Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-490
42 Az országgyűlés képviselőházának U90. ülése 1931 április 22-én, szerdán. rettenetes helyzetére. Bármely gyárat nézzük akár Budapesten, akár vidéken, a gyárak aránylag rendkívül sok munkást tudtak a múltban foglalkoztatni s ezek most kivétel nélkül mind üresek. Az egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyárban gyártanak csöveket, vasalókat és vasszerkezeteket, maholnap tűket és gyííszüket fognak gyártani ott, ahol traktorokat, cséplőgépeket és ehhez hasonló gépeket kellene gyártani. Csak azt akartam felszólalásommal elérni, hogy felhívjam a miniszter úrnak és az ország közvéleményének figyelmét arra, hogy az az iparfejlesztés, amelyet ebben a törvényjavaslatban tervezni méltóztatik, nem kielégítő, főképpen nem kielégítő azért, mert nem szolgálja az exportiparok érdekeit. Már pedig, amikor minden állam azt nézi, hogy foglalkoztatást és piacokat találjon ipara szániára. amikor — jól t/udjuk — minden állam azt nézi, hogy ipari termékeit elhelyezze, akkor nekünk nem szabad a büszke spanyolt adnunk, nem szabad gőgös megvetéssel arról beszélnünk, hogy mi pedig a szovjettel semmiféle összeköttetésben nem akarunk lenni. Ha nem derogál a német nehéziparnak, hogy a szovjettel tárgyaljon, ha nem derogál az angol, a francia és főképpen ^ az amerikai iparnak a szovjettel tárgyalni és neki szállítani, hosszú lejáratú kölcsönöket adni, ha nem derogál a szegény osztrák államnak állami garancia mellett előmozdítani az orosz exportot, ha nem derogál az osztrák államnak még a tojás-szállítást is lefolytatni az orosz export érdekében, akkor Magyarország se üljön fel a magas lóra, szálljon le onnan, lássa be, hogy vagy munkát ad a nyomorgó éhező népnek, vagy pedig itt olyan felfordulás lesz, amilyent még nem láttak az urak. Tehát félre a büszkeséggel, tegyük félre azokat a fantazmagóriákat, amelyeket nap-nap után olvashatunk az újságokban, nézzük meg a realitásokat és eszerint rendezzük be iparunkat és kereskedelmünket. T. Képviselőház! A második dolog, amelyet az igen t. miniszter úr figyelmébe akarok ajánlani, az, hogy nem elég az iparfejlesztésről törvénytervezetet hozni, hanem lehetővé is kell tenni azt, gyors és hatályos intézkedéssel, hogy új iparágak alakuljanak. Sajnos, eddig az volt a helyzet, hogyha egy iparág megalakulásáról, vagy egy iparág megsegítéséről volt szó, akkor csodálatosképpen a miniszter urakban kivétel nélkül megvolt a jóakarat, mindegyik csepegett a jóindulattól és mindegyik kilátásba helyezte, hogy: igen, gyorsan fogunk intézkedni, legyen meggyőződve. De mire a kivitelre került a sor, hónapok teltek el, és hónapokon át az^ a szerencsétlen munkástömeg^ ott állt reszketve, várva az életet adó munkát — hiszen munkanélküli segélyt nem is kap — és a munka csak nem jelentkezett. Ebben a tekintetben is kérem a miniszter urat, hogy a jövőben gyorsabb intézkedésekkel, minisztériumának erélyes intézkedéseivel hasson oda, hogyha valamely vállalat tényleg rá van szorulva, akkor támogatásban részesüljön, vagy ha valamely vállalat tényleg úgy akar berendezkedni, hogy több munkást foglalkoztasson, ezt számára lehetővé tegyék. Ami a közmüveket illeti, Bródy igen t. képviselőtársam már eléggé rámutatott ezekre a dolgokra, én csak egy szempontot akarok ennél a kérdésnél kiemelni. Nagyon gyakran halljuk azt, hogy ezeknek a közüzemeknek fenntartása már csak azért is szükséges, mert szociális célt szolgál, mit csináljunk azokkal az alkalmazottakkal, akik ott vannak. T. Képviselőház, ne tessék ilyen szentimentális hangokat pengetni, mert azokkal az alkalmazottakkal, főleg munkásokkal, ha egy kicsit megcsappan ,a munka, a kutya sem törődik, ugyanúgy kidobják őket, mint egy magánvállalatnál. Ami pedig a szociális gondoskodást illeti, az egyáltalán nem olyan ezekben az üzemekben, hogy érdemes volna ezért az iparnak és a kereskedelemnek akkora versenyt támasztani, mint amekkora versenyt egyik-másik ilyen üzem támaszt. Arra kérem tehát a magam részéről a miniszter urat, hogy nézéssé át ezeket a^ telepeket, nézze át, mi történik ott szociális téren, nézze meg, micsoda fizetést kapnak a munkások és alkalmazottak, milyen munkaviszonyok mellett dolgoznak és mi ezzel szemben a teljesítmény, egyáltalában milyen az üzem belülről, szociális szempontból nézve. Nagyon szomorú tapasztalatokra fog jutni a t. miniszter úr. Be fogja látni a miniszter úr maga is, hogy bizony ezekben az üzemekben — tisztelet a kivételnek — semmivel sem jobb a munkásokról és az alkalmazottakról való gondoskodás, mint akármilyen más üzemben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Ezekre voltam bátor a tisztelt Ház és a miniszter úr figyelmét felhívni, főleg arra, hogy amennyiben az exportiparok támogatásért jelentkeznek, ezeknek támogatását a miniszter úr ne mulassza el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nine« senki. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen röviden kívánok válaszolni azokra a felszólalá sokra, amelyek a címnél elhangzottak. A szociáldemokrata párt részéről nagyon nehezményezték azokat a kijelentéseimet, amelyeket tegnap tettem. Én ismerek egy betegséget, ami nagyon különös dolog. Ez a vérzékenység. A túloldalnak ilyen politikai vérzékenysége van, mert egyoldalúan magyaráz. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Jobban látjuk a nyomorúságot, mint a miniszter úr.) önök hivatottnak érzik magukat arra, hogy mindenkit bíráljanak, mindenkit megtámadjanak, hogy kritika tárgyává tegyék mindenkinek a cselekvését, amit különben én nem nehezményezek, önöknek nem teszek ezért szemrehányást. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: önök nem teszik szóvá a szegény, nyomorgó nép helyzetét, nekünk kell szóvátenni! — Elnök esengd.— Esztergályos János: Künn halomra hull a nép az éhségtől, önök pedig hallgatnak!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János képviselő urat kérem, hallgassa meg csendben a miniszter ár szavait, (Esztergályos János: Ne vádoljon, ne támadjon mindig a miniszter úr!) Bud János kereskedelemügyi miniszter: Én te hallom azt, amit önök, de önök minden megjegyzést, minden felfogást, amely az önök felfogásával szemben áll, a maguk részéről támadásnak tekintenek. Pedig én azt hiszam, hogy az én tegnapi felszólalásomnak önökkel szemben semmi támadó jellege nem volt, mert ha van valaki, aki tudja azt, hogy mi a szocializmus, én merem állítani azt, hogy tudom.