Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 451 mégis elmondott beszédeinknek apró töredékekben néha-néha közlik egyes variációit, ebből, sajnos, nem mindig az tűnik ki, amit mi itt elmondunk. Netmi tudom, hogy mi, ellenzékiek okoztuk-e ezt, vagy a t. túloldali, de ilyenkor, amikor már vége felé jár a ciklus ós már valamennyien künn dolgozunk a kerületekben, in ind ig békülékenyebb a hangulat és azt szoktuk mondani, hogy ha mostanáig- haragudtunk is egymásra, most már távozzunk békében. (Derültség.) Én a címnél szeretnék szóvátenni egy-két kérdést, abban a reményben, hogy talán még az utolsó pillanatban lehetne segíteni. En a t. kereskedelmi miniszter úrhoz e pillanatban először, mint kereskedelmi miniszterhez és azután, ha »megengedi, mint gazdasági miniszterhez (Propper Sándor: Ilyen is van?) szeretnék egy-két teoretikus kérdésben pár szót intézni és szíves figyelmét néhány fontos kérdésre felhívni. (Halljuk!) Az első, amit szóvátenni szeretnék, a fővárosi hidak ügye, amelyben a t. miniszter nr a fővárossal megállapodott. Én magam a városházán megszavaztam ezt a megállapodást, mert fontosnak és sürgősnek tartom, hogy a hidak megépüljenek. Felhívom azonban a t. iminiszter úr figyelmét arra, hogy a hidak építésére megvan a fedezet. Amikor ugyanis a kormány a beruházási kölcsön felvételére felhatalmazást kért, éis ezt meg is kapta, aikkor a törvény expressis verbis kimondotta, hogy ez a pénz elsősorban a budapesti 'hidak megépítésére kell. A kölcsönelőleg felvételénél a t. pénzügyminiszter úr — kikerestem a Ház naplójában — kifejezetten azt mondotta itt a Házban, hogy az előlegre elsősorban azért van sürgős szükségünk, hogy a budapesti hidakat megépíthessük, mert ezzel megindul a munka stb., stb. Az előadó úr annakidején ugyanezt mondotta, az indokolásban ugyanez van benne. A múltkor a t. pénzügyminiszter úrral kissé összekaptam, mert nagyon rossz néven vette tőlem, hogy én azt kérdeztem: mi van a beruházási kölcsönnel? Erre ő azt felelte, hogy hiába zavarom őt, mert ő nem hajlandó a beruházásoknál a sötétségbe ugrani. En tudtam, hogy a titkos választói jog: sötétbeugrás, de hogy most már a beruházási kölcsönnek beruházási célokra való felhasználása is sötétbeugrás lenne, azt nem tudtam, azt hiszem, ez kissé groteszk. (Derültség.) Tény az, hogy a parlament azzal a feltétellel adta at. kormánynak a felhatalmazást ennek a l^nzne'k felvételére, hogy ebből a pénzből a hidakat megépíti. Ezzel szemben a t. kormány a hidakat most a fővárossal közösen építi meg és a költség túlnyomó részét a főváros kénytelen előteremteni. (Rassay Károly: Háromnegyed részét!) Jogos volt tehát a múltkor az a kérdésem, hogy mit csinált a kormány azzal a pénzzel. Azt mondta a t. miniszter úr, hogy tartaléknak kezeli, mert nem háztartás az, ahol nincs tartalék. Ez is helyes. Abban azonban egyedül állunk, hogy beruházási kölesönt tartalékként kezelnek. A közgazdasági miniszter úr éppen úgy tudja, hogy tartalékot úgy produkálni egy háztartásban, hogy erre a célra drága kamatokkal kölcsönt veszek fel, egy pénzügyi-politikai tohuvabohu. (Derültség.) Ennek a parlamentnek elvégre nemcsak az a hivatása, hogy forma szerint itt legyen és azt tegye, amiben a miniszter uraknak és a kormánynak momentán kedve telik, mert ez egy súlyos parlamenti kérdés. Méltóztattak felvenni egy beruházási kölcsönre előleget s ezt a pénzügyminiszter úr bemondása