Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

442 Az országgyűlés képviselőházának J>í> nél. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy akkor, amikor arról tanácskoznak minisztertársaival, hogy pénzügyileg, kereskedelmi és gazdasági politikai tekintetben mi legyen az, amit oda kell állítani mint vezérgondolatot, ne engedjen abból, hogy a kereskedelmet és ipart egyenrangú tényezőnek, ugyanolyan termelő ágnak, ugyanolyan adóalaptermelőnek állítsa oda. mint ahogyan az őstermelést beállítják. Fittől eltekintve is legyen szabad rámutatnom azokra a szempontokra, amelyek engemet főleg abban vezetnek, hogy még itt is, ezeknél a megkülönböztetéseknél is külön súlyt helyezzek arra, hogy jó volna alaposabban megismerni a kisiparosoknak, a kézműipart végzőknek és a háziipar gondozóinak statisztikáját. Feltűnő jelenség, hogy a statisztika kiépítésénél ezek az ágazatok, ,mint külön statisztikai kimutatások nem szerepelnek. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Most fognak!) Éppen ez az, amire rá akarok mutatni, hogy helyeslem a mélyen t. miniszter úrnak azt a törekvését, hogy a nemzeti termelés és jövedelem kimutatása szempontjából külön statisztikát kell készíteni arról, hogy az ipar ftnilyén jövedelemalapút^ tüntet fel, a nemzeti vagyonnak milyen jelentékeny alapját mutatja, ami itt megfelelő méltánylásra azért nem talál, mert niind

ig úgy állítják oda a dolgot, — amiről például a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál is hallottunk — hogy a biztonság szempontjából fontos hogy a gyáripar, valamint a nagyipar teljesítőképességét használjuk ki, vagyis a nagy teljesítőképességgel bíró ipari és kereskedelmi alakulatokkal szerződjünk. Pedig nem így áll a dolog. Legyen szabad, mélyen t. miniszter úr, erre vonatkozólag egy hasonlattal élnem. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy a kisiparosnak és az önálló ipart űző kézműiparoHnak különleges helyzete van a mai gazdasági rendben, ebben a nagy gépevolucióban, amely a fellendítésnek ezt a mertékét hozta meg, amely a nagyban való termelés és az országoknak a kereskedelmi mérlegben megnyilvánuló egymásra való hatásában azt mutatja meg, hogy az az ország boldogul, amely ebben a kölcsönhatásban több exportot tud létrehozni és felmutatni, mint amennyiben importra szorul. Én azt mondanám, hogy egész különleges helyzetet kell biztosítani a kézműiparosoknak és a kisiparosoknak azért, mert az ipar terén olyanok ezek, mint amilyen a gyárral és a tömegcikkek előállításával szemben egy művészi munka. Egy művészi munka mindig többet reprezentál, több értéket jelent, amennyiben az egyéni sajátosság és képesség ismérveit viseli magán. így a géprendszerű Iparok mellett a kézműiparnak és a kisiparnak azt a művészi jelentőséget tulajdonítanám, amely általában a művészetet illeti meg. Mindig más szempont alá esik az, aki a remekbe-dolgozás tradícióit őrzi, aki az egyéni ízlésnek azt a kapacitását hozza magával, amelyet géppel soha, de soha nem lehet elérni. Meghallgattam nagy gyárosokat és gépiparban dolgozókat, akik mind azt mondották: igen, a kereskedelmi forgalom előidézésére kénytelenek vagyunk lépést tartani a gyártásban a tömegcikk előállításával, az egyéni ízlést azonban sohasem lehet nélkülözni és vannak bizonyos szükségletek . . . (ISmln.v Dezső: Ipari nevelés!) lgfii, ipari nevelés kell, amely erre kell, hogy szorítkozzék és főleg erre kell, hogy bazíroztassek. Hadd lássák mindenütt, hogy például az a magyar produktum, amelyet egy külföldi esetleg előnyösebb helyzeténél fogva jobban megfizethet, magán viseli azt a jelleget, hogy különb, >. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. jobb, művészibb, amely munkát ne a tömegcikk képviseljen, hanem képviseljen azoknak tömege, akik itt Magyarországon mint adóalanyok jelentős tényezőkként élnek, akik azonban a mai viszonyok között nem részesülnek abban a nagy támogatásban, amelyben részesülniük kellene. Egypár számadattal legyen szabad ezt is megvilágítanom. Az adóalap szempontjából nagyfontossággal bír, hogy itt, Magyarországon, mennyi a kézműiparosok és a kisiparosok száma és mennyi az adóalap, amit ezek szolgáltatnak. Ebbe belejátszik az Országos Társadalombiztosító Intézethez való viszony is, amire, ha az idő megengedi, egypár szóval még ki fogok térni. Itt csak azt legyen szabad felemlítenem, hogy Fellner Frigyesnek közhitelű statisztikája alapján az 1928. évben 30.338 iparos fizetett Budapesten kereseti adót. A befizetett, illetve kivetett adóösszeg 4,124.858 pengős adótételt tesz ki. Négymilliót meghaladó adótétel tehát az, ami kisiparos és kézműves munkából Budapesten befolyt. Milyen adóalap ez? Ez adóalap szempontjából 82,497.000 pengőnek felel meg. óriási, tekintélyes összeg. Most méltóztassék ezt összehasonlítani a kisgazdatevékenységgel. Nem lebecsülés részemről; fájdalmas megállapítás, hogy úgy eltolódott a foglalkozási ágak szerinti termelőképesség és^a nemzeti vagyon növelésére törekvő készség, hogy a kisgazda tevékenysége — hiába — nem éri el azt a fokot a nemzeti termelés szempontjából, mint az iparnak, a kézműiparosnak és a kiskereskedőnek ez a munkája. (Eri Márton: Nem is így kell ezt beállítani!) Nem beállítás ez t. képviselőtársam, engedje meg. Ez nem beállítás higyje meg, én jobban szeretném a paritást, sőt azt sem tagadom, hogy nekem az is jól esnék, ha azt lehetne konstatálnom, hogy a magyar föld jövedelme és hozadéka ma is olyan virágzó alapot teremt, mint békeidőben. De a realitásokkal kell dolgoznunk. Hogy az a helytelen politika okozta ezt, amely itt inauguráltatott a gazdasági egyetemes rend megóvása ellenére, az más lapra tartozik. En itt a kereskedelemügyi tárca körében csak tényeket konstatálok, és ha igaz az, amit mondtam, ebből meg kell állapítani, hogy egy adóköteles iparos átlagos jövedelmének 2719 pengőnek kell lennie, aminthogy ez* mutatják is azok a hivatalos jelentések és megállapítások, amelyeket a minisztérium felügyelete alatt készítettek. Fallácia volna akkor és struccpolitika elzárkózni attól, hogy ezt a foglalkozási ágat felkaroljuk: hiszen ennek a felkarolása annyit jelent, mint a nemzeti termelés fokozásához hozzájárulni. Ha az idők folyamán az a konjunkturális összeköttetés, az összes nemizetek között, amelyek agrártermelésre vannak utalva, egészségesebb áramlatot fog teremteni, akkor magától adódik újra a földnek és hozadékának az a megbecsülése, amely nemzetgazdasági szempontból kijárhat neki. Amíg azonban arról tanácskozunk, hogyan segítsünk Magyarországnak ebiben a leromlott közgazdasági állapotában azon, hogy itt az emberek kereseti lehetősége maradjon meg, addig ezt az osztályt: a kisiparos- és kézművesosztályt kell legelsősorban felkarolnunk, mert ezeknek a tömege adja azt a lehetőséget, amely a kiegyenlítő vonalhoz vezet. T. Képviselőház! A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az összes önálló iparosok száma Csonka-Magyarországon 1920-ban 227.873 volt. Ebből Budapestre esett 40.722, vidékre pedig 187.151. Ha Budapesten — mint a miniszter úr