Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 183 nem tartott, sőt megszegett ígéretnek kell, hogy tekintsük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) És semmiféle olyan leszerelési konferenciabeli határozathoz, amely ebben a tekintetben egyenlőtlenséget stipailálna és továbbra is fenntartaná azt az első frontot, amelyről beszéltem, a győzők és legyőzöttek frontját, Magyarország szabadon adott aláírásával természetszerű leg nem járulhat hozzá. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak ebből a szempontból érdekelhet bennünket a flottaegyezmény ügye is, amely legutóbb, mint hallottuk, redigálás közben megvalósulási nehézségek közé jutott. Ez bennünket csak azért érdekel, mert ha ez a lépés visszafelé tétetnék meg, akkor a leszerelési konferencia sorsa még bizonytalanabb lenne, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és még nehezebb küzdelem kellene ahhoz, hogy politikánknak és az európai legyőzött államok politikájának ezt a fájó sebét végre becsületes megoldáshoz juttassuk. T. Képviselőház! Nem kívánok itt, hiszen képviselőtársaim részéről gyakran megtörtént — a kisebbeégi kérdésekkel egy szóval sem foglalkozni. Ez ks olyan része a magyar külpolitikának, amely nagyobb aktivitást kívánna meg részünkről, akik a külföldön élő fajtestvéreink sorsát a kisebbségi szerződések hatása alatt éber figyelemmel fogjuk mindig kísérni (Ügy van! Ügy van!) és akik nem akarjuk a fajtestvéreinkkel fennálló kapcsokat erőszakos intézkedésekkel, erőszakos kultúrpolitika által megszüntetni engedni. Hiszen ehhez jogunk van, a békeszerződésben stipulait jogunk, ismét egy ok arra, amelyért ez a kormány hatékony eszközöket kell, hogy kérjen a Képviselőháztól külpolitikájának ;i céljaira. T. Ház! Szabad leigyen ezek után esaik egykét szóval megemlítenem — visszatérve a költségvetés pénzügyi részére, — azt, hogy ennek a költségvetésnek egész évi összege körülbelül 11 millió, melyben három millió a tárcának konzuli bevételekből adott jövedelme, úgy hogy mindjeesze nyolc millió az, amit az egész külpolitikai szolgálatért az ország zsebéből, az ország polgárainak a hozzájárulásától kér a kormány. He még ebben a költségvetésben is megtette a kormány azt, hogy a lehetőséghez képest a kiadásoknak további redukcióját eszközölte és pedig az adminisztratív kiadásokat 323.600 pengővel csökkentette, tehát az összes kiadásoknak közel 3%-ával. Ezzel szemben áll egy kisebb beruházás, a bécsi követségi palota restaurálása, amely magasértékű műkincs jellegével bír és nem engedhetjük meg, hogy romlásnak induljon és a nyugdíjtételeik automatikus emelkedése, úgy hogy ennek folytán :i netto megtakarítás összesen 157.960 pengő. Oly országban, amejy az xigynevezett normál budget rendszerén áll és bizonyos keretekben a kiadásokat nem is szavaztatja meg minden évben, költségvetési vonatkozásban tulajdonképpen felesleges lenne a tárcáról beszélnem, meri hiszen költségvetésileg ebben a tárcában sem most, sem a következő években semminemű lényeges változás nem várható. Az előbbiekben röviden igyekeztem vázolni a magyar külpolitika céljait és eszközeit. Szívós és e»vvonalú küzdelmet folytatott a magyar politika az utóbbi tíz évben és módszereit szukcesezíve kiépítette. Nem történt még kijelentés ebben a tekintetben a Házban és talán kötelességemet teliesítem ázzak ha erről a helyről a méltánylás hangján emlékezem meg a jelenlegi külügyminiszter úr hivatali elődjének, Wal ko Lajosnak bölcs, igen tapintatos és a magvar külpolitika céljait helyesen képviselő működéséről. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Tudjuk azt, hogy a magyar külpolitikának tradi ci ónál is vonalában foglalta el helyét a jelenlegi külügyminiszter úr is és azt a maga részéről is eltérések nélikül folytatni fogja. Kérem tehát at. Házat, hogy azt a bizalmat, amelyet ez a Ház egész tartama alatt a külügyminiszter úr hivatali elődjével szemben tanúsított, vigye át az utód személyére is és fogadja el külpolitikánk bázisául azokat a nagyértéku kijelentéseket, amelyeket ebben a kérdésben a miniszterelnök úr, gróf Bethlen István jubileumi beszédében tett Beszéde tartalmának egy része külpolitikai jelentőségű volt; beszélt Európa újra organizálódásának szükségességéről és arról, hogy ez a küszöbön áll. Beszéli arról, hogy tartsuk szárazon puska porunkat. Ezt a kijelentést félreértették bel- és külföldön. ő Anglia nagy lordprotektórának, Cromwellnek egy mondását idézte, amely a maga egészében úgy hangzik, hogy bízzunk Istenbén és tartsuk szárazon puskaporunkat. Mi magvarok bízunk Istenben, ami azt jelenti, hogy bízunk a magyar igazság megvalósulásában és szárazon tartjuk puskaporunkat. ami nem háborús szándékot jelent, hanem jelenti nemzeti energiánk koncentrálását egy olyan becsületes és békés küzdelemre, jogos nemzeti céljaink érdekében, amelyhez való jogunkat senkitől a világon elvitatni nem enged jük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ehhez a politikához és annak céljaihoz kérem a Ház bizalmát a kormány részére és kérem a külügyminisztérium költségvetésének általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az igen t. előadó úr formás és lendületes felszólalása után, amelyben a külpolitika legégetőbb és legérdekesebb kérdéseit tárgyalta, én különösen gazdaságpolitikai problémákkal foglalkozzam. Ezek a gazdaságpolitikai problémák a külpolitikai elet és a külpolitikai érzések homlokterében^ állanak és a legérdekesebb az, hogy nemcsupán a békekötés pillanatától fogva a legyőzött országok horizontján állanak, de állanak ma a győztes országok horizontján is, mert mindennemű jogi problémát, amely a külpolitikában uralkodott, háttérbe szorítottak az utóbbi esztendőben a kenyér kérdései, amely kérdés a győzteseket és a legyőzötteket csaknem kizárólag érdekli. Bár ennek megállapításával kívánom felszólalásomat kezdeni, de ehhez egy másik idevágó megállapítást is kívánok fűzni és ez az, hogy míg az első esztendőkben a békekötés után minden ország egy autarchikus láztól elfogva a maga önellátásának minél teljesebb kiépítésére törekedett, addig ma már különösen az utóbbi esztendők gondolataitól áthatva, a nagy és győztes államok vezető politikusai is az összefogás a gazdasági együttműködés gondolatát propagálják. Ezen a téren, mint arra az igen t. előadó úr is utalt, két vezető elv, két irányjelző szerepel. Az egyik a nagyobb, átfő góbb a szélesebb medret vájó, amely ennélfogva labilisabb és talán nehezebben megvalósíthatónak tűnik fel, a francia külügyminiszternek, Briandnak terve, amelytől annak felmerülése pillanatában, különösen a legyőzött országok féltek, mert annak alapelvét status quo megőrzésében látták. A másik a legutóbbi hónapokban felmerült német-osztrák vámunió gondolata, amelyre később bővebben rátérek, 68*