szerint tartaléknak kezelik — én elhiszem, ha így mondja a miniszter úr — viszont a hidakat sem ebből a pénzből nem építik, sem más beruházást ebből a pénzből nem teljesítettek. (Rassay Károly: így van!) Csak ennyit akartam a hidakra vonatkozólag elmondani, mert azt hiszem, hogy ez a kérdés a parlament szempontjából olyan országban, ahol az alkotmányos formák dominálnak, mégis csak fontos és döntő. Hogy milyen választ fogok kapni, ezt ebben a pillanatban el sem tudom képzelni. A másik kérdés, amelyet, mondjuk, talán szintén az utolsó pillanatban mégis csak ide kell hozni, — és ez már a gazdasági miniszterhez szól — a boletta kérdése. A boletta-kérdé.sl még legutóbb is Wekerle pénzügyminiszter úr előadásában, tisztán mint fináncpolitikai műveletet tárgyaltuk, és most az igen t, kereskedelemügyi miniszter úr tartott, azt hiszem, a Belvárosban egy beszédet, s csodálkozással hallottam, hogy ebben a beszédében a miniszter úr már arra az útra tért, hogy a mesterséges regulátor szerepét óhajtja vállalni az áralakulás nagyon veszélyes harcmezején, amikor azt mondja a miniszter úr, amit még soha sem mondott, — és mivel a miniszter úr tudományos készségét elismerem, éppen azért meglepett, amikor azt mondotta — hogy az ipari árakat le kell nyomni, az agrár árakat pedig fel kell emelni. Miniszter úr, ez az állítás egy közgazdasági tudóshoz, egy professzorhoz sehogy sem illik, mert a miniszter úr nagyon jól tudja, hogy az árakat nem lehet lenyomni. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem azt mondottam, hogy le kell nyomni! — Homonnay Tivadar: Azt mondotta, hogy itt van a baj!) Ezt így nem lehet csinálni; a képviselő úr mondhatja, hogy ebben van a baj, de ameddig közgazdaságtan van a világon, ezek a vastörvények megdönthetetlenek. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert mi a boletta, t. Képviselőház? A boletta, amint a forgalmiadóellenőrök vagy végrehajtók mondják, az, hogy a gazdák is serkentési járulékot kapnak, mint ők, (Derültség.) hogy behajtsák a" járulékokat. Ez a boletta, meg kell mondani végre, szintén nem más, mint egy serkentési járulék. De mire serkentési járulék? Arra, hogy a gazda termeljen búzát és rozsot, vagyis olyan produktumokat, amelyeket nem lehet eladni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, itt minden közgazdasági ész tótágast áll. Ha én serkentési járulékot adnék boletta formájában arra, hogy például takarmányozási cikkeket termeljenek, ezt érteném; értem azt is, hogy ilyen serkentési járulékok voltak bizonyos formákban, a tyúkászati kölcsönök is. (Derültség. — Bródy Ernő: Vagy a sertéshizlalási kölcsönök! — Rei

singer Ferenc: Párizsban tyúkásztak belőle! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Eri Márton: Ezt nem lehet állítani!) De engedelmet kérek, az államhatalom nem vállalkozhatok arra a szerepre, hogy egy egész termelési ágazatnak deficitjét viselje a fogyasztók terhére. A miniszter úrnak, aki a kormány gazdasági minisztere, éreznie kell, hogy egy olyan hínárba keveredtünk, amelyből nem fogunk tudni kievickélni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy népszerűtlen dolog a boletta ellen beszélni, mert azt fogják mondani, hogy az ember gazdaellenes, de én azt is tudom, hogy a végén a gazdák fognak erre ráfizetni. (Rassay Károly: így van!) Megvan itt a rokonság a háborús inflációval. A háborúban maximálták az árakat az 64*