Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 443 kimutatása mondja — egy önálló kisiparos átlagos jövedelme alig haladja is meg a 3000 pengőt, vidéken pedig az 1360 pengőt, még mindig Csonka-Magyarországon az önálló iparosok keresete, amely mint adóalap számít, amely a nemzeti törzsvagyonba számít, amely mint ittlevő reprezentáló érték (mutatkozik, kitesz 378,313.000 pengőt. Bocsánatot kérek: ekkora tétellel, ekkora összeggel szereplő foglalkozási ág nem lehet olyan elhanyagolt helyzetben, hogy még statisztikája sincs! Ezeket fel kell karolni! Hozzáveszem a háziipart is, amely abszolúte nincs megértékelve. (Kun Béla: Nemzetértéke van!) Már 1906-ban Szterényi József báró mutatott rá arra, hogy a háziipar bekapcsolása a kézműiparba és az a munkálat, amely itt a háziiparban mint termelő erő jelentkezik 81.000 embert, 81.000 adóalanyt mutat fel. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Rögtön befejezem. Mondom, Szterényi mutatott rá arra, hogy az itt adóalapnak számító termelési összegek kellő támogatásban részesüljenek. Majd a további címeknél leszek bátor fejtegetéseimet folytatni, most csak arra kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy mivel Magyarországon a kisipar, a kézműipar és a háziipar a maga jelentőségében nem méltányoltatik, találjon módot arra, hogy ezeknek a foglalkozási ágaknak a nagyipari termelésbe való bekapcsolásánál megfelelő elhelyezkedés adassék, megfelelő elismerés mutattassák (Pakots József: A világ leg drágább autója, a Rolls-Royce kézműipari termék!) és látható jelei legyenek a magyar közgazdasági életben annak, hogy az egyéni törekvést, a művészi képességet és azt a nagyszerű tradíciót, amelyet csak ezek a foglalkozási ágak képviselnek, megfelelően méltányolják. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Fitz Arthur! Fitz Arthur: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr költségvetési záróbeszédében a tegnapi napon igen melegen emlékezett meg a vasutasság helyzetéről. Mindannyiunk meggyőződésének adott kifejezést, amikor hangsúlyozta, hogy a vasutasság, a fegyelmezett öntudatos, egy táborba szólított vasutasréteg semmiképpen sem fog megfeledkezni a haza iránt tartozó kötelességeiről és semmiképpen sem fog hűségében megtántorodni. Bármilyen nehezek voltak a gazdasági viszonyok, a vasutasstátus mindig tudta a maga kötelességét és a múlt erős viharaiban is sziklaszilárdan állotta meg helyét a nemzeti talajon. A gazdasági viszonyok, nehézségek alig teszik lehetővé, hogy ennek az értékes státusnak helyzetén javítás eszközöltessék és nem is arról volna most szó, hogy olyan gazdasági juttatásokat kérnék a vasutasság számára, amelyeket az ország mai nehéz gazdasági viszonyai közepette joggal kérni nem lehet, hanem olyan intézkedéseket kérek a kereskedelemügyi miniszter úrtól, amelyek talán nem annyira pénzbe kerülnének, mint inkább az osztó igazság és a szociális juttatás terén bizonyos megnyugvásokat keltenének a vasutasság körében. A vasúti nyugbéresek^ és a nyugdíjintézet tagjai közt nagy eltolódásokat látok. Míg a nyugdíjintézet tagjai aránylag méltányos elbánásban részesülnek, addig a nyugbérpénztárhoz tartozó 36 évi szolgálat után — amenynyiben elérik — összesen 110, illetve a B. osztályba tartozó munkások 80 pengő végellátmányt kapnak. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy 18.000 emberről van itt szó, akik 36 évi . szolgálatuk alatt bizony sokszor életüket is veszélyeztetik a szolgálat közepette, nagyon kívánatos volna, ha méltóztatnék a nyugdíjintézet és a nyugbérpénztár közti nagy különbségeket valamikép eltüntetni és ezeknek a munkásoknak legalább 110, illetve 150 pengő nyugbérellátmányt biztosítani. Meg vagyok róla győződve, hogy ez nem kerülne valami nagy összegbe és e nehéz gazdasági viszonyok közepette is a miniszter úr szociális érzéke megtalálhatja a módját annak, hogy a munkásságnak ez a kérelme teljesíttessék. A munkásság úgyis nagy nehézségekkel küzd, részben a műhelyekben, részben pedig a pályafenntartási munkálatoknál bevezetett üzemi redukció miatt, nagyon sokszor bizony hetenként csak egyszer-kétszer tudnak a munkások dolgozni. Sérelmezik még a vasutasok, hogy a segédtisztek fizetési valorizációja nem fedi teljesen az A. csoportbeli tisztviselők fizetését. A tisztviselőstátusban természetesen kérem, hogy a főiskolások a 35 szolgálati év alatt az állairnvasuti fizetési rendszer IV. fizetési osztályának első csoportjába, a középiskolát végzettek pedig ugyanennyi szolgálat alatt az államvasuti fizetési rendszer V. fizetési osztályának első csoportjába jussanak. Nagyobb sérelmük és talán hatékonyabban lehetne segíteni azáltal, ha a fizetési rendszer kapcsán saját hibájukon kívül lemaradt tisztviselők a jövőben előmenetelben részesíttetnének. Nagyon jól tudom, hogy minden sérelem, amelyet most itt bátor voltam előadni, és amelynek tekintetében a vasutasság körlevelekben kérte meg az összes képviselőket és közéleti funkcionáriusokat, hogy érdekükben szót emeljenek, hogy ezek a kérdések a miniszter úrnak is fontos gondját képezik és kérem őt elsősorban, hogy vizsgáltassa felül ezeket a kérelmeket és amennyiben lehetséges, találjon rá módot, hogy bármilyen nehezek is a viszonyok, ezek valamiképpen orvosoltassanak. A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! A rendelkezéseimre álló kegyetlenül rövid idő alatt foglalkozni kívánok a Balaton-környéki fürdők és a háziipar kérdésével. Természeti szépségekkel és kincsekkel megáldott magyar büszkeségünknek, az egész Balatonnak környékét és vidékét, a különböző fürdlőegyesületeket és a köztisztviselők siófok-balatonszabadii fürdőegyesületét igen közelről érdekli az, mikor jelenik meg végrehajtási utasítása az 1929. XVI. t.-c-nek, amely általában a fürdőügy rendezéséről, a gyógyfürdőkről és továbbmenőleg a gyógyintézeteknek, fürdőhelyeknek, ásvány- és gyógyvízforrásoknak ügyéről szól. Ez a törvény már 1929 áprilisában ki is hirdettetett. Minthogy a végrehajtási utasítás kiadásával a t. kereskedelemügyi miniszter úr is meg van bízva ... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ez nem hozzám tartozik!) Meg van bízva! A törvény azt mondja, hogy a törvény hatálybalépésének idejét a népjóléti és munkaügyi miniszter állapítja meg, végrehajtásával pedig a belügyi, pénzügyi, földmívelésügyi, kereskedeleimiügyi és igazságügyminiszter urak bízatnak meg. Minthogy tehát a törvény ezzel a kereskedelemügyi miniszter urat is megbízza, most, két év után kérek már sürgős intézkedést. 63*