotációspapírra az autonom vámtétel liât aranykoronája. Preferenciáról lévén szó, az ajánlat úgy hangzott, hogy három aranykoronás