Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

450 Az országgyűlés képviselőházának 49.9. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. amennyiben a külföldre menő árunál nem kell megfizetni ezt a 100%-ot, ha tehát felhozzák Budapestre és a vásáron keresztül kiviszik külföldre, akkor marad a régi tétel. Nem vonatkozik azonban ez a kedvezmény a már leölt állatokra, ha tehát Budapesten levágják az állatot és kiviszik külföldre, akkor ez a kedvezmény már nem vonatkozik rá. Márpedig méltóztassék tudomásul venni, hogy 1928-ban 32.000 métermázsa, 1929-ben 44.000 métermázsa és 1930-ban 84.000 métermázsa leölt állat ment ki. Budapestnek érdeke, de érdeke nemcsak Budapestnek, hanem az országnak is, hogy az állatokat itt dolgozzák fel, itt fizessék ki azokat a munkabéreket, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek és a feldolgozott állatokat vigyék ki külföldre. A miniszter úr azt a tanácsot adta a fővárosnak, hogy ezzel a fuvardíjemeléssel kapcsolatosan szállítsa le a vásári és a közvágóhidi díjakat, amelyek túl magasak. (Úgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, ez téves információn alapulhatott, mert a hatósági díjak szabályrendeleten alapulnak, amelvet a mmisz térium jóváhagyott, de ezek a díjak ellenszolgáltatás fejében fizettetnek a fővárosnak és annyira vagyunk, hogy ezek a díjak, amelyeket fizetnek, nem törlesztik az amortizációt sem, amelybe ezek a vágóhidak és egyéb ilyen intézmények kerültek, amikor azokat megépítettük. Nem tudjuk tehát^ megfogadni azt a jó tanácsot, amely jó szándékkal adatott a fővárosnak, hogy ezeket a díjakat szállítsa le, mert akkor a fővárosnak ezt közadókból kellene fedeznie, tehát vagy a községi pótadói kellene felemelnie, vagy pedig más adót kellene kirónia. Nekem tehát az a kérésem a miniszter úrhoz, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni. Hiszen ismerjük a miniszter úr nagy szeretetét a főváros iránt. Elhisszük, hogy^ a vasútnak szüksége van a fuvardíjemelésre, mert nem nagyon megy a vasútnak sem, azt azonban, hogy Budapest élelmezését drágítsák meg ezzel, mégsem várjuk sem a vasúttól, sem a miniszter úrtól s ezért kérem, méltóztassék ezeket a fuvardíjakat minél hamarább leszállítani. Másik kérésem a postára vonatkozik. A beruházásokkal kapcsolatosan kell kérnem, hogy miután erre az évre már valószínűleg nem lehet bevenni a költségvetésbe, legalább B jövő esztendőre nézve legyen szíves a miniszter úr megfontolás tárgyává tenni azt, nem lehetne-e a csőpostát haladéktalanul megépíteni, mert ez a forgalom fejlődése szempontjaiból már szükséges; ezenkívül legyen szíves megépíttetni a rádió-relais-állomásokat, a nagyadót, a rövidhullámú táviratadó állomásokat és Budapesten egy nagy csomagfelvevőhivatalt legyen szíves felállítani, mert a mostaniak alig bírják már a forgalmat ellátni. Végül itt kérnem kell azt is, hogy a telefon automatizálását méltóztassék talán rövidebb idő alatt befejezni, mint ahogy az tervezve van. mert, sajnos, mi, akik még a Józsefközpontba vagyunk bekapcsolva, borzasztóan /.zük annak hátrányát hogy telefonunk még nincs automatizálva. Nálunk még mindig előfordul az, hogy 8—10 percig kell a telefonon lógni, míg végre megkapjuk a számot és ha meg is kaptuk a számot, még mindig kérdés, megkapjak-e az automatát. Azt kérem, méltóztassék a/, automatizálás munkáját minél rövidebb