Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 19$1 május 7-én, csütörtökön. 469 laltam tehát a háziipar dolgait és sikerült is centralizálni az erre vonatkozó dolgokat mind a kereskedelemügyi minisztériumban. Kijelentem, hogy nem akarok itt megállni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert nem szeretem látni azt a tervszerűtlenséget, amely abban nyilatkozik meg, hogyha valakinek eszébe jut egy háziipari üzem létesítése, ne tudja, hogy mit akar előállítani. Én e tekintetben változtatni akarok, segíteni akarok s irányítást akarok adni, hogy az illető tudja, hogy hogyan és mint kell és lehet valamit előállítani és termel vényeit hol és hogyan lehet értékesíteni, (Élénk helyeslés.) hogy gazdasági helyzetén segítsen, avagy javítson. A legcélszerűbbnek azt találom és az az elgondolásom, hogy magából a társadalomból kiindulva, egy olyan nem hivatalos fórumot — társadalmi fórumot — létesítsek, amelynek az volna a célja, hogy erre va ló szakértőkből egy bizottság alakíttassak, amely irányítást fog adni. (Élénk helyeslés.) Ezekután rátérek a közmunkaváltság kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) amelyet Krüger Aladár igen t. képviselőtársam adott elő részletesen s amelyről többi t. képviselőtársaim is mindannyian beszéltek s egyben megemléke zeni a meghozandó intézkedésekről is. (Halljuk! Halljuk!) Erről a kérdésről már tagnap nyilatkoztam, de miután Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam bizonyos észrevételeket tett tegnapi nyilatkozatomra, ismételten valamivel részletesebben térek ki erre a kérdésre. A közmunkaváltság kérdése évtizedek óta olyan kérdés, amelynek megoldását ígértük, de eddig meg nem oldottuk. Visszaemlékezem arra, bogy mint pénzügyminiszter, mennyire szorgalmaztam ezt a kérdést és amióta a kereskedelemügyi tárca élére kerültem, erkölcsi kötelességet érzek, hogy önmagamat szorgalmazzam e kérdés megoldására. Ez indított arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozva, egy majdnem a véglegesítés előtt álló törvényjavaslattal szándékozom a Ház elé jönni. (Elénk helyeslés ) A legjobban szeretném magam is azt, ha egy általános jellegű úttörvénnyel lehetne megoldani ezt a kérdést, a mai gazdasági viszonyok között azonban ez lehetetlen. Ezt annál kevésbbé tudom most megtenni, mert egy ilyen kérdés rendezésének mindig van egy priusza s ez nézetem szerint a községek és a vármegyék háztartási kérdésének a megoldása. Csak ha ezen túlestünk, akkor jön el az ideje annak, hogy egy generális rendezéssel oldjuk meg a kérdést. De addig nem várhatunk, mert látom, bogy egyrészt nagyon sok igazságtalanság van ebben a kérdésben, másrészt pedig bevallom, bogy következetesen tovább akarom vinni útépítési programmomat, (Élénk éljenzés.) mert kevés dolog emeli úgy az ország gazdasági erejét, mint az útépítés. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Keresnem kell tehát az" adott helyzetben és az adott viszonyok között a lehetőségeket. Nem tudok ma számarányokat mondani, de általában szeretném^ az egész vonalon a köznuinkaváltság kérdését megoldani, mint tegnap mondottam, a kisexiszteneiáknak olyan figyelembevételével, hogy a mai nehéz teherviseléstől mindenesetre szabadulhassanak. Nagyon belyesen mutatott rá arra egyik t. képviselőtársam, hogy nincsen ezen a téren nagyobb igazságtalanság annál, mint hogy valakinek a földadója fele vagy esetleg harmadrésze annak, amit közmunkaváltság alapján kell lefizetnie. A másik dolog — nyíltan és őszintén beszélek — az, hogy ma, amikor az útépítés olyan színvonalon mozog, hogy az nagyon helyesen hozzákapcsolódik a motorerőhöz, végeredményében nem tudja megérteni az a falusi ember, hogy az ő szekere után ugyanannyi adót fizet, és hogy többel járul hozzá az útépítéshez. Ez tehát az alapgondolat és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a megoldás az egész vonalon nyugodtságot fog teremteni. De természetesen az ellentételt is fog kelleni keresni. Szilágyi képviselőtársam ebben a tekintetben majdnem rövidlátású miniszternek méltóztatott engem nevezni. (Szilágyi Lajos: Sokkal inkább tisztelem a miniszter urat!) En is csak tréfásan jegyeztem ezt meg. En is jól látom, hogy közlekedési szempontból az autóé és a repülőgépé a jövő és ez elől elzárkózni annyit jelent, mint fel nem ismerni a mai időket. En nem is akarok gátat vetni, de tekintettel kell lenni a megváltozott időkre és viszonyokra. Tessék megnézni, mi történik külföldön. Valljuk meg nyiltan, az útépítés nyolcvan százalékban az autó érdekében történik, (Ügy -van! jobbfelől.) mert csak az autónál tudom a távolságokat megrövidíteni és tudok gyorsabb forgalmat elérni. Van abban tehát igazság, amire tegnap is rámutattam, hogy furcsa dolog az, amikor a vasút szállítási adót fizet. De tényleg így van. a vasút, amely a maga pályáján van és amely viseli az egész rizikót, kövezetyámot fizet és mivel differenciálva vannak az áruk, ami nem történik meg az autónál, háromszor négyszer több kövezetvámot fizetnek a vasutak, mint az autók. De magát az útkérdést úgy kell magamnak elképzelni, hogy az, aki le fog ülni, ki fogja számolni, hogy az elsőrendű út mennyi megtakarítást jelent az autónak üzemanyagban, a gumitól kezdve a benzinig. Es ha tudjuk azt is. hogy a gazdasági forgalom gyorsaságát is fokozza, azt hiszem, nincsen abban igazságtalanság, hogy hozzá kell járulni a terhekhez. (Egy hatig jobb/elöl: Mindenütt így van a külföldön is!) Ebben a tekintetben hivatkozhatom arra, amikor évekkel ezelőtt, mint pénzügyminiszter Londonban jártam és alkalmam volt az akkori pénzügyminiszter úrral beszélni, aki az angol politikai és gazdasági élet egyik legnagyobb kiválósága, aki a nélkül, hogy szóba hoztam volna a dolgot, azt ajánlotta, hogy utakat épít síink és ne féljünk attól, hogy az autók kissé nagyobb terhet viselnek, mert hálásaknak kell lenniök, hogy ez az ő érdekükben megtörténik. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem akarok ezen a téren igazságtalanságot. ez abszolúte távol áll tőlem és különösen fontos ez a kérdés ott, -- már itt jelezhetem — ahol nincs más összeköttetés a személyforgalom lebonyolítására. Ezeket a kérdéseket mind meg lehet oldani, de igenis, ezen az úton tudom a közmunkaváltság problémáját megoldani és továbbmenőleg tudom a megyék hozzájárulását biztosítani egy fokozottabb útépítéshez és tudom a magam útépítés] progrninmját következetesen és jól megvalósítani. Azt hiszem, mindenki, aki tárgyilagos, el fogja ismerni, hogy ezen az úton kell haladnunk és hogy ez ez ország egyetemes gazdaságának érdekében történik. Usetty t. képviselőtársam félreértette egyes képviselő urak felszólalását, akik az összekötő utak problémáját vetették fel. Mintegy ellentétet