Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-499
484 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. de konstatálni kívánom, hogy mind a kettő, a francia elgondolás éppúgy, mint a németosztrák az összefogás ^ szükségességének érzéséből keletkezett, és bármelyik nyerne megoldást, mindenesetre Európa gazdasági szanálását hatalmas lépéssel vihetne előbbre. A t. előadó úr utalt Briand koncepciójának különös jelentőségére a legyőzött államok sze m pontjából, tehát a mi szempontunkból is. Amikor erről röviden szólok, magának a szövegnek idézésével kívánom a szerző intencióit kiemelni. Briand mindjárt a bevezetésben konstatálja, hogy a nemzetek szolidaritásának állandó kapcsolatát akarja létesíteni és ennek a tervnek megvalósítására a nemzetek kollektív felelősségvállalását kívánja az Európa politikai és gazdasági békéjét fenyegető veszedelemmel szemben, amely a gazdasági élet ki nem egyensúlyozottsága folytán fennáll. Briand beismerte — és itt újra szavait idézem, — hogy a politikai konstrukcionális bázis megteremtése szükséges s ennek elsődleges volta a gazdasági kérdések fölé helyezendő. Es éppen az, hogy ő a politikai problémát állította a kérdés homlokterébe, gyanakodóvá tett minden legyőzött országot, mert ebben a status quo fenntartását és a status quo fenntartásán alapuló gazdasági összefogást látta a Briand-féle elgondolás alapelveiként. Ha ezt a nagyszerű gondolatot, amely tulajdonképpen Wilson első nagy tervének világot átfogó gondolatmenetére emlékeztet, Anglia propagálta volna és vitte volna Genf elé, a legyőzött országok egészen más szemmel nézték és ítélték volna meg. Abban a pillanatban azonban, amikor a gyakorlati politika terén tíz esztendőn keresztül láttuk, hogy ugyanaz a francia politika itt KözépMii rópában nem^ az egyesítést és a gazdasági erők összefogását, hanem külön erőcsoportok létesítését propagálta francia vezetés alatt s ez az összefogás egyenesen Magyarország és a legyőzött államok ellen irányult, abban a pillanatban, bármilyen humanisztikus gondolattól vezetve tervelte is ezt ki tervezője, önkénytelenül is fel kellett ébrednie a legyőzött országok mentalitásában annak a gondolatnak és annak az érzésnek, hogy e mögött a nagyszerűen elgondolt és lendülettel propagált terv mögött más politikai célok rejtőznek. De, t. Képviselőház, a gazdasági alap elsőbbségét s a gazdasági összefogás szükségességét akarja demonstrálni a német-osztrák vámunió terve is. Ellenségei itt is a politikai célzatosságot akarják előtérbe tolni s mögötte az Anschluss gondolatának megérlelését látják. Es kétségtelen, hogy olyan két ország között, mint amilyen a német birodalom és Ausztria, ahol a nagy alkotmánytörténeti múlt és tradíció nem tiltakozik a két ország egyesítése ellen, érmek a gazdasági Anschlussnak feltétlen következménye volna egy olyan politikai összeolvadás, amely politikai összeolvadást a faji és nyelvbeli rokonság is természetszerűen propagálja. (Jánossy Gábor: Természetes!) De, t. Képviselőház, erre a kérdésre a legautentikusabb és a legérdekesebb választ Benes cseh külügyminiszter úr az ő legutóbb a cseh parlament külügyi bizottságában elmondott nagyszabású beszédében adta meg, amelyet különös figyelme jeléül a magyar parlament külügyi bizottsága tagjainak egész terjedelmében megküldött. Ebben a kétségtelenül érdekes s a kérdés minden részletére kiterjedő beszédében a német-osztrák vámunióról és Magyarországnak ebben való szerepéről