idő alatt befejezni. Tudom, hogy ez fel van véve a programmba, de talán meg lehetne mégis sürgetni, hogy az időbeli eltolódás kisebb legyen, mint amennyit számítottak. Méltóztassék megengedni, hogy még a postások helyzetével foglalkozzam két-három szóval. Nagyon jól tudjuk, milyen szolgálatot végeznek a postások és milyen kevés a fizetésük. Látjuk a jóindulatot ebből a költségvetésből is, látjuk, hogy a miniszter úr igyekezett ezeknek a helyzeten segíteni. Ez azonban csak a tényleges szolgálatot teljesítő postásokra vonatkozik, de nem vonatkozik a nyugdíjban levő postásokra. Nem hiszem, hogy nagyon sokan tudnák a Házban azt, hogy Budapesten 2120 postás nyugdíjas van és ezek közül több mint ezernek a nyugdíja 100 pengőn alul van, 623-nak a nyugdíja pedig 60 pengőn alul van. Nem hinném, hogy ebből ők meg tudnának élni. Az a kérésük, — s azt hiszem, teljesíthető ez a kérés — hogy amikor 6,022.000 pengő van felvéve üzemi jutalékra, ebből egy-két százalékot talán a nyugdíjasok kielégítésére is lehetne fordítani. Azonkívül azt is kérik, hogy mivel torlódások elkerülése végett 625.000 pengő, vagy 325.000 pengő van külön munkadíjakra felvéve azon tisztviselők t részére, akik a munkatorlódást különmunkákkal elvégezik, ebbe kapcsolják be a nyugdíjas tisztviselőket is. Nem tudom, hogy ha egy-két órára berendelnék ezeket a nyugdíjas tisztviselőket, akik még munkaerejük teljében vannak, nem lehetne-e ezt a munkát velük t elvégeztetni? Végül még egy kérésük van, az, hogy a temetkezési segélyt emeljék fel. A mostani szabályzat szerint temetkezési segélyként egyhavi fizetést, illetőleg nyugdíjat kapnak. Mint méltóztattak hallani, a nyugdíjak olyan kicsi öszszegekben vannak megállapítva, hogy ez nem lehet elegendő arra, hogy valakit el tudjanak temetni. Vagy méltóztassanak a postajóléti intézménynél intézkedni... Elnök: Csendet kérek! Usetty Béla: ...hogy ezt emeljék fel, vagy pedig méltóztassék más módon gondoskodni arról, hogy az üzemi jutalékból erre a célra is jusson valami. Méltóztassék még megengedni, hogy a vasutasságra vonatkozólag is kérjem a miniszter urat, hogy amit Homonmay Tivadar igen t. képviselőtársam mondott, tegye a miniszter úr megfontolás tárgyává. Különösen kérem, méltóztassék a B-csoportot végre megszüntetni és az automatikus előléptetést életbeléptetni úgy, amint ez 1907-ben megvolt. Ezek volnának tiszteletteljes kéréseim a t. kereskedelmi miniszterúrhoz. A címet különben elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Krüger Aladár! (Friedrich István: En jelentkeztem szólásra a cím ellen.) Krüger Aladár: T. Képviselőház!... Elnök: A jegyző úr ugyan Krüger képviselő urat szólította fel, minthogy azonban Usetty képviselő úr a cím mellett szólalt fel, a szó nem Krüger, hanem Friedrich képviselő urat illeti meg. Házszabályaink szerint ugyanis a képviselő urakat felváltva kell szólásra felhívni, a szerint, hogy a javaslat mellett, vagy ellene kívánnak felszólalni. (Helyeslés.) Friedrich István: T. Képviselőház! Én tudom, hogy ez a parlament már annyira mechanizálódott, hogy nagy lelkierő kell a t. urak előtt felállani és úgynevezett parlamenti beszédet mondani. Azt hiszem, ezt valamennyien érezzük, mert mi itt csak az unokáink részére beszélünk, a sztenografus uraknak, hiszen a sa jtó t. képviselői is asszimilálódtak már ehhez a mechanizált parlamenthez (Derültség) és ha