Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-499
468 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. boletta, akármennyire akarjuk is kritizálni, végeredményben csak más formája a vámnak. Hozzáteszem, — és ebben igazat adok igen t. képviselőtársaimnak — hogy a fogyasztóközönségnek ebből a megterheléséből egy rész esetleg a külföld javára jut. De ez mindenütt megvan, az iparban is így van; aki ismeri az ipar fejlődését a nagy ipari államokban, tudja hogy ott is a vámok stb. részben arra valók, hogy a termelés egy része külföldre juthasson alacsonyabb árakon; nevezhetjük, ahogy akarjuk. Nem akarok tovább időzni ennél a kérdésnél, de beszélnem kellett róla, mivel felvetették. Ha nézzük, hogyan alakult minálunk a búza ára ebben az évben, azt biszem, meg kell állapítanunk, hogy a kormánynak ez a politikája lehetővé tette azt, hogy még sem süllyedt le a búzaár olyan színvonalra, mint ott, ahol a búzaár védelmére intézkedés nem történt. (Rassay Károly: Mennyibe került ez az államnak?) T. képviselőtársam, kötelezve vagyunk arra. hogy az egészről elszámoljunk a t. Háznak és megtegyük javaslatainkat a következő évre. Nem fogunk semmit sem eltitkolni. Hogy mit fizetett, vagy nem fizetett rá az állam, — egészen őszintén kijelentem — nem is tudom most megmondani, hiszen a pénzügyminiszter úr foglalkozik vele, (Egy hang a középen: Még nincs is lezárva!) de tegyük fel, hogy ráfizettünk, ha ezzel tudtunk a magyar mezőgazdaság sorsán segíteni, kötelességünk volt. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A jövőre nézve arra törekszünk, hogy amint azt az igen t. Friedrieh képviselőtársam is mondotta, nemzetközi gazdasági és kereskedelmi megállapodásokkal és szerződésekkel^ igyekezzünk a Jeleslegek elhelyezését biztosítani és tudjunk jobb árakat elérni. Azt biszem. ezzel lösz alkalma a t. Háznak foglalkozni, hiszen megfelelő törvényjavaslatokkal fognak a Ház elé jönni ebben a tekintetben. T. Ház! Áttérek további kérdésekre. A kisiparral igen sokan ismételten foglalkoztak képviselőtársaim közül a mai felszólalásaikban is. A magam részéről egy szempontra akarom felhívni a figyelmet: tévedést látok ennek a kérdésnek a nies.'ítélésében és felfogásában. Mindig egy 250.000-es. vagy 300.000-es számmal állunk szemben. A kisipar helyzetének megílélésénél^ azokból kell kiindulni, akiknek élete sorsa egészen a faluval van összekötve. Egészen más ezeknek a helyzete és más azoknak a kisiparosoknak helyzet« 1 , akik városokban élnek. (Friedrich István: Ügy van! Egészen más!) Nagyon kérem, hogy erre figyelemmel legyünk, meri hiába, annak sorsán, aki a faluval és a mezőgazdasággal van összekötve, csak úgy tudunk segíteni, ha a mezőgazdaság helyzetén segítünk. (Ügy van! Ügy ran! a jobboldalon.) Méltóztassanak nekem elhinni, hogy hiábavaló volna minden fáradtság, viszont minden fillér javulásnak, amely a mezőgazdaságnál kifejezésre jut. szerepe van ennek a helyzetnek javításában is. Az iparosok nmsik része, amely szintén a belső fogyasztáson épül fel, szemhen találja magát az erősebb fogyasztóképességű Városi népességgel és a harmadik az a rés/„ amely már külföldre is exportképes ipart jeleni. Ezeknek problémája az, amely erőteljesen nyilatkozik. Ami a hitelkérdést illeti, mind a három kategóriát fel kell ölelni, mert az a falusi iparos esetié»' éppen úgy rászorul arra a forgótőkére, miül a városi. Ugyancsak, ahol lehet ennek az