Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 485 e téren, amely a kontingentális és preferen­ciális rendszeren alapuló összefogást propa­gálja, bármilyen furcsán hangzik is, az ilyen kartellszerű összefogások felé kényszeríti az összes gazdasági államokat; ez kétségtelen. Ebből a szempontból tehát gazdasági és ipari téren a nemzetközi kartellszerű összefogások alapjáii való megértése az egyes nagyipari államoknak nem tartoznék a lehetetlenségeik közé. De kérdezem, vájjon — amint már az előbb utaltam reá, — a mai nagy mezőgazdasági ellentét mellett Szovjet-Oroszországnak és az Uniónak minden, mezőgazdasági téren való megértési ellenző eddigi magatartásával szem­ben elképzelhető-e az, hogy az európai államok — akár a mezőgazdasági exportállamok, akár az ipari exportállamok — ilyen megértésre és összefogásra kaphatók volnának. Ismeretesek mindannyiunk előtt azok a tárgyalások, ame­lyeket egyfelől a mezőgazdasági exportálla­mok, másfelől az ipari exportállamok egy­mással folytatnak. A római konferencia azzal a ténnyel, hogy egy asztalhoz leültek nemcsak Európának, de a tengerentúli országoknak a képviselői is, hogy megtárgyalják elsősorban a rendelkezésre álló gahonat'eleslegeknek mi­ként való elosztását, másodsorban az idei ter­més elosztását és ármegállapítását, még ha nem is jött létre eredmény, jelentékeny előre­haladást jelent. És az a tény, hogy ez a konfe­rencia nem oszlott fel eredménytelenül, ban (mi egy londoni randevúban végződött, az a tény, hogy e londoni randevúnak két alapkérdését a rendelkezésre álló feleslegek és termés kontin­gentálását, másfelől az árak megállapítását tűzte ki, arra enged következtetni, hogy ezen a téren is bizonyos megértésnek az alapjai mutatkoznak. Ha viszont azt vesszük tekin­tetbe, hogy napról-napra újabb ós újabb híre­ket kapunk arról, hogy az amerikai poolok összeomlás előtt állanak és hogy a farm-board nem bírja már tartani az árak esése folytán azokat az óriási készleteket, amelyeket össze­halmozott, nem tudom osztani az igen t. elő­adó úrnak túl optimisztikus beállítását az orosz dumpinggal szemben és annak fenyegető voltát már az 1931. esztendőben feltótlenül imminensnek tartom. Nem tartom ugyanis légbőlkapottnak az orosz delegátusnak azt a kijelentését Eómában, hogy Oroszország a békebeli orosz búzaexport mennyiségét, kb. 50 millió métermázsa búzát már az idén az európai piacra tudna vetni, s ekkor azt kell kérdeznem, hogy a legmesszebb­menő jóakarattól áthatott ilyen megállapodá­sok esetére is Londonban nem veszélyezteti-e ezt a megállapodást és nem fordíthatja-e fel •ezt az a tény, hogy 1931. őszén megjelenik Európában úgy az Amerikából, mint a szovjet részéről küldött olyan búzaquantum, amely alacsony árajánlatával mindenféle ilyen meg­egyezést feldönt. Mert nem tudom, sajnos, el­képzelni, hogy a londoni konferencián az árra vonatkozólag olyan megállapodás jöhessen létre, amely nem venné tekintetbe árainak í'ixírozásánál a dumpingnél jelentkező körül­ményt. Ettől eltekintve kérdés, hogy vájjon az a koncepció, az a nagyszerű elgondolás, ame­lyet Briand világgá kürtölt és amelyet való­színűleg részleteiben meg fog indokolni Genf­ben, lehetséges-e akkor, amikor alapját a Né­metország es Franciaország közötti megértés képezheti csupán és a Németország és Francia­ország közötti megértés elképzelhetetlen ipari és mezőgazdasági téren addig, amíg a Young- 1 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. terv revíziója alapjaiban meg nem történik és jelentékeny módosítások alapján Németország­nak olyan kedvezmények nem adatnak, ame­lyeknek megadásához nem is elég egyedül Franciaország hozzájárulása, hanem az Észak­amerikai Egyesült Államok szankciója és jó­váhagyása is szükséges. Ilyen körülmények között tehát Benesnek nagy beszédében kifejtett és abban kulmináló terve, hogy a német-osztrák vámunió helyett a Közép- és Kelet-Európában lévő kisebb álla­mok regionális alapon való összefogása szük­séges és ehhez az összefogáshoz a szankciót bárom európai nagyhatalomtól kell elnyerni, Pranciaorszagtól, Németországtól és Olasz­országtól, abban a pillanatban, amikor nem igen van alapja és lehetősége annak, hogy Né­metország és Franciaország között Németor­szág súlyos adós-kötelezettségei folytán meg­egyezés jöjjön létre, akkor nem igen van le­hetősége annak, hogy a cseh-szlovák külügy­miniszter által propagált és a német-osztrák tervvel szemben felállított Programm a közeli megvalósíthatás reménységével bírjon. Ilyen köri'ilmenyek között igazán a leghelyesebb, az egyedül helyes politikát Magyarország, amely irányt szabólag nem folyhat be a külpoliti­tikába, akkor követi, amikor nyugodtan meg­várja azt a pillanatot, amikor a levegőben forrongó és még ki nem forrt gondolatok hatá­rozott formát nyernek és akkor fogja elhatá­rozni, hogy egyedül és kizárólag a maga pa­rancsoló érdekei szempontjából milyen állás­pontot fog elfoglalni és miképpen fog csele­kedni. Mi ebben a kérdésben feltétlenül a kí­vánatos harmadik szerepét játsszuk, bármily szerények is erőink, mert ha létrejön a német­osztrák vámunió és át akar nyúlni a Keletre, ahová ipari expanziójának irányjelei mutat­nak, keresnie kell Magyarországnak barátsá­gát, amelyen keresztül irányítani akarja ex­portját. Ha pedig ez a német-osztrák vámunió létrejön, de ezzel szemben ellenblokk alakulna, ami nagyon nem valószínű, akkor ez az ellen­blokk szintén jelentkezni fog és jelentkeznie kell, ha komoiyan formát akar ölteni, jelent­keznie kell, mert annál kívánatosabbak va­gyunk számára, ha ebből a blokkból kimara­dunk. Addig azonban Magyarország súlyos gaz­dasági helyzetében nem maradhat a bizonyta­lanságban és kötelessége legalább ás ezévi mezőgazdasági feleslegének elhelyezéséről gon­doskodni. Éppen ezért helyes a kormánynak az a lépése, amely a mezőgazdasági termények és főképpen a búzafelesleg elhelyezését bizto­sítani kívánja, és akkor, amikor ma már meg­állapíthatjuk, hogy a körülbelül létrejött olasz megegyezés és a most végleges megegyezés előtt álló osztrák-magyar megegyezés alapján búzában és búzalisztben 4,600.000 métermázsát tudunk feleslegeinkből megfelelő feltételek mellett e két államban elhelyezni, ha hatmillió métermázsa felesleget számítunk búzában és lisztben, 1,400.000 métermázsa volna még az a kvantum, amely ezenkívül elhelyezésre vár. (Reisinger Ferenc: Ezt a mi éhező magyar népünk nagyszerűen fel tudná venni, ha a munkabérek magasabbak volnának!) Elnök: Kérem, ne tessék párhuzamos szó­noklatot tartani. — Jánossy Gábor: Csak egy kis mondatot eresztett meg!) Beck Lajos: De éppen ez 1,400.000 méter­mázsa meg el nem helyezett búza- és liszt­felesleg elhelyezésének érdekében, de különben I is egy körültekintő és minden szempontot szem 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom