Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. isi dását, hogy amit elkövettek az több volt, mint bűn; hiba volt! Felismerték tehát, hogy a békeszerződések jelenlegi helyzete rájuk nézve is káros és tarthatatlan. Ma Európa vezető államférfiai közt nagyon sok revizionista van oly államok részéről is, amelyeknek politikusai ezt a szót nem veszik szájukba, hanem érzik és tudják, hogy a békeszerződések által megteremtett rend Európában fenn nem tartható. Talán helyesebb, ha nem nevezek meg államokat, minden képviselőtársam megkonstruálhatja magának e levezetésből, hogy milyen államokat sorozhat az egyik táborba és kell soroznia a másik táborba. Errevonatkozóan próbát ajánlok. Méltóztassék megnézni az európai államok legsúlyosabb szociális és^ gazdasági veszedelmét, a munkátlanság kérdését. Azokban ÍIZ államokban, amelyekben a munkátlanság index-száma ijesztően magasra hág, — és ezek közt nemcsak legyőzött államok vannak — kell hogy az a belátás legyen, hogy a békeszerződések imposszi'bilis helyzetbe, talán mondhatnám, zsákutcába hajtották bele Európa politikáját, (Ügy van! a jobboldalon.) és különösen Kelet-Európa ^ politikáját. Itt mutatkozik a legutóbbi tíz év fejlődésnek érdekes folyamata, amely Európát, mint egészet, egymásrautaltságában mutatja a világ másik két nagy csoportjával szemben, amelyek közül az eeryik Oroszország, amelyet engedje meg a t. Képviselőház, hogy ebből a szempontból ne nevezzek Európának. A német tudomány által a földiekének ez az Euráziának nevezett nagy része az orosz határon megszűnik Európa lenni és Európa gazdasági, szociális és politikai centruma helyett inkább Ázsia felé tekint. A másik csoport pedis: az Amerikai Egyesült Államok óriási hatalmai, indusztriális és pénzügyi centruma. Ebben az adottságban, ebben a mindnyájunk által érzett lehetetlen helyzetben, imi az a kísérlet, amely eddig tétetett, hogy valamiképpen ebből a zsákutcából kimeneküljünk?- (Jánossy Gábor: Halljuk! Erre kíváncsiak vagyunk!) Meg kell mondanom, ismételnem kell, hogy itt csak első próbálgatásokról, a Noé bárkájából való első galambok kiszállásáról lehet beszélni és tulajdonképpen már a próféciák mezejére tévedtünk, ha tendenciákat is akarunk megállapítani. Mégis a magyar politika célkitűzései szempontjából fontos, hogy ezekről a tendenciákról, legalább röviden, erről a helyről is beszéljünk. Az egvik tendencia, azt kell mondanom, sokat markol és egy gyönyörű terv előadásával járt a francia külügyminiszter úr részéről, Páneurópa tervének expozíciójával. Ez a terv elméletileg mindenki tetszésével, kell hogy járjon, elméletileg ehhez tudomásom szerint mindé,1 állam hozzájárult, olvastam a válaszok jegyzékét. (Jánossy Gábor: Papiron!) Kérdés, hogy ez a terv gyakorlatilag megvalósítható-e?- Magyarország — hiszen ez a magyar kormány adott válaszában kifejezésre is jutott — nemcsak a gyakorlati megvalósításra utalt, hanem bizonyos elvi nehézségekre is, amelyeket ahányszor erről a tervről beszélünk, azt hiszem, nem árt újból leszögeznünk. Oly páneurópai terv megvalósításához, amelynek bázisa a dolgok jelen rendje, tehát a statusquo alapján való bevonulás Páneurópa szövetségi rendszerébe, Magyar^ ország részéről már csak azért sem fogadható el, mert nemcsak nemzeti aspirációi, hanem legprimitívebb létfeltételei sem volnának ezzel megvalósíthatók. (Jánossy Gábor: öngyilkosság