Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

480 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. (Halljuk! Halljuk!) A külügyi tárca költség­vetésének tulajdonképpeni pénzügyi vonatko­zásai .nem igényelnek mélyebb elemzést, mint­hogy az egyébként nejm hosszú számosalopok, amelyek ennek a költségvetésnek tartalmát képezik, körülbeiiil változatlanok és a dolog termeszeit- szerint nem is változhatnak évről­i \ re lényegesen. A külügyi kormányzat ke­retei egy adott keretet alkotnak, amelynek kiépítése önállóságunk első éveiben meg­történt. Meg kell említenem azt az eddig még kellő méltánylásban nem részesült tényt, hogy mi­előtt a takarókosság annyira fontos jelsza­vává vált a politikának, külügyi kormányza­tunk ezt az elvet már igen messzenienöleg ér­vényesítette kereteinek ki- és leépítésében, ami­nek bizonyságául legyen szabad egyetlen ada­tot omlítenem, amely megvilágítja, mint index ennek a költségvetésnek pénzügyi mozgását. Az utolsó hét esztendő alatt a külügyi tárcá­nak személyi létszáma — beleszámítva ebbe ágy a központi igazgatást, mint a tulajdon­képpeni külszolgálatot. úgy a fogalmazási, mint a segédhivatalokat, mint pedig a szerző­désileg alkalmazottakat — 862 egyénről 593 re csökkent le, ami megfelel körülbelül ;{() száza­lékos csökkenésnek, olyan redukciónak, amely­nél tovább menni a külügyi szolgálat érde­keinek veszélyeztetése nélkül alig lehet. Szóba került e tárca költségvetésének bi­zottsági tárgyalásán, hogy e tárca a takaré­kosságban tulajdonképpen talán tovább is megy a kelleténél, mert hiszen nemzeti politi­kánknak egyik legfontosabb bázisa ma a kül­politika, amelynek rendelkeznie kell mindazok­kal az eszközökkel, amelyek nélkül hivatását hatékonyan nem folytathatja. Elvégre, ha egy épületet vagy hidat akarunk építeni, ha nincs kellő fedezetünk, a takarékosságban nem mehe­tünk a pillérek szűkítéséig és rövidítéséig, mert különben az a felépítmény, amelyet rá akarunk helyezni, biztonság szempontjából lesz veszélyeztetve. A pénzügyi bizottságban is megemlítettem, e helyütt is megemlítem, hogy például a kon­zuli szolgálat ellátása bizonyos országokban effektív konzulok által előttem sem látszik ki­elégítőnek. Itt elsősorban Franciaországra gon­dolok, ahol egy körülbelül 70—80.1)00 főnyi ma­gyar kolóniának konzuli szolgálatát Párizsból egyetlenegy ember látja el, ami, azt hiszem, a Ház minden oldaláról, tehát arról az oldaláról is, amely a jelenlegi kormányzattal szemben áll, kritikában részesülhetne és még ők .sem sajnálhatnák további tételek megszavazását, mert hiszen az a közönség, amelynek védelmé­ről és kiszolgálásáról van szó, nem a termelési osztályhoz tartozik, hanem legfőképpen az al­kalmazottak és legnagyobb részben a munká­sok osztályához. T. Képviselőház Az államokat két csoportba oszthatjuk külpolitikájuk szükségletei és esz­közei szempontjából: azoknak az államoknak csoportjába, amelyek külpolitikai igényeik szempontjából szaturáltak, amelyek csak a bir­tokállományiikat akarják megőrizni, amelyek megengedhetik maguknak egy teljesen konzer­vatív külpolitika folytatását, amelynek egyet­len célja a «noli me tangere» és azoknak az államoknak- csoportjára, amelyeknek aktív kül­politikájuk kell hogy legyen a/.