iparosságnak értelmi színvonalát emelni és fokozni, a racionálisabb termelésre nevelni — nem abban az értelemben, mint a nagyiparban — azt is meg kell tenni. Tessék elhinni, külföldön azok a kísérleti eredmények, amelyeket ezen a téren elértek, bámulatosak. Ezek az akciók bámulatos eredményt tudnak felmutatni. Ha a kisiparos gépet használ ott, ahol most még kézi erővel dolgozik, ez maija vit ja a helyzetét. Megtanítják arra, hogyan és mint szerezze be az anyagot. Azután van egy kisebb dolog, elrendeltem ugyanis, hogy az anyagvizsgálatok ingyenesen történjenek és nem is hinné az ember, hogy ezek milyen nagyszerűen kedvező hatást váltottak ki. Ráviszik az embereket bizonyos tipusok alkotására stb., aminek a nagyiparban is nagy jelentősége van, s éppen azért karolom fel a szabványosítást és a tipusok problémáját és az érdekeltséggel összefogva, jobban ki {akarom építeni, (Friedrich István: Nagyon helyesen!) mert tulajdonképpen határozottan ehhez fűződik nemcsak a kisiparunk, hanem a nagyiparunk jövendőjének sorsa. Amikor igen t. képvislőtársaim arra is rámutattak, hogy a hitel terén tulajdonképpen ezt a centralizációt le kell építeni, amely centralizáció ellen Hegymegi Kiss Pál igen t. kép viselőtársam olyan ékesszólóan állást foglalt, nekem is ki kell jelentenem, azon a nézeten vagyok, hogy a kisipari hitelt úgy kell megreformálni és olyan megoldásokat kell keresztülvinni, hogy minél közvetlenebbül jusson kap csolatba az iparos azokkal a szervekkel, amelyeknek az ő igényeit el kell látnia, mert vég eredményben az a sok pengő, amit az ide vagy odavaló utazásra elkölt, mind a kisiparos kamatterheit fokozza és versenyképességét rontja. (Ügy van! Úgy van!) Ennek a kérdésnek a megoldása benne van a progranunoniban, (Élénk éljenzés.) tudom, hogy ez nem könnyű dolog, de nem szoktam nyilatkozni, hogy milyen lesz a sorsa programmomnak e így csak azt mondhatom, hogy amit vállalok, azt teljesítem is. (Élénk helyeslés.) és remélem, hogy én, vagy az, aki a következő költségvetés tárgyalásán itt a helyemen lesz, mindenesetre kedvező eredményekről számolhat be. (Felkiáltások a baloldalon: A miniszter úr lesz a helyén!) T. Ház! Ami a háziipar kérdését illeti, a magam részéről a legnagyobb súlyt helyezem ennek az iparágnak kifejlesztésére is, éppúgy, mint általában a kisipar fejlesztésére. Én már régen túl vagyok azokon az álláspontokon, hogy ezekkel nem kell törődni, hojí.v a nagyipar elnyel mindent és hogy a nagyiparral nem lehet felvenni a versenyt. Az egész világ azt igazolja, hogy a kisipar mindenütt ki tudott bontakozni és mindenütt a polgári társadalomnak vált nagy tényezőjévé. (Úgy van! l'gy van!) Kérdem, miért ne tudnánk ebben az irányban is eredményt elérni? Miért ne tudnók felemelni kisiparunkat és liáziiparunkat, ha még olyan nehézségekkel küzdenek is. Á'lítom, hogy megfelelő jóindulattal igenis lehet eredményeket elérni. (Ügy van! Úgy vanf E mellett a háziipar problémája sokaknak ad munkaalkalmat és sok családnak ad megélhetést. A háziipar olyan Ipar, amely az országon belül tndja elhelyezni produktumait, de kifelé is jelentékeny összeggel tud érvényesülni s bizony nem lehet lebecsülni azt a pár milliót, amely a külföldi értékesítésből befolyik. (Vn.'i van! Ugy van!) Azt akartam, hogy ne minden tárca foglalkozzék a háziipar ügyeivel, — nagy fogyatkozása minden közgnzdaságpolitikai tevékenységnek, ha az nagyon megoszlik — rendszerbe fog-