volna!) A másik terv — tervek csoportjának kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. nevezni, mert hiszen az utóbbi időkben igen sokat halljuk — kevesebbéit markol és íqy realizálhatóbbnak látszik. Ez az a terv, amelyhez tulajdonképpen Genfből kapták a tanácsot Európa egyes államai, mondván, hogy a gyógyszer az ellen a (betegség ellen, hogy Európa nagyon feldaraboltatott, hogy a vámhaitárok Európában — mint tudjuk — 20—22 ezer kilométerrel meghosszabbodtak, hogy a gazdaságban az autarchiára való törekvés, a lehetetlenül magas védővámok a dumpinges és egyéb szörnyű gazdasági konzekvenciákkal járó rendszerekre vezettek, hogy a gyógyszer ezen betegségekkel szemben bizonyos államok csoportjainak kialakulása, amelyek különleges, úgynevezett regionális megállapodásokban szorosabb feltételeket stipulaijanak maguk között, mint amilyeneket hajlandók alkalmazni a többi nemzetre nézve. Mindazok, akik a politika történelmével és gazdaságtörténelemmel foglalkoztunk, tudjuk, hogy ebben egy bizonyos reakció van a már megszerzett kulturális értékekkel szemben. Bizonyos az, t. Képviselőház, hogy a legtöbb kedvezmény elve a gazdaságpolitikában igen hatalmas civilizatórikus ^ elv, amely alapjában véve nagy gazdasági és kulturális előnyök lehetőségét foglalja magában. (Erdélyi Aladár: Ha ki nem játszanák!) Bizonyos azonban az is, hogy rendkívüli helyzetek rendkívüli gyógyszereket igényelnek és amikor a preferenciális frazdasági rendszert ajánlják némi joggal a viág ezen részének, tulajdonképpen nem teszünk mást, mint egy, a viszonyok által reánk kényszerített gyógyszer alkalmazását próbáljuk meg azzal a lehetetlenséggel szemben, amelyet a legtöbb kedvezmény elvének fenntartása jelent. Mármost, t. Ház, a regionális megállapodások preferenciális alapon, vagy a preferenciálishoz hasonló alapon létre fognak jönni, vagy nem fognak létrejönni. Ez a Képviselőház ismeri azokat a kezdeményezéseket, amelyek ezen a téren vannak. Bizonyos azonban az, hogy a gazdasági elszigeteltségből való kilépés nélkül, az árucserének nagyobb gazdasági területekre valamelyes módon való felszabadítása nélkül Európa gyógyulása és Európa megmentése azon másik két hatalmas csoport versenyétől, amelyről beszéltem, tiszteletteljes megítélésem szerint lehetetlen lesz. Nem akarok itt erről a helyről hosszasabban beszélni a regionális megállapodások fejezetének arról az érdekes etapjáról, amely most legjobban foglalkoztatja Európa közvéleményét; értem ez alatt a német-osztrák vámunió tervét. Nem az én feladatom s nem is a magyar Képviselőház feladata ez; Genfben fognak néhány napon belül tanácskozni arról, vájjon megvannak-e a jogi előfeltételei ennek a tervnek, nem ütközik-e valamelyik szerződőfél részéről vállalt előzetes kötelezettségekbe, és másodszor: vájjon politikailag megvalósítható-e? Olvastuk, hogy Briand francia külügyminiszternek — aki képviselője is egy olyan államnak, amely velünk szemben állt, sajnos, történelmünknek ebben a szomorú fázisában, s akinek el kell mindennek dacára ismernünk becsületes akarását arra, hogy az egész emberiség ügyét valahogy előrovigye «• ellentervei vannak. Nem teszi jól a magyar közvélemény, és — noha nem opportonus nekem, politikusnak tanácsot adnom a sajtónak, de mégis azt hiszem — nem teszi jól a^ magyar sajtó sem. ha ebben a kérdésben állástfoglal. Azt hiszem 68