Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-490
Az országgyűlés képviselőházának U90. ülése 1931 április 22-én, szerdán. 57 visszatérítésben részesülnek a papír vásárlói, ami azonban nem akadályozza meg a drágulást. Ez a magyar ajánlat a rotációspapírt vagononként 300 aranykoronával drágítaná meg, de megdrágítaná esetleg többel is, mert hiszen egy ilyen szerződés természetszerűen kiszorítaná a magyar piacról a német és a norvég rotációsnapírt, szabaddá tenné a piacot a beengedett papír és az osztrák papírgyárosok számára, a megszűnő verseny pedig egészen kiszolgáltatná a piacot, úgyhogy én azt hiszem, hogy nemcsak ;!()() aranykoronával hanem többel is emelkednék a rotációspapír ára vagononként. Tisztelt Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr a pénzügyi bizottságban, amikor ezt a kérdést felvetették, azt a kijelentést tette. hogy a rotációs papírná] a helyzet nem log roszszabbodni. Ez azt jelenti, a beavatottak Legalább azzal biztatták az érdekelteket, hogy ez a miniszteri kijelenté-; azt jelenti, hogy a miniszter ár elejtette azt a preferenciális ajanlatot, amelyről az előbb szólottam. De hozzá kell ehhez tennem: könnyű volt a miniszter úrnak ezt az egészségtelen tervet elejteni, mert az osztrák rotációspapírgyárak sem fogadták el. Hogy miért nem fogadták el, azt nem tudom. Sejteni lehet, következtetések útján meg lehet állapítani, hogy valószínűleg azért nem fogadták el, mert az olcsóbb roláeióspapírnak legalább a mai fogyasztási nívója maradna meg, míg a drágább papiros fogyasztása csak lecsökkenhetne. Egyelőre tehát inkább az osztrák papírgyárak ellenállásának köszönhető, hogy a rotációspapiros Magyarországon nem drágult meg, ezt pedig nem lehet valami nagy dicséretképpen felemlegetni a kormány számára. Tisztelt Képviselőház! Méltóztassék figyelemmel lenni arra, hog.v a papírárak ma az egész világon zuhannak. A nyomda- és papírfc hlolgozó iparok ankétjén .szakemberek állapították meg, hogy mindenütt zuhan a papír ára, soha olyan dekonjunktúra még nem volt a papír világpiacán, mint amilyen most van. Mindjárt az elején felvethettem volna tehát a kérdést, miért akadályozza meg a kormány, hogy ez a dekonjunktúra a magyar piacon is érvényesülhessen. Hiszen ha a világpiacon már bekövetkezett papírárcsökkenés Magyarországon is megtörténhetnék, akkor ennek csak a nyomdaipari munkanélküliségre volna kedvező hatása, csak arra volna kedvező hatása, hogy több munkás juthatna munkához. És lám, a kormány legalább is egyelőre lemondott Ugyan erről a tervéről, de nem véglegesen és egyél» vonatkozásban a kormány a papírárak csökkenését Magyarországon akadályozza. Más papírfajták tekintetében viszont más a helyzet ós különösen ez a helyzet az, amely a papírfeldolgozó ipart a legjobban szorongatja. A simított és a simítatlan nyomópapiros autonóm vámtétele igen magas. A simított papírnál, ágy tudom, 21 aranykorona, a simítatlan papírnál pedig 18 aranykorona a vám. 1926-ban e magas vámtételnek csak 10%-a érvényesült. A helyzet tehát 1926-ig egészen tűrhető volt, a papi rfeldolgozó iparok a kormányhoz, az illetékes halóságokhoz panasszal nem is járultak. Köz ben azonban az országban három papírgyár alakult és megalakult e három papírgyár Közt a fűzfői Hazai Papírgyár rt. is. Sok mindent beszélnek e papírgyár megalakítása körülményeiről, annak a szerződésnek létrejöveteléről, amely e papírgyár és a honvédelmi minisztérium között köttetett. Én erről egyelőre nem óhajtok beszélni, bár őszintén szólva semmi regardra, semmi tárgyilagosságra a miniszter úr megfutamodása engem nem kötelezne. Különösen azóta, hogy ez a fűzfői papírgyár megalakult, a helyzet a nem rotációspapirok tekintetében rohamosan kezdett roszsziaibbodni. Történt, hogy 1926 augusztusában a finomabb, a simított nyomópapirosra életbeléptették az autonóm vámtarifa tételének száz százalékát. 1928-ban pedig tovább mentek. 1928 decemberében, különösen a vidéki lapok anyagára, a simítatlan nyomópapirosra is kiterjesztették a teljes vámtételt, vagyis az addigi 18 fillér helyett a 18 aranykoronás vámtételt. Méltózitassianak csak egy kissé visszafordulni^ ha érdekli^ a t. Háziat ez a körülmény. (Kal»ók Lajos: Látszik, mennyire érdekli!) Az a körülmény, hogy a papirosra az autonóm vámtételek száz százalékát terjesztették ki, nagy drágulást idézett elő, a drágulás hullámát indította meg iá papírgyártmányok tekintetében. Akkor kezdett megdrágulni az irka, akkor kezdtek megdrágulni az iskolai füzeitek, akkor kezdtek drágábbak lenni az iskolai tankönyvek, akkor kezdett egyáltalában megdrágulni a könyv, iákkor kezdődött meg az ia nehézség, amellyel a magyar kultúra terjesztése szemben találja magált s amely nehézségek páratlanok, amelyeknek nincs párjuk Magyarországon kívül seholsem. Mert — mnit mondottam — ia papír mindenütt olcsóbb; a külföldi és belföldi papírárak között olyan hallatlan nagy a differencia, hogy laz ember ezt nem is tudja megérteni és megmagyarázni magának. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Várnai Dániel: T. Ház! Nekem még van mondani valóm, tisztelettel kérek még egy negyedórát. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Várnai Dániel. T. Ház! De történt még más is, méltóztassanak csak idefigyelni. 1926ban 280 vágón vámkedvezményes papírkontingenst engedélyezett a kormány. Ez azt jelenti, hogy a papírfeldolgozóipar 280 vágón papiros vámját csak taz autonóm vámtétel 10%-ával fizette meg. A papírfeldolgozóipar szükséglete 1930-ban 1900~vagón sima és simítatlan nyomópapiros volt. Ebből a belföldi termelés csak a fél szükségletet tudta kielégíteni; már ebből is érthetetlenné válik az a hihetetlen nagy mértékű kiváltságosztogatás, amelyet a kormány különösen ennek» a fűzfői papírgyárnak tett. A fűzfői papírgyár megalakulása óta ez a vámkedvezményes papírkontingens is egyre kevesebb lett. A fűzfői papírgyár diktált és a vámkedvezményes papírkontingens lefelé szaladt. 1929 ben a 280 vagont lenyomták 155 vagonra, 1930-ban a 280 vagonból már csak 125 vágón vámkedvezményes papiros lett. beszélhetnék itt arról is, t. Ház, hogy ennek a vámkedvezményes papírnak szétosztása tekintetében milyen inieg nem engedett politikai szempontok érvényesülnek. Az ellenzéki lapok — akár vidékiek, akár fővárosiak — nem kapnak a vámkedvezményes papírkontigensből, ezt majneni tmind, majdnem száz percent erejéig, a kormánytámogató lapoknak adják ki. Azzal nem törődnek, hogy szociális tekintetben is mennyi kárt okoznak ezzel; úgylátszik nem törődnek vele, akik ezeket a politikai szempontokat érvényesítik. Azt 'his/» n>, ezt a kérdést a miniszter úr tárcájának tárgyalásánál, amikor talán nem \'o<x tudni innen eltávozni, bővebben tárgyaljuk majd. Én úgy lá9*