részletesen nyilatkozik. A cseh külügyminiszter úr azt mondja, hogy a^ gazdasági kérdések, különösen a békekötés óta, eminenter politikai kérdések, ami maga is végeredményben az ő részéről beismerést tartalmaz. Mert ha ő ezt a tételt azért állítja fel, hogy evvel dokumentálja, hogy egy német-osztrák összefogás mögött feltétlenül polit ikai Anschluss réme rejlik, akkor abban a pillanatban, amikor ő ez ellen egy másik ilyen összfogást propagál, evvel is nyilvánvalóan beismeri, hogy — amint főtétele hangzik — e mögött is politikai célzatnak kell rejleniök, mint ahogy az általa ebben a beszédében tett és később általam idézendő ellenjavaslatai természetszerűleg egy a legyőzött országokkal szemben felállítandó ellenblokkot tartalmaznak. Mármost, t. Képviselőház, a cseh külügyminiszter úr itt állítja élére tételét, azt mondván, hogy Curtius és Schober szerint is a vámunió első lépés lenne egy európai kooperációhoz, amely európai kooperáció azonban nem azt eredményezné, amit Curtius és Schober akar, hanem természetszerűen kirobbantaná a német-osztrák vámunió következtében annak az ellenblokknak létesítését, amely ellenblokk egyszerre szembeállítaná Európa közepén és Európa keletén azt a két nagy alakulatot, amely két nagy alakulatnak éppen összeegyeztetésére törekszik — szerinte — a frantoia politika és törekszik a cseh-szlovák politika. Benes Ede koncepciójában szemben azonban feltétlenül felhozható két ellenvetés. Az egyik az, hogy Franciaország, amint erre előbb utaltam, tíz esztendőn keresztül, és pedig éppen Benes propagálásával, egy ilyen ellenblokk létesítésére törekedett, mielőtt még egy németosztrák vámunió egyáltalán tervbe vétetett volna. (Ügy van! jobbfelöl.) Es ha végignézzük a kisentente legutóbbi konferenciáit, az 1927. évi joaJchimstali, az 1928. évi bukaresti, az 1929. évi újra bukaresti és az 1930. évi csorbatói konferenciát, mindenütt azt írják az ott kiadott hivatalos hírek és kommünikék, hogy a tárgyalások főpontjait azok a kérdéseik képezték, hogyan lehetne egy vámunióba vagy gazdasági egységbe foglalni a kisentente államait és milyen preferenciákat lehetne ezeknek biztosítani, hogy kölcsönösen egymás ipari cikkeit és mezőgazdasági cikkeit preferenciális alapon ki cserélhessék. Es hogyha ő azt mondja, hogy egy ilyen tervnek létesítése, .mint a németosztrák vámunió, ellenblokk létesítését váltaná ki, akkor ezzel szemben nyugodtan kérdezhetjük, hogy egy ilyen német-osztrák unió tervének felmerülése előtt, azt már tíz évvel megelőzőleg nem merült-e fel Benes agyában a koncepció, amely ha létrejön, a középeurópai államok kebelében feltétlenül egy ellenblokkot hozott volna létreí De a másik ok, amely Benes Ede koncepciójának ellene mond, az, hogy lehet-e egyáltalán egy kalap alá hozni még gazdaságilag is Európát úgy, ahogy azt a francia külügyminiszter elképzeli. Bármelyik részről, német oldalról, vagy francia oldalról indulna el az iniciativa, olyan-e a lelki beállítottsága ma Európának és olyan-e Európának konstrukciója gazdasági szempontból, hogy ma egy német-francia gazdasági megegyezésen alapuló és minden számottevő európai államot összefoglaló gazdasági konstrukció létrejöhessen? Ha ipari szempontból nézem, végeredményben is ez nem elképzelhetetlen. Ismerjük és tudjuk, hogy a legfontosabb iparcikkekre olyan internacionális kartellek léteznek, mint aminők a vas és acél, a műselyem, a vegyipari, a réz és aluminium kartellek és hogy a jovo fejlődés