Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

462 Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. annak az elmaradt városrésznek arra, hogy a hídépítéssel ott egy megmozdulás történjék, amely annak az elhagyott, majdnem azt mondhatnám rombadőlt városrésznek újabb fejlődési lehetőséget nyújt. (Szilágyi Lajos: Legfontosabb a Margit-híd kibővítése!) Az nem oldja meg az óbudai forgalmat, mert itt van egy másik hibája ennek a városrésznek, az, hogy amint a Margit-hídról Óbuda felé fordulunk, egy szűk torkolatban akad meg a forgalom, amit pedig a Margit-híd kiszélesítése ezidőszerint nem fog megoldani. Legtöbb szónok foglalkozott az utak kérdésével mint elsőrangú követelménnyel. Már a multesztendei költségvetés alkalmával is a viziutak kérdését tettem szóvá. Ez a legelhanyagoltabb része a forgalomnak. A hajójáratok megszűntek és a községek Budapest környékén kikapcsolódtak a hajójáratokból és a községek lakossága rá van utalva arra, hogy rossz úton menjen a vasúthoz, vagy hogy újabban az autobuszközlekedést vegye igénybe. (Fábián Béla: Elég szomorú, hogy Budapesten már azok a szegény propellerek sem járnak!) A viziutaknak szociális szempontból nagyjelentőségű részét ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe. Jól tudom, hogy mióta a Mftr. nem kapja meg a megfelelő szubvenciót, beszüntette a propellerjáratokat még azokon a vonalakon is, ahol szociális szempontból ezekre a járatokra szükség volt, például Újpest és öbuda között propeller bonyolította azt a forgalmat, amikor szegény munkások reggel átmentek ezen a rövid úton és munka végeztével jöttek vissza. Amióta ez a járat megszűnt, kénytelenek nagy kerülővel a hídon átjönni, hogy ezen az oldalon némi kis munkaalkalomhoz jussanak. (Rassay Károly: Es az élelmiszerbeszerzés kérdése!) Amíg ez a hídkérdés meg nem valósul, addig nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy az elkövetkezendő évek alatt a hidak megnyitásáig legalább minimális méretű hajóösszeköttetés vagy propellerösszekóttetés legyen Öbuda és Újpest íközött, hogy ezeket az igazán égetően szociális szükségleteket ki tudjuk elégíteni. Még egy kérdésről akarok szólani, amely szintén a 'munkaalkalmakkal kapcsolatos s amelyre vonatkozólag a múlt hetekben letárgyalt ipartörvényben meglehetős széles körben történt gondoskodás. Tudniillik a hazai ipar termékeinek fogyasztását a miniszter úr kötelezővé akarja tenni minden olyan vállalkozásnál, ahol az állam pénzt vagy megrendelést ad. Itt én ismételten a szénkérdést vetem fel. Méltóztassék ezt a törvényt mennél előhb tető alá ihozni és az ezekben a rendelkezési szakaszokban lefektetett jogával éljen a kormány úgy, hogy a hazai ipartermékek fogyasztását egész terjedelemben megköveteli. A legnagyobb súlyt helyezek a szénkérdésre, mert méltóztatik nagyon jól tudni, hogy a bányaterületeken nem fogy a hazai szén, míg, sajnos, a külföldi szén a közönség meg nem értése vagy kényelemszeretete, talán nagyobb igénye folytán egyre nagyobb mérvben rontja nemcsak a hazai ipar fogyasztási viszonyait és a szociális viszonyokat, hanem külkereskedelmi mérlegünket is. Bzeket a kérdéseket vagyok bátor a címmel kapcsolatban a miniszter úr figyelmébe ajánlani. A címet elfogadom. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Bródy Ernő t. képviselőtársam olyan kérdést tett szóvá az idegenforgalom kérdésében, amely engem is nagyon közelről érdekel. Valóban igaza van neki abban, hogy Budapestnek és az egész országnak legelsőrendű problémája ma az idegenforgalom kérdése. Rettenetes sok mulasztás történt ezen a téren és arra a kérdésre, vájjon megtörténik-e ma mindaz, aminek történnie kell, a legnagyobb jóindulat mellett is csak tagadólag tudok válaszolni. Miért van ma jelentősége az idegenforgalomnak Budapestet és Magyarországot illetőleg?« Aki külföldön jár és érintkezik külföldi tu listákkal, az erre a kérdésre nagyon hamar megkapja a feleletet. Amerika, Anglia és más külföldi államok világot járó turistái lassanként elteltek azokkal az ismerős helyekkel, amelyeket évről-évre felkerestek. Talán a háború is hozzájárult ehhez, tény az, hogy ma ez az utazó réteg bizonyos exotikumokat keres és — akármilyen furcsán hangzik is — mi a világot járó turistáknak exotikum vagyunk. Érdeklődéssel fordulnak felénk, azt kell azonban mondanom, hogy ennek az érdeklődésnek forrása ma méjr csak szóbeszéd. Amint a világban ezek a külföldiek utaznak, terjesztik egymás közt Budapest szépségének, Budapest érdekességének hírét. Egy megszervezett turisztikáról azonban Magyarországon nem lehet beszélni. Egy megszervezett, tervszerű idegenforgalmi propagandának nyoma sincs, azaz a nyomát itt találom a költségvetésben, ahol 100.000 pengő vétetett fel erre a célra. Engedelmet kérek, maga ez az összeg a nagy cél és a szükséglet szempontjából semmit sem jelent. 100.000 pengővel még talán 100 kilométeres körzetben som lohet igazán ismertté és vonzóvá tenni Magyarországról és Budapestet a világot járó turisták előtt. Ezen a 100 000 pengőn kívül azonban, amelynek felhasználását nem ismerem, meg vagyok róla pryfizoaVe, hogy ennek az összegnek jó része adminisztrációra fordíttatik, — sehol sem látom nyomát a küK'ldön a magyar idegenforgalmi propagandának. Legyen szabad ebben a tekintetben pár példát elmondanom. Most a legutóbb, amikor a külföldön utaztam, egy egyszerű Lloyd Triestino postahajón, magam tapasztaltam a következőket. A hajón utaztak külföldiek new-zeelandiak, amerikaiak, angolok is, akik szintén ezeket az olcsóbb járatokat választják és nem mindenki utazik a nagy Majesticen és hasonló nagy világjáró, óceánjáró hajókon. Érdeklődtek, mert mindenki további ' programmot akart magának csinálni. A hajó olvasóterme el volt látva a leglehetetlenebb propagandafüzetekkel, szárazföldi országok propagandafüzeteivel, exotikus országok propagandafüzoteivel. Egyetlenegy ország propagandafüzeteit nem láttam és ez Magyarország volt. (Fábián Béla: így van!) Érdekes ellenpróbáját is megkaptam annak, hogy mi lenne akkor, ha legalább ebben a tekintetben történnék valami. Amikor Kairóba megérkeztem, két nap alatt, amelyet ott töltöttem, véletlenül összekerültem egy úrral, aki a magyar idegenforgalmi kirendeltség vezetője volt. . Ne méltóztassanak valami nagy hivatalra gondolni, mert ez tiszteletbeli állás, melyet egy magvar úr töltött be és ettől az urtol kertem propaganda füzetet, El is küldötte ezeket a szállodába és amikor ugyanarra a hajóra visszatértem, magammal vittem ezeket a magyarországi propagandafüzeteket. Az eredmény az