ért. mert a dol gok jelen rendjét nem akceptálhatják. (Úgy van! Üqp ran! jobb/elöl.) mert létfeltételeiket a dolgok jelenlegi rendjében nem találhatják meg. Ezeknek az államoknak pedig aktívabb külpolitikára, tehát hatékonyabb külpolitikai eszközökre van . szükségük, annál is inkább, mert hiszen a Kellogg-paktum a nemzetek fej­lődésében való morál alapján elítéli és joggal ítéli el a háborút és elvégre lefegyverzettségünk elméletileg is kizárja azt, hogy nemzeti céljaik szolgálatában és nemzeti érdekeik védelmében fegyverhez tudnának, vagy akarnának nyúlni. Ha most a külügyi szolgálat pénzügyi vo­natkozásait egy pillanatra elhagyva, megnéz­zük azt a területet, amelyen a magyar külpoli­tikának működnie kell a jövő években, akkor látni fogjuk, milyen fontos az, hogy teljes ér­tékű külügyi szolgálat lássa el nemzeti érde­keink védelmét. Nálunk Európában, még azok­ban az országokban is, amelyek kívülről a nyu­galom képét mutatják, politikailag és gazda ságilag lényegileg forradalmosított állapot van. Forradalmasított állapotnak nevezem Európa jelen állapotát azért, mert hiszen minden or­szág érzi azt, hogy a problémák között első helyre tolódott gazdaságpolitikai problémák oly súlyosak, hogy a dolgoknak mai rendje fenn nemi tartható. (Ügy van! Üqy van jobb­frlöl.) A Világtörténelemnek az a fázisa, amelynek határidőpontját a békeszerződések megkötése képezi, amelynek kezdete óta 10—11 év telt cl, tulajdonképpen ezzel a tanulsággal zárul és ennek következménye az a különbség is. amely fennáll ma az ezelőtt 10 évi helyzettel széni­ben, ami nagyon érdekes és külpolitikailag igen tanulságos. Mi volt ugyanis a helyzet 10 évvel ezelőtt? A világ államainak két csoportba való osztása: a győzők és a legyőzöttek csoportjára. (Jánossy Gábor: Mint ma! Ma is úgy van!) A politikának ebben a szituációjában egyetlen elv volt a legyőzöttek részéről a vae victis, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) a győzők részé­ről pedig a pillanatnyi előnyöknek lehető leg korlátlanabb kihasználása. (Ügy van! Ügy ran! jobb felől.) Két gyönyörű jelszavat találtak ki akkor ennek a tényleges helyzetnek leplezésére és szépítésére. Az egyiiket úgy hívták, hogy sé­curité, biztonság; biztonság kellett nekik arra, hogy a dolgok jelen ^ rendjét változhatatlanná és örökössé tegyék és a másik, ami még csá­bítóbban hangzik: arbitrage, a vitáknak vá­lasztottbírósági úton való elintézése a nemze­tek között, aminek első produktuma az a bizo­nyos genfi protokollum volt, amely nem Íra­tott alá. A genfi protokollum szintén mit mond 1 ? A vitákat csak meglévő jogalapon lehet elintézni bírói úton, meglévő jogalapnak pedig a békeszerződések által teremteti állapotot kép zeltéki Noha egy közbeszóló képviselőtársam azt mondotta az élőbb, hogy tulajdonképpen most is így van, legyen szabad ezzel szemben opponálnom és azt mondanom, hogy most már nincsen egészen így. Ma is létezik Európa nemzeteinek két frontja, de aki élesebben tud a dolog mögé nézni az látja, hogy ez a két front nem azonos már az előbbi két fronttal. Hbben az újabb frontban nem a győzők és a legyőzöttek állnak mereven széniben egymás­sal, hanem a nemzelek azon csoportjának szem beállítása ez, amely a • békeszerződések jelen állapotával meg van elégedve, azokéval, akik felismerték, hogy a békeszerződések imposszl­bilis helyzetet teremtenek a nemzetek egyült élése tekintetében. Ez a két front nem azonos, mert abban a táborban, amely elégedetlen a békeszerződések rendjével, nemcsak a legyőzöt­tek nemzeteit látjuk, hanem szerencsére latunk már olyan nemzeteket is. amelyek, noha a győ­zők táborához tartoztak, felismertek, alkalmaz­ták magukra nézve Talleyrand gunyoros mon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom